„…az egyház hálás lehet a kritikus nyilvánosságnak, amelynek hangja elősegítette annak felismerését, hogy a hatalommal való visszaélés – amiként a visszaélés elkendőzése is – ellentmond a jogrend és az igazságosság keresztény és társadalmi értékeinek és normáinak, s nem legitimálható sem egyházjogi, sem teológiai, sem spirituális megfontolásból.”
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
Az egyházi és egyházon kívüli nyilvánosság jó okkal számít – épp keresztény hitünk gyakorlásának e középponti megnyilvánulása tekintetében – olyan, jól látható előrelépésre, amely hitelesen tanúsítja közös hitünket Krisztusban. A Munkaközösség elkészült javaslata szilárd teológiai keretként szolgálhat a hívők egyéni lelkiismereti döntéséhez, ami alapján kölcsönösen az eucharisztiához vagy az úrvacsorához járulhatnak. Ennyiben iránymutató hozzájárulást jelent a majdani teljes eucharisztikus és egyházi közösséghez.
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
A Krisztus általi megváltás az eredeti szabadság helyreállítása, miként Pál az alapvető keresztény szóteriológiát összegzi: »A szabadság által szabadított meg minket Krisztus. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok magatokat újra a szolgaság igájába fogni!« (Gal 5,1).
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
„…a katolikus egyház hierarchikus és centralizált hatalmi képződményei és sajátos struktúrái, mint a cölibátus intézménye, további lehetőségeket kínálnak a szexuális visszaélésekre és mindazok hosszú ideig tartó eltussolására.”
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.