Könyvismertetés

A teológusok is – ha igyekeznek tiszteletben tartani a szövegek történeti igazságát és megértetni őket korunkkal – rákényszerülnek, hogy a kritikus hit világosságánál teljes egészében újra végiggondolják a hagyományt.

Hit az eljövendő Istenben

JOSEPH MOINGT SJ: Croire au Dieu qui vient. Tome I: De la croyance à la foi critique (Hit az eljövő Istenben. 1. kötet: A hiedelemtől a kritikus hitig). Paris, Gallimard, 2014, 624 l.

Mérleg Online — 2015 03. 17.
Címkék: hagyomány, hiedelem és hit, hit és kritikai gondolkodás, Joseph Moingt, kereszténység és humanizmus, Teológia

A keresztény hit egyedisége, eredete és története egyaránt abban foglalható össze, hogy olyan Istent vall, aki kezdettől fogva beszélt az emberhez, kétezer évvel ezelőtt eljött, hogy közöttük lakjon, emberré lett a názáreti Jézusban, aki keresztfán halt meg és akit feltámasztott, hogy az emberiséget elvezesse végső életcéljához. Ez a kinyilatkoztatás azonban, amely a kereszt erőtlenségéből és balgaságából szól hozzánk, Szent Pál szerint nehezen hihető – olyan magasságból száll alá és olyan messziről jön, hogy lassacskán úgyszólván láthatatlanná válik a nyugati kultúra mögött, amelynek pedig sokáig ihletője és tanítója volt. Joseph Moingt könyve kérdőre vonja a hagyományt, amely e hitet elterjesztette, egyszersmind próbára teszi: vajon képes-e még átadni azt a hitet, hogy sorsunk jövőjéből Isten érkezik el az emberekhez.

Isten neve már az emberi racionalitás első nyomaival együtt megjelenik minden nyelvben. A héberek Istene az ókori Közel-Kelet panteonjából lép elő, mielőtt Izrael prófétái az egyetlen Istenné avatnák. Jézus az ő küldöttének nevezi magát, őt pedig Atyának, s rámutat: ő minden ember közös Atyja, aki ki akarja engesztelni őket saját magával, hogy fiaivá legyenek. A tanítását egybegyűjtő keresztény hagyomány kijelenti, hogy Jézus Isten örök Fia, aki Szűz Máriától embernek született, hogy Isten Lelkében megújítsa az emberiséget és az egyház által elvezesse az örök életre.

A bibliai és az evangéliumi szövegek modern tudománya azonban árkot ásott aközött, ami Jézus történetéről bizonyossággal tudható, és az egyházi dogma Jézusról adott értelmezése között, márpedig kortársaink a szellemi fejlődés következtében nem nagyon hisznek a dogmának. A teológusok is – ha igyekeznek tiszteletben tartani a szövegek történeti igazságát és megértetni őket korunkkal – rákényszerülnek, hogy a kritikus hit világosságánál teljes egészében újra végiggondolják a hagyományt.Moingt könyve ugyanerre törekszik, amikor a hit értelmét kutatva őszintén és szabadon munkához lát.

Azt tűzi ki tehát céljául, hogy kibetűzze a misztériumot, amelyet mindenekelőtt Krisztus preegzisztenciájának mítosza fejez ki: ezen az elgondoláson alapszik a Szentháromság, a megtestesülés és a megváltás fogalmának dogmaként történő kifejtése. Valójában Isten emberségének kinyilatkoztatásáról van szó, ahol az emberség nem más, mint a szeretet, amellyel Isten kommunikációra lép az emberekkel, hogy megszabadítsa őket végességüktől, önző és halálos bezárkózásuktól, mivel ez akadályozza meg egységüket egymással és a mindenséggel.

A mű előkészületben lévő második kötete azt szeretné bemutatni – szaknyelvi sallangok nélkül –, hogy miben áll az egyház élete és küldetése: a testvéri közösség élete, amelyet Krisztus Szentlelke táplál, és az „üdvösség”, vagyis az emberibb világ szolgálata. (Mérleg – a kiadói fülszöveg alapján)

P. Joseph Moingt SJ századik életévében járó francia jezsuita szerzetes. 1915. november 19-én született, a rend kötelékében filozófiát és teológiát tanult, doktori disszertációját a párizsi katolikus egyetemen (Institut Catholique) védte meg. Franciaország különböző katolikus felsőoktatási intézményeiben (főként Lyonban és Párizsban) tanított teológiát. Életéről és műveiről bővebben lásd a Wikipédia szócikkét (franciául) »

A szerző Evangéliumi humanizmus című írása (Mérleg 2011/1–4. sz., 69–85. l.) itt nyílik meg,  Átadható-e a hit című tanulmánya itt olvasható »

  ,

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján