Kiengesztelődés a fundamentalizmussal?

…a zsinat utáni római megnyilatkozások szelektív módon hivatkoznak a zsinati dokumentumokra. A Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciót úgyszólván sohasem idézik, miközben gyakran emlegetik az egyházról szóló, Lumen gentium kezdetű konstitúció második részének azokat a kijelentéseit, amely az egyház hierarchikus szerkezetét és a hívőkre nézve kötelező engedelmességet hangsúlyozzák.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 3 hozzászólás

Jézus és Isten országa

Ami a szegényeket és az áldozatokat illeti: esetükben az értelem talán ésszerűbbnek tartja a részrehajlást. Akárhogy is: Isten ilyen. Joachim Jeremias úgy gondolta, hogy Isten országának lényegi jellemzője „a szegényeknek felajánlott üdvösség”, s hogy „a királyi uralom egyedül a szegényeké”.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

A szabadelvű társadalom politikához képest előzetes erkölcsi alapjairól

„…a politikai nyilvánosságban a naturalisztikus világképek, melyek a tudományos információk spekulatív feldolgozására vezethetők vissza, és lényeges szerepet töltenek be a polgárok etikai önértelmezésében, korántsem élveznek prima facie elsőbbséget a velük vetélkedő világnézeti vagy vallási nézetekkel szemben.” (J. Habermas)
„…ész és hit, ész és vallás szükségszerű kölcsönviszonyáról beszélnék, arról, hogy kölcsönösen tisztulásra és gyógyulásra hivatottak, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra, és ezt kölcsönösen el is kell ismerniük.” (J. Ratzinger)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Erőszak és monoteizmus

„A kánon szintjén Izrael vallása egész egyszerűen „monoteista”. Még azok a szövegek is, melyek a politeista koordinátarendszerből származnak, a maguk módján hozzájárulnak az egészet átszövő monoteista mondanivalóhoz. Csak az a kérdés, hogyan viszonyul ez az egyértelműen monoteista írásos kánon az erőszakhoz.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

A nacionalizmus vallási dimenziója

Az archaikus vallásosság újjászületése a transzcendens Isten gondolatának elutasításával fonódik össze. Amellett, hogy szenvedélyesen síkra száll Isten és a vallás mellett, Istene végül is belső, teljes egészében a néphez kötődő Isten marad. Isten nem transzcendens lény többé, hanem a kollektív népi értelem kifejeződése. A nacionalizmust egy tisztán immanens vallás védelme jellemzi. A kereszténység legalább annyiban befolyásolta az emberek gondolkodását, hogy az archaikus vallásokhoz nem lehet többé egyenes úton visszatérni – a nacionalizmus vallása tisztán immanens vallás marad. Végül is nem egyéb, mint vallásos ateizmus: „kvázi-vallás”.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.