A németországi Szinodális Út és világegyházi jelentősége

A németországi katolikus egyház Szinodális Útja mind a tárgyalt témák szempontjából, mind pedig folyamatát tekintve az egyetemes egyház nagy jelentőségű eseménye. A hatalommal való visszaélés és a szexualizált erőszak botrányára adott válasz, amely figyelembe veszi és megvizsgálja a visszaélést elősegítő és lehetővé tevő mögöttes kulturális és strukturális tényezőket. A papság hatalmához és nemiségéhez, életéhez és önértelmezéséhez, valamint a nők egyházi szerepvállalásához való viszony ugyanúgy az egyház megújulásának központi – ezért a jövőben immár megkerülhetetlen – kérdése, mint az egyházi nézetegyeztetés és határozathozatal mindenki részvételén alapuló és átlátható formája. A tanulmány a világméretű kihívások és az egyház, illetve a társadalom egységét fenyegető, növekvő mértékű megosztottság tágabb összefüggésén belül tárgyalja a szinodalitás kérdését.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

A zsidó Jézus és a megváltó Krisztus

A történeti Jézusnak ebben az összefüggésben teológiai jelentősége van, amennyiben a zsidó kontextusba visszahelyezve látható inkább a szenvedést a büntetéstől elkülönítő és a messianizmus előtt a nemzeti határokat lebontó, egyre inkább az univerzalizmust hirdető etikai monoteizmus képviselőjének, mint az ember bűnös állapotára fixálódó Isten fogalma hirdetőjének.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Jézus Krisztust képviselni

„Az, hogy Jézus Krisztus szentségi képviselete csak a férfiakat illeti meg, a papi tisztségről és a szentségek teológiájáról való gondolkodás ama megújulásának előterében, amely a II. vatikáni zsinathoz és a zsinat utáni jelentős dogmatikai és pasztorálteológiai kezdeményezésekhez kapcsolódik, ma már nem elfogadható.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Szinodalitás: folyamat – stílus – struktúra

Ha a szinodalitást a stílus kérdésére szűkítenénk, akkor tényleges következmények nélkül spiritualizálnánk a fogalmat. A folyamatban tehát központi jelentősége van a döntések előkészítésének és meghozatalának, következésképpen a struktúráknak, a kötelező jogszabályoknak és a határozathozatal szabályozott eljárásainak.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Szinodalitás és szerkezeti reform

„…az egyház hálás lehet a kritikus nyilvánosságnak, amelynek hangja elősegítette annak felismerését, hogy a hatalommal való visszaélés – amiként a visszaélés elkendőzése is – ellentmond a jogrend és az igazságosság keresztény és társadalmi értékeinek és normáinak, s nem legitimálható sem egyházjogi, sem teológiai, sem spirituális megfontolásból.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Együtt az Úr asztalánál

Az egyházi és egyházon kívüli nyilvánosság jó okkal számít – épp keresztény hitünk gyakorlásának e középponti megnyilvánulása tekintetében – olyan, jól látható előrelépésre, amely hitelesen tanúsítja közös hitünket Krisztusban. A Munkaközösség elkészült javaslata szilárd teológiai keretként szolgálhat a hívők egyéni lelkiismereti döntéséhez, ami alapján kölcsönösen az eucharisztiához vagy az úrvacsorához járulhatnak. Ennyiben iránymutató hozzájárulást jelent a majdani teljes eucharisztikus és egyházi közösséghez.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Mi a klerikalizmus? (Második rész)

„A klerikalizmus már létező építőkövei lassacskán egy kimondottan a nyugati egyházra jellemző és igencsak hatékony konstrukcióvá állnak össze. Egészen a II. vatikáni zsinatig a papságra összpontosító kánonjog lesz a katolikus egyház olyannyira magasztalt egységének legfőbb kovásza. A jog rendíthetetlen öntudattal, egyszersmind a hatékonyság tudatával ruházza fel a hierarchikus elitet, miközben a nem klerikusokba mélyen bevésődik az alattvalói mentalitás.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Mi a klerikalizmus? (Első rész)

„…mivel a fiatal egyház hamarosan az egész római birodalomban elterjedt, erős struktúrákra volt szüksége, máskülönben egységét hamarosan elnyelte volna a különféle szertartássok, meggyőződések és etnikumtól függő szokásrendek kaotikus sokfélesége. A „klérusnak” csakhamar sikerült erős hivatali struktúrát kiépítenie, amely felismerhetővé tette és megszilárdította ennek az új és rendkívül népes közösségnek a lényegi identitását.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés