Publicisztika

„Szavainkkal és tetteinkkel egy emberként kell kiáltanunk, hogy az elharapózó rendőri és állami erőszak áldozatainak megtört teste és élete sokkal fontosabb, mint akármely vagyoni káreset. Ha ezt képtelenek vagyunk megtenni, az egyház azt kockáztatja, hogy maradék erkölcsi tekintélyét és legitimitását is elveszti.”

„Az egyház még nem halott”

Interjú Dr. Shannen Dee Williamsszel


Címkék: , , ,

 

 

Soha senki sem volt egyszerűen „katolikus”, s fájdalmasan elégtelen és talán szándékosan hamis mindama próbálkozás, amely anélkül kíván számot adni a katolicizmusról, hogy tekintetbe venné a katolikus hívek sokféleségét és identitásaik sokrétűségét – hangsúlyozza Dr. Shannen Dee Williams, a Tennessee Knoxville Egyetem kutatónője.

Összefoglalónk a DailyTheology.org című katolikus online lapban közölt interjúról.

 


Shannen Dee Williams a University of Tennessee Knoxville kutatónője (assistant professor). Történészként doktori fokozatát a Rutgers Universityn szerezte 2013-ban. Megjelenés előtt álló könyvében (Subversive Habits: Black Nuns and the Long Struggle to Desegregate Catholic America) az Egyesült Államok fekete apácáinak elfeledett történetét tárja fel.

Forrás: The Church is Not Yet Dead: An Interview with Dr. Shannen Dee Williams, in dailytheology.org, 2015.05.05. Cikkünk az interjú kivonatos ismertetése.


 

„A katolicizmus legautentikusabb impulzusai mindig a marginalizáltak és kisemmizettek köréből érkeztek.”

 

„Rögvest gyanakvás fog el, amikor valaki nem átallja a »katolikus« nézőpontot ajánlani, vagy amikor önmagukat katolikusnak vallók arra használják a hitüket, hogy eltereljék a figyelmet tagadhatatlanul diszkriminatív viselkedésükről” – mondja Williams.

Történeti perspektívából nézve katolikusnak lenni sokszor annyit jelentett: nyílt ellentmondásban állni az Igével és az egyház szociális tanításával egy sereg szociális és erkölcsi kérdést illetően. „Például a katolikus egyháznak a transzatlanti rabszolga-kereskedelem felvirágoztatásában betöltött centrális (sőt vezető) szerepét, a rabszolgatartás, a szegregáció és a kolonializmus melletti – az egész atlanti világot átfogó – mély társadalmi, gazdasági és politikai elköteleződéseit nem érthetjük másként, mint hogy a modern kor bizonyos időszakában éltek olyan katolikusok, akik menthetetlen módon tagadták a feketék és színes bőrűek ember-voltát, és erőszakkal fenntartották az európaiak és euro-amerikaiak jogát arra, hogy a kereszténység nevében rabszolgasorba taszítsanak, szegregáljanak, bemocskoljanak, megbecstelenítsenek, meggyalázzanak, megerőszakoljanak, megöljenek másokat, és gyarmatosítsák a földjeiket.” Nem hallgathatjuk el, hogy európai és euro-amerikai katolikusok ezrei és tízezrei – még a szerzetesrendek is – gátlástalanul kizsákmányolták az afrikai és született amerikai katolikus rabszolgák ezreinek és tízezreinek munkaerejét.

„Ugyanebben az időszakban éltek azonban más katolikusok is (túlnyomórészt rabszolgaságban és/vagy gyarmati sorban), akik szívükön viselték a katolikus szociális tanítást és az egyház abbéli meggyőződését, hogy az emberek egyenlők, és bátran harcoltak azért, hogy az egyház valóban katolikussá legyen, s hogy eltöröljék a rabszolgaság és szegregáció intézményesített gyakorlatait.”

A katolicizmus legautentikusabb impulzusai mindig a marginalizáltak és kisemmizettek köréből érkeztek és érkeznek – állítja Williams. „Mindennap erőt merítek azoknak az afro-amerikai katolikusoknak a rettenthetetlenségéből, akik állhatatosan ragaszkodtak a hitükhöz, akkor is, ha arra kényszerítették őket, hogy szegregált padokban üljenek; ha az Eucharisztiához járulván a sor végére kellett állniuk; vagy ha a fehér katolikusok – vallásosak és világiak – szó szerint kidobták őket a gyülekezetekből, kizárólag a faji hovatartozásuk miatt. Azok a katolikus fekete gyermekek, akik huszonöt meg annál is több mérföldet ingáztak azért, hogy olyan felekezeti iskolába járhassanak, amely a „négereket” is befogadja; a fiatal férfiak és nők százai, akik a „csak fehéreknek” bebocsátási feltétellel alkotott rendeletek miatti számtalan elutasítás ellenére is élesen elhatárolódtak attól, hogy lemondjanak a vallásos életre szólító elhívásukról: ők a katolikus hit legerőteljesebb tanúságtevői közül valók.”

 

„Szilárdan hiszek a megbékélés erejében, de igazság nélkül nem születhet megbékélés.”

 

Williams a faji egyenlőségért vívott küzdelemből a fekete katolikusok történelmének kutatásával veszi ki a részét. „Szilárdan hiszek a megbékélés erejében, de igazság nélkül nem születhet megbékélés” – hangsúlyozza. Márpedig valamiképp megfeledkeztünk róla, hogy az Államok 17 legnagyobb vallási felekezetéből utolsóként a katolikus egyház püspökei bocsátották ki támogató nyilatkozatukat a mérföldkőnek számító Brown v. Board of Education (Brown kontra Oktatási Hivatal) ügycsoportot (1952-1954) lezáró ítélet kapcsán, amely az állami iskolákban honos faji elkülönítést alkotmányellenesnek minősítette. A püspöki kar csak 1958-ban, a Vatikán erős nyomására hajtott fejet, és adta ki „Diszkrimináció és a keresztény lelkiismeret” című, kétes értékű dokumentumát, amelyben semmiféle cselekvési tervet nem kínált, hanem a „csendes kiegyezés módszerét” ajánlotta híveinek.

 

„Az amerikai katolicizmus történelmét tárgyaló szövegek sokszor említést sem tesznek ezekről a tényekről.”

 

Fehér katolikusok voltak a nyilvános és privát terek deszegregációjának és a feketék szabadságmozgalmának legádázabb ellenlábasai – emlékeztet Williams. Katolikusok vezették a fehér szupremácia és a szegregáció érdekében zászlót bontó louisianai White Citizens’ Councils szervezeteit, s katolikusok voltak azok is, akik bombamerényleteket követtek el az integrációra hajló felekezeti iskolák ellen. „Oral history”-források sokasága erősíti meg, hogy egyes katolikus körökben nyíltan megünnepelték Martin Luther King meggyilkolását, s az ezt követő utcai zavargások láttán arra szólították fel a rendőröket, hogy lőjék agyon a lázongókat.

„Mármost az amerikai katolicizmus történelmét tárgyaló szövegek sokszor úgy kommentálják ezeket a tényeket, mint afféle anomáliákat, vagy említést sem tesznek róluk. Csakhogy a katolikus feketék történelme arról tanúskodik, hogy az ilyen esetek sokkal inkább az amerikai katolikus történelem mindennapjaihoz tartoznak, semmint hogy kivételt képeznének.”

 

„A katolikus egyháznak a feketék szabadságmozgalmában a frontvonalon lett volna a helye, de távol maradt tőle.”

 

Önmagában az is sokatmondó, hogy alig egynéhány európai és euro-amerikai szerzetesrendről tudunk, amely bocsánatot kért volna rabszolgatartó múltjáért, vagy azért, hogy évtizedeken át kizárták soraikból az afro-amerikaiakat; de a püspöki kar sem vette a fáradságot, hogy bűnvallással emlékezzen meg arról, hogy az egyház aktív haszonélvezője volt a rabszolgaságnak. S vajon az általános hallgatás, amely a püspöki karban az egyre szélesedő „Black Lives Matter” („A feketék élete is számít”) mozgalmat övezi, nem ugyanarról a lelkületről tanúskodik-e, amely a Legfelsőbb Bíróság ’54-es Brown-ítéletét késedelmesen és húzódozva támogató nyilatkozatuk kibocsátásában érhető tetten? „Ha minden élet számít, akkor a feketék élete is számít. Miért nem kiáltja hát egy emberként minden katolikus: Black Lives Matter? Azt hiszem, a katolikus feketék történelme a kulcs e kérdések megválaszolásához” – mondja Williams.

„A katolikus egyháznak a feketék szabadságmozgalmában a frontvonalon lett volna a helye, de távol maradt tőle. Az Egyesült Államokban sokkal több katolikus fekete lehetne – ma egy kisebbség kisebbségét alkotják nemzetünkben. A katolikus feketék az Egyesült Államok katolikus népességének kevesebb mint 4%-át teszik ki, miközben a világ katolikus össznépességének több mint 25%-át.”

 

„Ha a katolikus egyház nem képes egyöntetű, radikális, megalkuvások nélküli támogatásáról biztosítani a gyorsan növekvő „Black Lives Matter”-mozgalmat, akkor halott.”

 

„A hitünk alapja, hogy valljuk egy színes bőrű társadalmi forradalmár halálát és feltámadását, akit azért végzett ki az államhatalom, mert szavaival és tetteivel azt képviselte, hogy a szegények, a kitaszítottak és a kisemmizettek élete is számít. Ha az Államok katolikus egyháza és egyáltalán a világegyház nem képes egyöntetű, radikális, megalkuvások nélküli támogatásáról biztosítani a gyorsan növekvő „Black Lives Matter”-mozgalmat, akkor az egyház (jelenlegi formájában) halott.”

Ha a katolikusok képesek abortusz-ellenes kampányokat és tüntetéseket szervezni és e célból dollármilliókat gyűjteni, akkor megtehetik ugyanezt a feketék elleni rendőri erőszak megfékezése érdekében is. „Ha Baltimore érseke imádságra szólítja híveit Freddie Gray családjáért, és minden ember méltósága mellett tesz hitet […], akkor az ország minden püspöke imádságra buzdíthatná híveit mindenkor minden Freddie Gray-ért és minden Natasha McKennáért, akiket családjuk és közösségük elveszített. Ha a USCCB [az Egyesület Államok Katolikus Püspöki Konferenciája] deklarálni tudja, hogy „az emberi élet szent”, és a halálbüntetés eltörlésére hívja föl az Államokat, akkor testületileg olyan nyilatkozatot is kibocsáthatnának, amely az állami erőszak és gyilkosság minden formájának beszüntetését sürgeti az országban – s fordíthatnák arra is roppant forrásaikat, hogy ez valóra válhasson.” A rendőrség által meggyilkolt fekete férfiak, nők és gyermekek száma mára meghaladja a Jim Crow-éra [a faji elkülönítést intézményesítő első törvények megszületésétől a Civil Rights Actig terjedő időszak: 1876-1964] alatt meglincselt feketék összlétszámát – mutat rá Williams.

Az Egyesült Államok katolikus egyházának – politikai és társadalmi kapcsolatai, intézményei révén – megvan a lehetősége arra, hogy a „Black Lives Matter”-mozgalomban vezető szerepet vállaljon, „de végső soron olyanná kell lennie, amilyen Jézus. Szavainkkal és tetteinkkel egy emberként kell kiáltanunk […], hogy az elharapózó rendőri és állami erőszak áldozatainak megtört teste és élete sokkal fontosabb, mint akármely vagyoni káreset. Ha ezt képtelenek vagyunk megtenni, az egyház azt kockáztatja, hogy maradék erkölcsi tekintélyét és legitimitását is elveszti.”

 

(Forczek Ákos)

 

 

  ,

12345

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján


  • via WordpressA hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.


Ajánlott cikkek: