Carl Friedrich von Weizsäcker, fizikus és filozófus

„Egy térképpel elmenekültem az emberektől, a meleg, csodálatos csillagéjbe, a teljes magányba. Egy ilyen éjszaka élményét nem lehet szavakkal visszaadni, de megragadhatom a gondolatot, amely fölmerült bennem, miután az élmény lecsengett. A csillagos ég kimondhatatlan pompájában valamiképp Isten volt jelen. Ugyanakkor tudtam, hogy a csillagok gázzal teli gömbök, amelyek a fizika törvényeinek engedelmeskedő atomokból tevődnek össze. E két igazság közötti feszültség nem lehet feloldhatatlan. De hogyan lehetne feloldani? Elképzelhető, hogy a fizika törvényeiben is Isten visszfényére lelünk?” (C. F. von Weizsäcker)

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Hopsz, itt a Higgs – avagy mégsem?

„… a világon mindenki láthatta-hallhatta, amikor Rolf-Dieter Heuer, a CERN igazgatója – illendő módon a genfi központból – a melbourne-i részvevőknek is bejelentette: „laikusként azt mondanám, hogy megtaláltuk a Higgset.” Arról, hogy valóban a Higgs-részecskéről van szó, sokan máig sincsenek meggyőződve – legalábbis a fizikusok közül. Hogy a bejelentés mögött valóban egy új részecske felfedezése húzódik, az csak 2013 tavaszára vált teljesen bizonyossá. Időközben ugyanis „az újonc” valamennyi bomlását kiértékelték. Az ATLAS-csoport 2013. augusztus 13-án tette közzé kiértékelt eredményeit.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Zsinat a sírnál

A katolikus esztétika, amelynek középpontja és betetőződése a római Szent Péter bazilika, a pápasírokban is kifejeződik. A Szent Péter sírja köré épített Kelemen-kápolna, amely a 17. század elején kapta meg jelenlegi formáját, e pompa kibontakozásának tanúbizonysága. Úgy látszik, épp a sírok és a rájuk épülő templomok és kápolnák hivatottak tudósítani a Menny pompájáról, fenségéről és szépségéről. VI. Pál pápa síremléke a maga túllicitálhatatlan egyszerűségével radikális jelkép az örök katolikus egyház évszázadait kifejező sok szép műemlék között.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Medjugorje kettőssége

R. Scott Appleby „szent ambivalencia” fogalma alapján és a medjugorjei Mária-szobornak a boszniai háború idején, 1992–95 között betöltött szerepét vizsgálva arra a kérdésre keresünk választ, hogy hogyan állítható egy békét hirdető vallási jelkép az erőszak és a háború szolgálatába. A háború alatt a horvát nacionalista ideológia Mária békéjét az erőszak hermeneutikáján keresztül értelmezte. Eszerint a béke helyreállításához szükség van az erőszakra – csakhogy a „béke” itt politikai, vallási és kulturális egyneműséget jelent.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Az egyház jelenlegi válsága mint esély

Mellékes, hogy hagyományos vallási jelképek között vagy a világ felé forduló szimbólumvilágban mozgunk otthonosan. Ugyanakkor sokan nincsenek tudatában lelkiségüknek, ezért hagyják, hogy elvaduljon, elveszítse iránytűjét, romboló dühvé vagy valóságidegen lelkesültséggé változzék át és tünékeny látóhatárok szerint tájékozódjék.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Vallás, politika és ami ezeken túl van

A közösségi dimenzió pszeudo-metafizikai keresztény értelmezésének legérdekesebb eseteit akkor láthatjuk, amikor nemzeti vagy etnikai közösségek igyekeznek valamilyen „szent aurára” szert tenni. Az ilyen keresztény alapú nacionalizmusok általában sikeres ideológiák, mert az emberek megtalálják bennük a szabadságon alapuló emberi közösség metafizikai valóságának pótszerét. Az egyes ideológiák, társadalmi kollektívák, politikai narratívák iránti vallásos lelkesedés komoly fenyegetést jelent az emberi szabadságra és a hiteles emberi kapcsolatokra nézve. A társadalmi és politikai kollektívák – paradox módon – metafizikai kategóriákká lesznek ahelyett, hogy azok lennének, aminek lenniük kell: gyakorlati és funkcionális kategóriák. Ez történik, amikor metafizikai vagy misztikus alapokat haszonelvű szervezetek (mint az állam, a nemzet) megerősítésére használnak.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.