Szinodalitás és hatalmi szó
Minél inkább szakralizálják az egyházi cselekvést – és így kivonják a megvitathatóság hatálya alól –, annál kevésbé valószínű, hogy a hívők képesek lesznek elfogadni az egyházi döntéseket.
Nincs visszajelzés.Struktúra és lelkiség
A spirituális megújulás igénye nem áll ellentétben a szerkezeti reformmal. Ellenkezőleg: a lelki megújulás lehetővé teszi a strukturális kérdések felvetését, nem pedig helyettesíti azokat.
Szinodalitás: folyamat – stílus – struktúra
Ha a szinodalitást a stílus kérdésére szűkítenénk, akkor tényleges következmények nélkül spiritualizálnánk a fogalmat. A folyamatban tehát központi jelentősége van a döntések előkészítésének és meghozatalának, következésképpen a struktúráknak, a kötelező jogszabályoknak és a határozathozatal szabályozott eljárásainak.
Szinodalitás és szerkezeti reform
„…az egyház hálás lehet a kritikus nyilvánosságnak, amelynek hangja elősegítette annak felismerését, hogy a hatalommal való visszaélés – amiként a visszaélés elkendőzése is – ellentmond a jogrend és az igazságosság keresztény és társadalmi értékeinek és normáinak, s nem legitimálható sem egyházjogi, sem teológiai, sem spirituális megfontolásból.”
Az irgalmasság életet ment
Az egészségügyi személyzet általában tudja, hogy sok nő nemcsak hogy nem tud házastársával családtervezésről beszélni, de családon belüli erőszakot is elszenved, mégsem avatkozik be a történésekbe, hanem – az egyházzal való összetűzést elkerülendő – továbbra is a természetes családtervezés módszereit javasolja.
„Vétekkel terhelten”
„Aki a társadalomban a keresztény egymásmellettiség mellett akar kiállni, annak nyitottnak kell lennie azok iránt, akik bevándorlóként vagy menekültként jönnek hozzánk. Ezért kell elkötelezettnek lennünk a diszkrimináció mindenféle formájával szemben.”
Az idők jelei
A II. Vatikáni Zsinat 1962-ben történt megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából katolikus reformkörök a zsinaton elindult változtatások hatásait elemezték. A „Les Réseaux du Parvis“ (franciaországi reformkatolikus szervezetek hálózata) 2012. decemberi gyűlésén Elfriede Harth arról tartott előadást, hogy mivel járultak hozzá a nők a zsinati reformok gyakorlati átültetéséhez.
Ferenc pápa és ellenzéke
Az Evangelii gaudium megjelenése után éles hangú, kritikus kommentárokat olvashattunk, melyek azt sugallták, hogy a pápának nyilván Vietnam, Észak-Korea és Kuba tetszik… Röviden szólva teljesen alábecsülik, amit Ferenc a rabszolgaság új formáinak és a pazarlás kultúrájának nevez. Farkasok – vagy falak, amelyek nem hajlandók párbeszédre a pápával, aki azt mondja: „Nincs receptem, de emlékeztetlek benneteket arra, hogy emberek millióit szorítják ki a társadalomból”.
A reformer és a restaurátor
Benedeket nem zavarta, hogy Pugliában az igazság költészettel keveredik, s hogy a történészek kétségbe vonják a dolgot. Úgy ítélte, hogy Otranto keresztényei a vallási gyűlöletnek estek áldozatul. Ferenc kihasználta az alkalmat és egyúttal a súlypontot is elmozdította – a két nő segítségével. Az ünnepségen a felebaráti szeretetről beszélt, „amely nélkül a vértanúság és a misszió elveszíti keresztény színezetét”.
Hol volt az ember?
Ferenc pápa „alighanem tudatában van annak, hogy teológiailag ingoványos terepre lépett. A soá szerinte is szétfeszíti a fogalmak rendszerét, ezért vállalja a kockázatot, hogy Isten fájdalmáról, sőt az isteni előre tudás határairól beszéljen. Ezzel kilép a filozófiai-teológiai istentan megszabta keretből, amely szerint a szenvedélytől való érintetetlenség és az előre tudás Isten elidegeníthetetlen tulajdonságai.”
Egyházi szókincs
„…rendre feledésbe merült a bibliai nyelv egyszerűsége, s ezzel együtt veszendőbe ment annak lehetősége is, hogy közelebbről megismerjük Jézus alakját, korát és életét, népét és vallását. A hozzájuk vezető út lassacskán lezárult. Az egyházi igehirdetés általában ma sem vesz tudomást arról a tényről, hogy Jézus nem pusztán – és elvontan – ember volt, hanem – egészen konkrétan – zsidó.”