Blogok

„A keresztény hit középpontjában ugyanis egy zsidó áll: a názáreti Jézus. Ezért minden gyűlölködő szó, minden elejtett zsidóellenes megjegyzés mindig Jézus ellen is irányul.”

Amikor papjelöltek zsidóviccekkel szórakoztatják egymást

Mérleg Online — 2013 07. 02.
Címkék: Egyház, Mérleg Online

Amikor papjelöltek zsidóviccekkel szórakoztatják egymást (márpedig így esett nemrég a würzburgi szemináriumban), „nyilvánvaló, hogy nagy baj van. Főként ha meggondoljuk, hogy ezek a fiatalemberek maholnap plébánosok lesznek és hétről hétre prédikálnak híveiknek. Az efféle viccelődés arra vall, hogy szemlátomást halvány sejtelmük sincs a kereszténységről” – elmélkedik a Bajor Rádió katolikus adásában Norbert Reck, a Concilium című nemzetközi teológiai folyóirat német kiadásának szerkesztője.

„A keresztény hit középpontjában ugyanis egy zsidó áll: a názáreti Jézus. Ezért minden gyűlölködő szó, minden elejtett zsidóellenes megjegyzés mindig Jézus ellen is irányul. A zsidógyűlölők tehát kétségkívül alkalmatlanok a papi hivatásra, akkor is, ha kisiklásaikért bocsánatot kérnek.”

A műsor vendége szerint az egyházi hivatalosság felháborodása is hamis szólam. „A zsidóellenes incidensek nagyhangú elítélése, a vizsgálóbizottságok felállítása csupán tüneti  kezelés: nehogy folt essen a tiszta és szent egyház képén. »Nálunk ez nem fordulhat elő!« – hallani mostanában –, s ha mégis előfordulna, az érintetteket szigorúan megbüntetik vagy eltávolítják.” A méltatlankodás mögött az az elképzelés áll, hogy a Gonosz odakint, a világban található, az egyház pedig nem más, mint „a bűnös világ ragyogó ellenképe: nemes, tiszta és jó, benne ismerhetjük meg Isten szentségét és igazságát”.

Ez az elképzelés azonban nem vesz tudomást a valóságról. Mindegy, hogy antiszemita  beszólásokról van-e szó, vagy maffiaszerű struktúrákról a vatikáni bankban; édes mindegy, hogy papok szexuális bűncselekményeiről vagy az egyházvezetés szélsőjobboldali összefonódásairól: „egyre- másra kiderül, hogy az egyház minden, csak nem szent és érintetlen. Minthogy azonban az nyers tények nehezen egyeztethetők össze a szentség képzetével, a felelősök időről időre megpróbálják eltussolni a botrányokat, nem engedik, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen róluk.” Az okozott kár ettől csak nagyobb lesz, hiszen a tévelygésekre végül fény derül, és mindenki ujjal mutogat a képmutató egyházra.

„Az egyház nem szent övezet a világon kívül, nem a jobbak gyülekezete, hanem része a világnak, ekként tehát a világot aljasságából és zsenialitásából is részesedik. »A bűnösök egyháza« – amint a nagy jezsuita teológus, Karl Rahner írja.” Ha volna merszünk, hogy kimondjuk: az egyházban is jelen van a rossz, „akkor sokkal pontosabb eszközökkel nyúlhatnánk és sokkal kritikusabban viszonyulhatnánk megnyilvánulásaihoz. Változtathatnánk a keretfeltételeken, javíthatnánk a teológiai képzésen ahelyett, hogy elkövetőit folyvást megpróbálnánk kiszorítani látómezőnkből”. Ha az egyház képes volna rá, hogy megvallja: a hazugság, az előítélet, a gyűlölet és a gaztett a saját soraiban sem ritka kivétel, akkor merőben más hangon beszélhetne Istenről. „Elismerhetné, hogy nem birtokolja, hanem szüksége van rá. (…) Szerény lehetne, közösséget vállalhatna a keresőkkel és velük  együtt járhatná útját. Dinamikus közösség volna, amely nem cövekel le ott, ahol van, hanem igyekszik őszintébbé, vendégszeretőbbé és becsületesebbé válni. Ha tudná, hogy nem különb, mint a világ, amelyben él, akkor épp ezzel tanúsíthatná, hogy milyen jó, ha nem elégszünk meg azzal, amink van, hanem egyre nagyobb igazságosságra törekszünk. Ez reménytelibb, mint az újabb és újabb csúnya foltok törölgetése.” (Mérleg)

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján