Szolidaritás

’56 után sok nyugati, aki a térképen nem is nagyon tudta betájolni Magyarországot, érvelhetett volna azzal: mi közük a magyarokhoz? Vívják meg a saját harcukat. Mégsem tették, sőt, honfitársaink segítéségre siettek.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Erősödő szélsőségek

Az egész világ radikalizálódik. Az iszlám szélsőségekhez hasonlóan a keresztény értékekre oly gyakran hivatkozó hazai szélsőjobb, amelyet valójában kereszténynek nevezni aligha lehetne, szintén kiszabadult a palackból. Kérdés, hogy amikor szélsőséges nézetek válnak normálissá, mi a feladata az európai és a hazai kereszténységnek? Azt kell-e követni, ami a látszólag középen van: a (szalon)rasszista, konformista középosztálybeliséget? Vagy képviselhetnénk egy egészen más típusú szélsőséget is?

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Deus charitas est

Tizenhatodik Benedek pápa első körlevele világszerte nagy figyelmet keltett. Olaszországban, Németországban, Magyarországon és másutt is egy időre a legsikeresebb kiadványok közé került. Ennek okát, minden valószínűség szerint, a korábbi pápai megnyilatkozásoktól eltérő közvetlen hangjában, világos és könnyen érthető stílusában, valamint megállapításainak jelentőségében kell látnunk. Abban a világban, mondja a pápa, amelyben Isten nevét nem ritkán a […]

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

„Kreácionizmus” és „értelmes tervezettség”

… nem lehet tudni, milyen értelemben támaszt ez az ideológia igényt tudományosságra. A modern szentírástudomány alapján – mint láttuk – nem. A természet- vagy a történettudomány alapján még kevésbé. Marad egy meggondolás, amely kizárólag belső használatra alkalmas, miszerint a darwini elmélettel szemben, amely állítólag tele van biológiai tévedésekkel és genetikai hiányosságokkal, egy természetfeletti tudásnak kell érvényre jutnia, amely persze csak tévedhetetlen lehet. Így jutnak el kreácionista érvelők az „értelmes tervezettség” posztulátumához.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

„…a felszabadító igazság szolgája szeretnék lenni”

Úgy gondoltuk, hogy egy filozófiai, teológiai és kulturális tallózó folyóiratot alapítva a zsinati teológia és más tudományok fejleményeit közvetítve, mindennemű politizálás, legfőképpen emigráns politizálás kerülésével, szellemi távlatokat nyithatunk a hazai magyar értelmiség előtt és előmozdíthatjuk az akkor még elég szűk marxista-leninista ideológia kényszerű zártságából való kiszabadulását.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Boór János könyvébe

Amit keleten nem tettek bele a serpenyőbe, azt nyugaton te beletetted, hogy szellemi-lelki egyenesúlyunk helyrebillenjen, megmaradjon. Ez nagy szolgálat volt és talán ma is ugyanolyan időszerű, mint akkoron.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Boór János és a Mérleg – változó időkben

Kíváncsisággal teli bizalom a világban felgyülemlő új ismeretek iránt; a gondolkodás és az együttgondolkodás szeretete; adakozó nagylelkűség – mindezek olyan tulajdonságok, amelyek életútján legalább annyira adódnak a célra tartó olvasás szakadatlanul mérlegelő figyelméből, mint amennyire, kétségkívül szerencsésen, meg is előzték azt.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Új nyelv, új beszédmód, új gondolkodásmód

1987-ben egy akkor jellemző ügy kapcsán kerültem közelebbi kapcsolatba a Mérleggel. A Szerzői Jogvédő Hivatal szerette volna megakadályozni, hogy Endreffy Zoltán közölje egy Ratzinger-fordítását a lapban. Tudomást szerezve az ügyről, a polgári jog egyetemi tanáraként levélben hívtam fel a hivatal figyelmét eljárása jogszerűtlenségére; mire a cikk meg is jelent időben. A Mérleg olvasója azonban évekkel […]

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés