Publicisztika

Bibó Istvánról már életében megszületett az az ítélet, hogy politikai gondolkodóként naiv lenne. Ezt a jelzőt életműve felidézésekor azóta is gyakran halljuk, esetleg ebben a hosszabb formában, a „naiv és utópista” Bibó. Halálának 34. évfordulóján nézzünk szembe ezzel a vélekedéssel: kicsoda az állítólag naiv Bibó?

Bibó István

A „naiv” Bibó István

Csepregi András beszéde a Bibó István Szellemi Műhely megemlékezésén az Óbudai Temetőben 2013. május 12-én


Címke: , ,

Bibó Istvánról már életében megszületett az az ítélet, hogy politikai gondolkodóként naiv lenne. Ezt a jelzőt életműve felidézésekor azóta is gyakran halljuk, esetleg ebben a hosszabb formában, a „naiv és utópista” Bibó. Halálának 34. évfordulóján nézzünk szembe ezzel a vélekedéssel: kicsoda az állítólag naiv Bibó?

Csepregi András

Csepregi András

Azért volna Bibó naiv, mert egy egyre inkább a kényszerítésre épülő kulturális és társadalmi környezetben 22 éves fiatalemberként arról értekezett, hogy értékes erkölcsi teljesítmény csak a szabadon választott meggyőződésből születhet meg?

Azért volna Bibó naiv, mert egy nevében keresztyén, de céljaiban, törvényhozásában és napi gyakorlatában harácsoló társadalomban élő írástudóként komolyan elgondolkodott arról, hogy miképpen lehetséges a Krisztus szándékai szerint formálódó közösségi élet?

Azért volna Bibó naiv, mert feltételezte, hogy a második világháborúban majdan győztes hatalmak nem akarják majd megismételni az első világháború győzteseinek a hibáját, és igazságosabb, méltányosabb, szilárdabb alapra épülő békét akarnak kötni?

Azért volna Bibó naiv, mert azt hitte, hogy 1944 nyarán talál majd olyan, a korlátaik és félelmeik mögül kitekinteni képes munkásokat és polgárokat, akik egymással békében együtt akarják majd újjáépíteni Magyarországot?

Azért volna Bibó naiv, mert úgy gondolta, hogy a szovjet Vörös Hadsereg által támogatott magyar kommunistáknak elég önbizalma lehet ahhoz, hogy ne vezessék be az élet minden területére kiterjedő terrort?

Azért volna Bibó naiv, mert természetesnek tartotta, hogy a Vészkorszakkal és az azt követően is felizzó antiszemitizmussal szembesülve a politikai, szellemi és egyházi élet mértékadó körei elismerik a maguk felelősségét, anélkül, hogy másokra mutogatnának, vagy mások felelősségvállalásra várnának?

Azért volna Bibó naiv, mert arra számított, hogy a hidegháborúban egymásnak feszülő hatalmak felismerik a magyar forradalom által adódó nagy lehetőséget, értékelik a század legizgalmasabb szocialista kísérletét, és mindent megtesznek majd azért, hogy a forradalom eredményeképpen normalizálódhasson az élet Keleten és Nyugaton egyaránt?

Azért volna Bibó naiv, mert hitt abban, hogy létezik egy sajátos európai politikai kultúra, amely a hatalom humanizálása felé tart, amelyben egyesülnek az antik világ közösségszervező tapasztalati és a keresztyénség erőszakot elkerülni igyekvő eredeti szándékai, és amely képes lehet integrálni a nyomorult kelet-európai kisállamokat is, azok pedig mindent megtesznek azért, hogy ehhez az Európához tartozzanak?

Hosszan sorolhatnánk még Bibó állítólagos naivitásának a megnyilvánulásait, de helyette tegyünk most egy ellenpróbát. Ha Bibó naiv volt, akkor hogy vélekedjünk másokról, akik Bibó idejében másképp gondolkodtak és másképp cselekedtek?

Ha Bibó naiv volt, akkor mit gondoljunk a két világháború közötti gyökerében konzervatív-liberális politikai elitről, amelyik az képzelte, hogy rendeletekkel meg tudja fékezni és alkukkal meg tudja vásárolni a szélsőjobbot?

Ha Bibó naiv volt, akkor mit gondoljunk apósáról, Ravasz Lászlóról, aki azt remélte, hogy Hitler birodalmának az árnyékában az általa is képviselt antiszemitizmus meg fog állni a magyar zsidók középkori léptékű megleckéztetésénél?

Ha Bibó naiv volt, akkor mit gondoljunk Lukács Györgyről, aki még 1945-ben sem látta, hogy ha a kommunista hatalom hisztériája és bűnbakkereső kényszere kibontakozik, akkor az nem fog tisztelettel megállni az ő küszöbénél sem?

Ha Bibó naiv volt, akkor mit gondoljunk Kádár Jánosról, aki azt hitte, hogy lehet árulásra és gyilkosságra egészséges társadalmat építeni?

Ha Bibó naiv volt, akkor mit gondoljunk jó barátairól, Illyés Gyuláról és Németh Lászlóról, akik abban reménykedtek, hogy a hatalommal való kiegyezés nem fogja érinteni művészetük minőségét és integritását?

Ha Bibó naiv volt, akkor kik a régi és mai Bibó-felejtők?

Az ellenpróba után tegyünk végül egy másik rövid összehasonlítást is.

Ha Bibó naiv volt, akkor naiv volt Martin Luther King is, aki arról beszélt, hogy van egy álma, hogy az ő négy kicsi gyermeke egyszer olyan országban fog élni, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket.

Ha Bibó naiv volt, akkor naiv volt King névadója, Martin Luther is, aki azt képzelte, hogy lehetséges a teológiáról a Szentírás és az észérvek alapján vitatkozni.

Ha Bibó naiv volt, akkor naiv volt Assisi Szent Ferenc is, aki hitt abban, hogy a másik felé forduló valódi kíváncsiság és elfogadó szeretet békességet tud teremteni.

Ha Bibó naiv volt, akkor naiv volt a Názáreti Jézus is, akinek szavait sírkövén olvashatjuk: „valaki igyekszik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megtalálja azt” (Lk 17,33).

A szerző evangélikus teológus, a Bibó István Szellemi Műhely tagja, 2006 és 2010 között a Magyar Köztársaság kormányának egyházügyi referense.

12345

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján


  • via WordpressA hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.


Ajánlott cikkek: