1966/2

„…még a legegzaktabb tudományban, a matematikában sem mellőzhetünk olyan fogalmakat, melyek belső ellentmondásokat tartalmaznak. Közismert például, hogy a végtelenség fogalma is ellentmondásokhoz vezet, de gyakorlatilag lehetetlen lett volna e fogalom nélkül felépíteni a matematika legfontosabb részét.” (Werner Heisenberg, Mérleg 1966/2, 111. o.)

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

1966/1

„… hogyan alakíthatjuk át az egymásmellett-állást együvétartozássá, összefogássá, mely azonban helyet ad a pluralizmus hallatlan gazdagságának is mint a katolicitás követelményének” (Heinrich Fries, Mérleg 1966/1, 26. o.)

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

1965/4

„…kevés vagy semmi köze sincs a liturgiához a császárságot képviselő templomoknak, a városi templomok és katedrálisok polgári gőgjének, az ellenreformációs barokk égi pompájának vagy a prelátusok és apátok pompaigényének. Mindezt végre átadhatjuk a művészettörténetnek és az idegenforgalomnak. Így lekopik a templomépítészetben minden idegen érdek szolgálata…” (Alfons Leitl, Mérleg 1965/3, 176)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 2 hozzászólás

1965/3

„Az ál-messiás maga köré vonz egy sereg lelkileg kiegyensúlyozatlan, a lelki »fertőzés«-re különösen hajlamos embert, akik azonosítják magukat a »vezér«rel és annak fanatikus követői lesznek. Ezek pszichopatológiai értelemben beteg emberek, akik „nyugtalan időkben uralkodnak rajtunk – a nyugodtakban orvosi szakvéleményt adunk róluk« (E Kretschmer)” (Mérleg 1965/3, 210. o.)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 3 hozzászólás

1965/2

„Ha terveitekkel és céljaitokkal nem ellenkezik, szépirodalmi, színházi és filmszemlét is kellene adni, és talán ki lehetne térni olyan nagyobb eseményekre is, mint a salzburgi dialógus és a franciaországi polémia a „haladók” és az integristák között…” (A „Mérleg” postájából, 1965/2, 66. o.)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 2 hozzászólás

1965/1

„Nem szabad elfelejteni, hogy a fogalmak mindig inadekvát kifejezései a valóságnak és soha nem képesek többre. Mindig a valóságnak csak egy oldalát, egyetlen momentumát villantják fel, de a valóságot soha utól nem érik, mindig kimondatlanul hagynak benne egy egész végtelenséget. (…) Le kell-e azonban mondanunk mindarról, ami bennük kimondatlan maradt?” (J. Trütsch, Mérleg 1965/1, 22. o.)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 2 hozzászólás