Szinodalitás: folyamat – stílus – struktúra

Ha a szinodalitást a stílus kérdésére szűkítenénk, akkor tényleges következmények nélkül spiritualizálnánk a fogalmat. A folyamatban tehát központi jelentősége van a döntések előkészítésének és meghozatalának, következésképpen a struktúráknak, a kötelező jogszabályoknak és a határozathozatal szabályozott eljárásainak.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Szinodalitás és szerkezeti reform

„…az egyház hálás lehet a kritikus nyilvánosságnak, amelynek hangja elősegítette annak felismerését, hogy a hatalommal való visszaélés – amiként a visszaélés elkendőzése is – ellentmond a jogrend és az igazságosság keresztény és társadalmi értékeinek és normáinak, s nem legitimálható sem egyházjogi, sem teológiai, sem spirituális megfontolásból.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Az irgalmasság életet ment

Az egészségügyi személyzet általában tudja, hogy sok nő nemcsak hogy nem tud házastársával családtervezésről beszélni, de családon belüli erőszakot is elszenved, mégsem avatkozik be a történésekbe, hanem – az egyházzal való összetűzést elkerülendő – továbbra is a természetes családtervezés módszereit javasolja.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 2 hozzászólás

„Vétekkel terhelten”

„Aki a társadalomban a keresztény egymásmellettiség mellett akar kiállni, annak nyitottnak kell lennie azok iránt, akik bevándorlóként vagy menekültként jönnek hozzánk. Ezért kell elkötelezettnek lennünk a diszkrimináció mindenféle formájával szemben.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Az idők jelei

A II. Vatikáni Zsinat 1962-ben történt megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából katolikus reformkörök a zsinaton elindult változtatások hatásait elemezték. A „Les Réseaux du Parvis“ (franciaországi reformkatolikus szervezetek hálózata) 2012. decemberi gyűlésén Elfriede Harth arról tartott előadást, hogy mivel járultak hozzá a nők a zsinati reformok gyakorlati átültetéséhez.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Ferenc pápa és ellenzéke

Az Evangelii gaudium megjelenése után éles hangú, kritikus kommentárokat olvashattunk, melyek azt sugallták, hogy a pápának nyilván Vietnam, Észak-Korea és Kuba tetszik… Röviden szólva teljesen alábecsülik, amit Ferenc a rabszolgaság új formáinak és a pazarlás kultúrájának nevez. Farkasok – vagy falak, amelyek nem hajlandók párbeszédre a pápával, aki azt mondja: „Nincs receptem, de emlékeztetlek benneteket arra, hogy emberek millióit szorítják ki a társadalomból”.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

A reformer és a restaurátor

Benedeket nem zavarta, hogy Pugliában az igazság költészettel keveredik, s hogy a történészek kétségbe vonják a dolgot. Úgy ítélte, hogy Otranto keresztényei a vallási gyűlöletnek estek áldozatul. Ferenc kihasználta az alkalmat és egyúttal a súlypontot is elmozdította – a két nő segítségével. Az ünnepségen a felebaráti szeretetről beszélt, „amely nélkül a vértanúság és a misszió elveszíti keresztény színezetét”.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Hol volt az ember?

Ferenc pápa „alighanem tudatában van annak, hogy teológiailag ingoványos terepre lépett. A soá szerinte is szétfeszíti a fogalmak rendszerét, ezért vállalja a kockázatot, hogy Isten fájdalmáról, sőt az isteni előre tudás határairól beszéljen. Ezzel kilép a filozófiai-teológiai istentan megszabta keretből, amely szerint a szenvedélytől való érintetetlenség és az előre tudás Isten elidegeníthetetlen tulajdonságai.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Egyházi szókincs

„…rendre feledésbe merült a bibliai nyelv egyszerűsége, s ezzel együtt veszendőbe ment annak lehetősége is, hogy közelebbről megismerjük Jézus alakját, korát és életét, népét és vallását. A hozzájuk vezető út lassacskán lezárult. Az egyházi igehirdetés általában ma sem vesz tudomást arról a tényről, hogy Jézus nem pusztán – és elvontan – ember volt, hanem – egészen konkrétan – zsidó.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Az irányváltás esélyei

… rendkívül átgondolt és karakteres, hosszú szünet után ismét egyértelműen a II. Vatikáni Zsinat szellemiségét vagy annak reformirányú továbbgondolását képviselő programja – ezt hangsúlyoznunk kell azokkal szemben, akik nem látják, vagy egyenesen tagadják fellépésének fordulat-értékét, hiszen a világ aligha téved – pusztán a rokonszenves személyiség példaadásával nem, hanem csak az eleven példázat és a határozott intézményi reformok összhangja révén valósulhat meg.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.