Publicisztika

“Ha az 500 éves reformációt anélkül ünnepeljük, hogy valóban véget vetnénk az egyházszakadásnak, akkor újabb vétket terhelünk magunkra.”

500 éves a reformáció

Hans Küng felhívása


Címke: ,

 

 

2017 hamvazószerdáján tette közzé a jövőre 90 esztendős Hans Küng azt a felhívást, amelyben a reformáció idei jubileumi évfordulója kapcsán megfogalmazza követeléseit. Küng egész életművében az ökumenizmus, az egyházak kiengesztelődésének elkötelezett híve. 1957-es doktori értekezését a „megigazulásról“, Karl Barth tanításáról és annak katolikus értelmezéséről írta. A Herder Kiadó 24 kötetben jelenteti meg összes műveit. Az első kötet a megigazulástannal kapcsolatos írásokat gyűjti csokorba.  A Küngtől származó, immáron hatvan éve megfogalmazott gondolatok is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ebben a központinak számító vitás kérdésben egyetértés jött létre a katolikusok és evangélikusok között. Mindezek nyomán jogosnak látszik az a követelése, hogy Luthert a katolikus egyház rehabilitálja. A visszavonult XVI. Benedek pápával, vagyis Joseph Ratzingerrel ő az utolsó még aktív teológus, aki a II. Vatikáni Zsinaton teológiai tanácsadóként részt vett. Az alábbiakban szó szerinti fordításban közöljük felhívását.


 

Rendkívül örvendetes, hogy 2017. februárjában a Németországi Evangélikus Egyház (EKD) tanácsának elnöke, Heinrich Bedford-Strohm tartományi püspök, valamint a Német Püpöki Konferencia elnöke, Marx bíboros a reformáció jubileuma alkalmából hivatalos látogatást tett Ferenc pápánál Rómában. A pápa „immáron megbékélt különbözőségről“ beszélt. A pápa hangsúlyozta, mennyire nagyra becsüli azokat a lelki és teológiai adományokat, amelyeket a reformáció révén kaptunk, és minden erejével azon kíván fáradozni, „hogy a még fennálló akadályokat leküzdjük“.

Bedford-Strohm püspök és Marx bíboros már 2016 szeptemberében bemutatta az „Erinnerung heilen – Jesus Christus bezeugen“ („Az emlékezet gyógyítása – tanúság Jézus Krisztusról“) című közös nyilatkozatot. Németország két nagy egyháza az ötévszázados elhatárolódás és kölcsönös vádaskodás után közös „Krisztus-ünnepként“ szeretné megünnepelni a megemlékezést . 2017. március 11-én a Német Püspöki Konferencia és az EKD tanácsa központi bűnbánati és kiengesztelődési istentiszteletet tart Hildesheimben, amit az emlékezés és gyógyulás folyamatában további kristályosodási pontnak tekinthetünk.

Ugyanakkor bűnbánatra és kiengesztelődésre hívó római szándéknyilatkozatokat már túl sokat is hallottunk. Mi, az ökumené iránt elkötelezett keresztényekként végre tetteket várunk. Sajnos a közös nyilatkozat hallgat az egyházszervezeteknek a döntő kérdésekkel kapcsolatos tétlenségéről, és nem foglalkozik a már létező ökumenével sem, amelyet pedig számos evangélikus és katolikus közösségben, csoportban régóta megélnek. A hivatalok kölcsönös elismerése és az eucharisztikus közösség számukra már nem jelentenek problémát. Az egyházi vezetők e fejleményeket csak messziről követik. Egyedül ők viselik az Isten és az emberek előtti felelősséget, ha a „még fennálló akadályok” elhárításáért nem fáradoznak komolyan.

A 2017-es jubileumi évre vonatkozóan a felelős vezetőknek következetesen tettekre kell váltania az ökumenikus párbeszéddel foglalkozó bizottságok részint már évtizedek óta rendelkezésre álló eredményeit. Ez a katolikus egyház számára az alábbi feladatokat jelenti:

1) Luther Márton rehabilitálását,

2) a reformáció korában elrendelt valamennyi kiközösítés érvénytelenítését,

3) a protestáns és anglikán hivatalok elismerését,

4) kölcsönös eucharisztikus vendégbarátságot.

Számtalan keresztény kívánja azt, hogy ezeket a posztulátumokat evangélikus részről ugyanilyen bátran és egyértelműen tárják a katolikus egyház elé, természetesen nem feledkezve meg a szükséges önkritikáról. Ha az 500 éves reformációt anélkül ünnepeljük, hogy valóban véget vetnénk az egyházszakadásnak, akkor újabb vétket terhelünk magunkra. A teológia és az egyházi bázis, a gyülekezetek, valamint a sok elkötelezett nő és férfi által gyakorolt nyomásnak kell elősegítenie, hogy a Rómában és másutt szolgáló, gyakran félénk és tétova egyházi vezetők ne szalasszák el ezt a történelmi lehetőséget, hanem ébredjenek föl. Különben még több ember fordul el az egyháztól, még több gyülekezet és csoportosulás lesz kénytelen önmagán segíteni! Mai globalizált és szekularizált világunkban a kereszténység csak akkor lesz hiteles, ha mint közösség valóban megbékélt sokféleséget mutat.

 

(Balogh Vilmos Szilárd fordítása)

 

12345

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján


  • via WordpressA hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.


Ajánlott cikkek: