Korunk technológiáját és tudományát máig is áthatja a természettel szembeni ortodox keresztény arrogancia, miszerint a természetnek nincs egyéb funkciója, mint szolgálni az embert; márpedig az ökológiai válság így nem fékezhető meg.
„Szavainkkal és tetteinkkel egy emberként kell kiáltanunk, hogy az elharapózó rendőri és állami erőszak áldozatainak megtört teste és élete sokkal fontosabb, mint akármely vagyoni káreset. Ha ezt képtelenek vagyunk megtenni, az egyház azt kockáztatja, hogy maradék erkölcsi tekintélyét és legitimitását is elveszti.”
„Európa értékeinek abban kell megmérettetniük, ahogyan a szükséget szenvedő emberekkel bánunk. Az elzárkózás, a határok és korlátozások nem jelentenek megoldást számunkra.”
Az ökológiai problémákat valójában csak a buberi értelemben vett „Ich – Du“ vetületében lehet teljeskörűen fölvetni, vagyis az „én és te“ személyes kapcsolatához kell eljutnunk az „én és ő“ (Ich – Es) élettelensége és sivársága helyett.
„Az egyház a szexualitásra fixálódott”, ezért lehetséges, hogy egy háborúkkal, népirtásokkal és éhezéssel teli világban a katolikus identitás alfája és ómegája továbbra is az élethosszig tartó heteroszexuális házasságban tanúsított „korrekt” szexuális magatartás.
„Az európai kereszténységet szembesíteni kell azzal a felismeréssel, hogy döntés előtt áll: vagy kulturális értelemben és így exkluzivista módon fogja föl a kereszténységet, vagy programként és így inkluzív szellemben: Orbán vagy Ferenc, ez itt a kérdés.”
1 visszajelzés