Publicisztika

Korunk technológiáját és tudományát máig is áthatja a természettel szembeni ortodox keresztény arrogancia, miszerint a természetnek nincs egyéb funkciója, mint szolgálni az embert; márpedig az ökológiai válság így nem fékezhető meg.

Assisi Szent Ferenc és az ökológiai válság

Lynn White 1967-es esszéjéről


Címke: , , , ,

 

 

1967-ben jelent meg ifj. Lynn White nagy port felverő, Ökológiai válságunk történeti gyökereiről (The Historical Roots of Our Ecological Crisis) szóló esszéje, amelynek tézise sommásan a következő: A természet gátlástalan kizsákmányolásának ideológiai alapját a nyugati típusú keresztény világkép antropocentrizmusában – az istenképű ember, illetve a lélek és értelem híján alárendelt szerepet játszó többi teremtmény torz distinkciójában – lelhetjük föl.

 

White állítása szerint a kereszténység a legmasszívabban antropocentrikus vallás, amely valaha is létezett. „Mivel a baj gyökere oly nagymértékben vallási jellegű, a gyógyírnak is lényegileg vallási jellegűnek kell lennie, akár annak nevezzük, akár nem” – szögezte le majd’ 50 éve a szerző.

White vallási hiedelmeink és környezetünkhöz való viszonyunk összefüggéseinek kritikus élű teológiai reflexióját sürgette, hangsúlyozva, hogy az Istenről való beszéd meghatározó jelentőséggel bír a természettel szembeni magatartásunk szempontjából is. White az alábbi kérdésekkel szembesítette olvasóit: Mi az adekvát keresztény válasz az ökológiai krízisre? Mi mondanivalója van a teológiának világunk degradálásáról?

Ezek a kérdések visszhangoznak Ferenc pápa – White-hoz hasonlóan ugyancsak az assisi szentet példaként elénk állító – „zöld” enciklikájában is. Cikkünkben a „Laudato si’” apropóján (kritikai fogadtatásáról ld. Deák Dániel tanulmányát itt) emlékezünk a történész professzor nagy hatású esszéjére.

 


Lynn Townsend White (1907-1987) történész, mediavista; a Princeton, majd a Stanford, utóbb a Calfornia Egyetem professzora.

Forrás: Saint Francis and the Historical Roots of Our Ecological Crisis, DailyTheology.org, 2015. június 19. Cikkünk Meg Stapleton Smith bejegyzése alapján készült.


 

„Talán Assisi Szent Ferenc lehetett Krisztus óta a kereszténység történetének legradikálisabb alakja. Szent Ferenc legnagyobb csodája, hogy nem végezte máglyán, mint oly sok szélsőséges követője.” Szent Bonaventura – maga is ferences rendi főelöljáró – nem véletlenül igyekezett elfojtani a korai franciskánus értelmezési hagyományt: Ferenc nyilvánvalóan eretnek volt – fogalmazott White.

Ferenc világlátásának kulcsa az alázat erényébe vetett hite; ám nem pusztán a személyes alázatról van itt szó, hanem az egész emberi nem alázatáról. „Ferenc le akarta taszítani az embert a teremtett világ fölötti uralmi pozíciójából, hogy létrehozza Isten teremtményeinek demokráciáját.” Számára az állatok és a természeti elemek már nem az embervilágban irányadó szentbeszédek szokványos allegorikus figurái vagy szimbólumai, hanem testvéreink, akikkel együtt magasztaljuk Istent. Kései kommentátorok meglátása szerint Ferenc azért prédikált a madaraknak, hogy megfeddje a fülüket bezáró embereket – a feljegyzések viszont másról tanúskodnak: Ferenc azért prédikált, hogy a madarakat Isten dicsőítésére sarkallja, s ők valóban spirituális önkívületbe esve verdestek szárnyaikkal. A szentekről szóló legendák színpadán mindig is föl-föltűntek különféle állatok, ám jobbára az ember dominanciáját demonstrálandó; márpedig Ferencnél merőben mást látunk. A legenda szerint Ferenc a farkasnak is a lelkére beszélt, hogy elhibázott útjáról megtérjen, s az állat megbánta bűneit, a szent élet illatát árasztva hunyt el, s megszentelt földbe temették.

„Az állatok lelkéről szóló ferenci tant” azonban hamar kitörölték az emlékezetünkből, talán azért is, mert „tudatosan vagy tudattalanul részben a katar eretnekek reinkarnációba vetett hite is inspirálhatta” – e mozgalomnak Ferenc korában bőséggel akadtak követői Itália-szerte és Dél-Franciaország területén. Ferenc persze nem hitt a lélekvándorlásban, és panteista sem volt. White meglátása szerint a természetről és az emberről alkotott felfogása a pánpszichizmus sajátos válfaja, amelynek értelmében minden dolgok célja transzcendens Teremtőjük dicsőítése, „aki a kozmikus alázat felülmúlhatatlan gesztusaként testet öltött, kiszolgáltatottan feküdt a jászolban, és a kereszten függve halt meg.”

„A környezet globális mértékű rombolása a technológia és a tudomány dinamikus fejlődésének folyománya, ami a középkori nyugati civilizációban vette kezdetét, s amivel oly jellegzetes módon szegült szembe Szent Ferenc. E növekedés történetileg nem érthető meg a természettel szembeni negatív megkülönböztető attitűd figyelembevétele nélkül, amely mélyen benne gyökeredzik a keresztény dogmában. Mit sem változtat e tényen, hogy a legtöbben nem tekintjük keresztény sajátosságnak e hozzáállást.”

A nyugati történelem legnagyobb spirituális forradalma, Assisi Szent Ferencé, ember és természet kapcsolatának alternatív keresztény modelljét kívánta meghonosítani, ám elbukott. Korunk technológiáját és tudományát máig is áthatja a természettel szembeni ortodox keresztény arrogancia, miszerint a természetnek nincs egyéb funkciója, mint szolgálni az embert; márpedig az ökológiai válság így nem fékezhető meg.

Akár a pápai enciklika, White esszéje is a természet egészének spirituális autonómiájáról tanúskodó, mélyen vallásos és „eretnek” ferenci szemlélet újraértésére bátorítja olvasóit.

 

(Forczek Ákos)

 

 

12345

4 csillag az 5-ből. 2 ajánlás alapján

  • A hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.

  • Endreffy Zoltán, a Mérleg egykori főmunkatársa két tanulmányban is reflektált L. White esszéjére. Érdemes lenne Endreffy öko-etikai tanulmányait újraolvasni a Ludato Si fényében. A "Dominium terrae"uralom, vagy gondoskodás?" c. írás befejező mondatai: "A kereszténység annyiban felelős az ökológiai válságért, amennyiben elmulasztotta tisztázni azokat a morális és vallási kérdéseket, amelyeket a modern gazdaság rendszere és a hatalomra, a gazdagságra törekvés vetett föl, és nem lépett föl elég határozottan az igazságosság érdekében, a gyengébbek és a háttérbe szorított rétegek és népek jogaiért, és nem harcolt a hatalom és a gazdagság megszerzésére irányuló törekvések korlátozásáért. Itt az ideje, hogy korunk ökológiai válságából okulva felelevenítsük az ószövetségi és Szent Ferenc-i hagyományt. - -



Ajánlott cikkek: