Jegyzetek

Benedeket nem zavarta, hogy Pugliában az igazság költészettel keveredik, s hogy a történészek kétségbe vonják a dolgot. Úgy ítélte, hogy Otranto keresztényei a vallási gyűlöletnek estek áldozatul. Ferenc kihasználta az alkalmat és egyúttal a súlypontot is elmozdította – a két nő segítségével. Az ünnepségen a felebaráti szeretetről beszélt, „amely nélkül a vértanúság és a misszió elveszíti keresztény színezetét”.

A reformer és a restaurátor

Két pápa szentté avatása – Christ & Welt Online, 2014. április 27.

Mérleg Online — 2014 06. 18.
Címkék: Dziwisz, II. János Pál, Pio atya, szentté avatás, XXIII. János

„II. János Pál felemelése világszentté kudarcot vallott” címmel közölt kritikus jegyzetet a Die Zeit mellékleteként megjelenő Christ & Welt online-kiadása. A cikk bevezetőjében a szerző, Wolfgang Thielmann egy elhíresült kijelentést idéz: „a karneválnak vége” – mondta állítólag Ferenc pápa, miután közvetlenül megválasztása után elődeinek történelmi ruhatárából akarták felöltöztetni. „Nem tudni, elhangzott-e az idézett mondat, de kétségkívül találó. Ferenc egyszerű életet él, nem költekezik, nyitott a világra. A szentté avatások jövője számára is hasonló utat jelölt ki: szerénységet hirdetett, vizet öntött a karneváli pompa borába. Jelzése árulkodó: II. János Pál pápa láthatóan nem emelkedhetett az összes többi szent fölé, akkor sem, ha a Szent Péter téri ünnepséget egyfajta premierként világszerte ötszáz moziban közvetítették.”

Stanisław Dziwisz, aki hosszú ideig II. János Pál titkáraként működött, s jelenleg utódja a krakkói érseki székben, elszántan küzdött azért, hogy a lengyel pápát a világ szentjévé avassák, s naiv, ártatlan, misztikus, múltba forduló vallásosságát világvallássá tegyék.

Az érsek állítólag Rómába hozatta a II. János Pál által csodásan meggyógyított Costa Rica-i háziasszonyt, Floribeth Mora Díazt, hogy a Gemelli klinikán ellenőrizzék, valódi-e a csoda, amelynek véghezvitele a kanonizáció feltétele volt. Dziwisz a nő egyházközségének ajándékozta II. János Pál egy vércseppjét, s ugyanott Wojtyła-kultuszt kezdeményezett. „Ő őrzi és kezeli ugyanis a lengyel pápa több mint négyezer ereklyéjét. Egy krakkói papot vérrel, anyagdarabokkal és más relikviákkal bocsátott útjára, hogy világszerte felszítsa a Wojtyła iránti tisztelet tüzét. Az utóbbi idők leggyorsabban lebonyolított szentté avatását is Dziwisz mozgatta a háttérből – az utolsó pillanatban, hiszen egyelőre a régóta húzódó döntéseket is az új pápának kell meghoznia. Ez hamarosan változni fog.”

Ferenc pápa okosan tompította a lengyel üzenet élét. XXIII. Jánost, a reformer zsinati pápát, akinek művét II. János Pál visszacsinálni igyekezett, Karol Wojtyłával együtt emelték oltárra. „Az árulkodó jel azt sugallja – értelmez Thielmann –, hogy a reformer pápának a restauráció pápája mellett a helye. S talán azt is üzeni, hogy kínos lehet, ha egy pápa dicsfénybe öltözteti elődjét.”

Ami a szentté avatások mennyiségét illeti, Ferenc már pápaságának kezdetén megfosztotta a lengyelországi pápát csúcspozíciójától. Pontifikátusának huszonhét évében II. János Pál csanem ötszáz embert nyilvánított méltónak arra, hogy szentként tiszteljék őket – többet, mint az elmúlt fél évezredbeli elődei együttvéve. Ferenc egyszerre nyolcszáz névtelen olaszt avatott szentté: halászokat, mezőgazdasági munkásokat, mesterembereket és kereskedőket. „Többen is lehettek, ezt senki sem tudja pontosan: állítólag az oszmán birodalom katonái ölték meg őket 1480-ban a pugliai Otrantóban. Ugyanezen ünnepi alkalommal Ferenc egy kolumbiai és egy mexikói nőt is szentté avatott, ők a szegények mellett szálltak síkra.

Ferenc már nem vonhatta volna vissza konfliktus nélkül a nyolcszáz pugliai szentté avatását, amelyet még elődje, Benedek jelentett be – visszalépésével együtt – az utolsó szentszéki tanácsülésén. Benedeket nem zavarta, hogy Pugliában az igazság költészettel keveredik, s hogy a történészek kétségbe vonják a dolgot. Úgy ítélte, hogy Otranto keresztényei a vallási gyűlöletnek estek áldozatul.” Ferenc kihasználta az alkalmat és egyúttal a súlypontot is elmozdította – a két nő segítségével. Az ünnepségen a felebaráti szeretetről beszélt, „amely nélkül a vértanúság és a misszió elveszíti keresztény színezetét”.

II. János Pált azért avatják szentté, „mert az igaz úton járt” – jelentette ki Dziwisz. A lengyel pápa konzervatív katolikus politikát folytatott a szentekkel, akárcsak elődei a korábbi évszázadokban. Tizenkét évvel ezelőtt, 2002-ben avatta szentté az első brazil nőt: a Dél-Tirolból származó Paulinát, aki a Haldokló Jézus Szívéről nevezett szerzetesnővérek rendjének tagja volt. Harminc éve, 1984-ben százöt koreai, 1988-ban pedig száztizenhat vietnami vértanút avatott szentté.

„A szentté- és boldoggá avatási eljárás hosszantartó, fáradságos és költséges folyamat. Gyorsan felemészthet százezreket is. Néhány rend lemondott alapítójának kanonizációjáról, mivel túl sokba került, és ők a pénzt az élők boldogulásába és jólétébe szerették volna fektetni. A méltó megemlékezés szerintük felelősségteljesebb, ha költséghatékony.” Röviddel halála előtt, 2004 végén Wojtyła pápa Anna Katharina Emmerick szerzetesnőt avatta szentté a Münster környéki Dülmenből. A 19. században élt nő Jézus szenvedésének és halálának olyan részleteiről közölt látomásokat, amelyekről az Újszövetség evangélistái hallgatnak – e részletek ugyanis nem tartoznak az üzenethez. Clemens Brentano, a romantikus költő restaurációs-konzervatív korszakában meglátogatta a betegeskedő apácát és feljegyezte eksztatikus vízióit, gazdagon vegyítve azokat saját kiegészítéseivel.

Kilencven évvel ezelőtt Anna Katharina Emmerick első boldoggá avatási eljárása eredménytelenül végződött, mivel Brentanót nem használhatták hiteles forrásként. Kettejük Jézus-ábrázolása ihlette a színész és rendező Mel Gibsont kegyetlenségi orgiája, A passió  megalkotására – a film 2004 tavaszán került a mozikba. „Az új eljárás posztulátorainak kapóra jött a Megváltó vizionárius vérfürdője. (…) Emmerick maradványait már 1975-ben kiásták és csontvázából letörtek egy darab singcsontot, amelyet jelenleg a münsteri püspökségen őriznek.”

2002-ben II. János Pál egy Olaszországban a maga nemében példátlanul nagyszabásúnak számító ünnepség keretében az 1968-ban elhunyt campagnai Pio atyát avatta szentté. A karizmatikus gyógyító állítólag megjövendölte, hogy Wojtyłát a katolikus egyház fejévé választják. XXIII. János pápa nem bízott Padre Pióban. Bírálta, hogy „intim és tisztességtelen kapcsolatokat tart fenn olyan nőkkel, akik prétoriánus gárdáját alkotják”. A campagnai atya „a lelkek ördögi zűrzavarát” idézi elő – írja János. „Pio életrajzírója, Sergio Luzzato azt veti az ifjú szerzetespap szemére, hogy ómódi hittel elegy rokonszenvet érez Mussolini akkoriban kibontakozó mozgalma iránt: klerikalizmus és fasizmus egyfajta keverékét” – idézi a cikkíró.

A szentté avatás után felduzzadt a mindvégig töretlen Padre Pio-tisztelet. 2008-ban Pio hívei a szent rothadó holttestét kivették a sírból és a koponyára a jellegzetes kecskeszakállal preparált  szilikonmaszkot feszítettek. „Azóta időnként tiszteletadás céljából kiállítják a holttestet. A hagyományos szertartás a régihez és megváltoztathatatlanhoz rögzíti a hitet, akkor is, ha az igazságot szilikonnal kell kitömni.”

XXIII. János, a reformpápa hasonló sorsra jutott. Halála után harminchét évvel, 2000-ben II. János Pál  IX. Piusszal együtt avatta boldoggá, noha János épp a reakciós I. Vatikáni Zsinat pápájának hatása ellen küzdött. Papa Giovanni bebalzsamozott holttestét kihozták a vatikáni grottából, átöltöztették és arcára viaszmaszkot helyeztek. Földi maradványai a Szent Péter Bazilikában nyugszanak a Szent Jeromos-oltár alatti üvegszekrényben, amelyet  klimatizáltak és csíraölő nitrogénnel töltötték meg. 2005-ben a kiemelt helyen található, Szent Péter feltételezhető maradványaihoz közeli üres pápai sírban II. János Pál koporsóját helyezték el.

„Vajon az ő bebalzsamozott holttestét is kiveszik majd és kiállítják a Szent Péter Bazilikában? Vagy az a gondolat érvényesül, hogy a felebaráti szeretetnek nincs szüksége holttestekre, sem nitrogénre, sem pedig szilikonra, és semmilyen eljárásra, amely euroszázezreket emészt fel? S vajon a hitnek szüksége van erre? Lukács evangéliumában egy angyal így szól az asszonyokhoz, akik húsvéthétfőn be akarják balzsamozni Jézust, de nem találják a testét: »Miért keresitek az élőt a holtak között?« Ideje, hogy a karnevál valóban befejeződjék.” (Losoncz Melinda összefoglalója)

  ,

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján