„Vannak olasz filmek, amelyekben a maffiózók egy bérgyilkosság elkövetése után a templomban a Mária-oltár elé helyezik a halálos fegyvert és köszönetet mondanak Isten segítségéért. Ez kétségkívül visszaélés a vallásos hálával. Valamiképpen érthető azonban, hogy mérkőzés közben, egy jól sikerült megtévesztés után a játékos önkéntelenül hálát rebeg az égnek.”
Ellenszélre mindig lehet számítani. Azt is nehéz felbecsülni, hogy a vatikáni kúria meddig támogatja Ferenc pápa kezdeményezéseit. Az ellenszelet azonban tűrni kell, s ha valami teológiailag megalapozott, a lelkipásztori gyakorlatban pedig bevált, akkor a hivatalos lépésre is megérett az idő.
Kamarás másfél száz egyházi személyt és „világi” keresztény értelmiségit kérdezett meg arról, mi a véleménye az új rendszerről: nagy részük annak ellenére sem támogatja, hogy többségük jobboldali nézeteket vall.
A közösség [és a keresztény hit] „a hajléktalanokban és általában a szegényekben nem társadalmi, közrendi vagy közegészségügyi problémát látja, hanem »embertársuk, testvérük, Jézus legkisebb testvéreinek, sőt, magának Jézusnak az arcát pillantják meg bennük«.”
A 82 éves Eco az élénk légiforgalomra tekintettel „semmi különöset” nem lát abban, hogy először érkezett pápa a tengeren túlról, ugyanakkor elismeri, hogy az első latin-amerikai pápa megválasztása az egyház „Európa-központúságának” végét jelzi.
Nem kell eltagadni, mit mond a katekizmus, de beszélni kell arról is, hogy az a hatalmas közösség, amelyhez az esetleg érintett tanuló döntése szerint tartozni kíván, a Krisztusban újjászületettek közössége nem ítéli el és nem bélyegzi meg, ha mégoly bűnös is, mert ismerik az értik az evangéliumi tanítást: az vesse rá az első követ, aki közülünk bűntelen.
Helen SCHÜNGEL-STRAUMANN svájci teológusnő kezdeményezésére európai és észak-amerikai katolikus hittudósok petíciót írtak alá, melyben arra kérik Ferenc pápát, hogy tegye lehetővé nők aktív részvételét az egyház központi döntéshozatalában. Ennek jeléül nőket is kinevezhetnének bíborosokká.
…itt az ideje, hogy előítéletektől mentes, nyílt párbeszédet folytassunk, amely ismét utat nyit a komoly és termékeny találkozás felé.
„A pszichoanalízis előtérbe kerülése olyan életrajz-központúságot eredményezett, amely semmit sem bocsát meg: a bűnössé nyilvánításnak nem szakad vége. Manapság ritka portéka a feledés. Másfelől a píszí, a politikai korrektség társadalmában élünk, s az egyetlen megmaradt vallási fétis a tömegkommunikáció. Amely azonban felfalja saját gyermekeit, mint minden forradalom.”
Nincs visszajelzés.