Könyvismertetés

2012 januárjában Vermes Géza pályafutását ünnepeltünk Oxfordban, két hosszú asztal mellett. Az egyiken a szokásos vendégváró falatok kaptak helyet; a másikat azonban Vermes ötven éves nagy munkája, a Holt-tengeri tekercsek angol nyelvű kiadásai töltötték meg.

Vermes Géza

Hogyan emelkedett isteni rangra Jézus?

GEZA VERMES: Christian Beginnings: from Nazareth to Nicaea, AC 30–25. London, Allen Lane, 2012, kve 288 l., 30,00 USD.


Címke: , , , , , , ,

2012 januárjában Vermes Géza pályafutását ünnepeltünk Oxfordban, két hosszú asztal mellett. Az egyiken a szokásos vendégváró falatok kaptak helyet; a másikat azonban Vermes ötven éves nagy munkája, a Holt-tengeri tekercsek angol nyelvű kiadásai töltötték meg. Ez a látvány bármely akadémikusból a baráti irigység pillantását váltja ki. Most, kilencvenhez közel Vermes viszonzásul ritka élvezetet nyújtott nekik: egy olyan könyvet, amely egész, a Bibliával és a korai kereszténységgel foglalkozó életpályájának összegzése, és amelyet olyan világossággal fogalmazott meg, hogy bármely, a téma iránt érdeklődő olvasó megértse. A könyv témája nem a keresztény egyház –  ez azonban csak a könyv felénél válik egyértelművé –, hanem Jézus. Mi volt ő és mit mondott, mi ő és mit mondtak róla kereszthalála után a keresztények? Mindenki számára, akit foglalkoztatnak ezek a kérdések, fontos és izgalmas tájékozódási pontot kínál a könyv, amely félresöpri az el-nagyolt gondolkodást és azt az erőltetettséget, amely lépten-nyomon megkísérti  a szent iratok tudományát.

Vermes több értelemben is helyére teszi a kereszténységet; mindkét oldalról szerzett tapasztalatokat, mivel katolikus pappá szentelték, mielőtt zsidó származását újra megerősítette volna. Ez a kettős látásmód minden munkáját különösen értékessé teszi, mivel megmutatja a keresztényeknek, mivel tartoznak annak a hitnek, amelyből vallásuk származik. Vermes a kora keresztény korszakon át a judaizmusba vezeti be olvasóját. Bemutatja, hogy Mózes vallása hogyan hozott létre két, egymással gyakran szemben-álló vallási erőt. Az egyik a Templomhoz és a papság kialakulásához vezetett, a másik a karizmatikus prófétákhoz. Az évszázadok során e két erő gyakran konfliktusba került egymással, ugyanúgy, ahogy – hagyományos zsidó minta szerint – rövid pályafutása alatt Jézus mint karizmatikus gyógyító és próféta is végzetesen összeütközött a Templom hivatalosságaival. Vermes felhívja a figyelmet Jézus hasonló kortársaira, például a megnyerő Hanina ben Doszára. Haninát egy alkalommal megmarta egy mérges kígyó, de folytatta imáját, és végül a kígyó pusztult el. „Jaj annak az embernek, akit megmar egy kígyó, de még inkább jaj annak a kígyónak, aki ben Dosát marja meg! – kiáltottak fel meglepődve tanítványai. Márk és Lukács szerint Jézusnak is hasonló hatalma volt, hogy kígyókon taposson.

Vermes óvatosan elemzi azokat a könyveket, amelyeket a keresztények Újszövetségnek neveznek. Három evangéliumban nem találja bizonyítékát annak, hogy Jézus isteninek nyilvánította volna ki magát. Jézus csakugyan óvakodott Krisztusként, a zsidók Megváltójaként tekinteni önmagára. Ezt egyedül János evangéliuma fejlesztette tovább, valamint Szent Pálnak azok a levelei, amelyeket János előtt írt. Tehát még az Újszövetség is több hangon beszél erről a feltehetőleg központi kérdésről, ami igazán figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük, hogy az egyháznak éppen az a része gyűjtötte össze ezeket az iratokat, amely Jézust egyre inkább azonosította Istennel. Még most is halljuk a másik egyház elhaló hangját – az eredeti változatot –, amely megtért zsidók tanúságtétele a karizmatikus Jézus mellett.

A zsidó egyház elsorvadt a zsidó politikai katasztrófák közepette, és a helyén létrejött egy „katolikus” egyház, amelyet egyre inkább püspökök és papok irányítottak, és amely egyre inkább eltávolodott az első század gyülekezeteitől. Ez a mind cizelláltabban strukturált testület nyilvánította az-után Jézust Istenné és egyúttal emberré, az Atyaisten kozmikus és örök Fiává a Szentháromságban, együtt a Szentlélekkel. Vermes a katolikus iratok gondos elemzésével bemutatja, hogy a 4. századig a legtöbb keresztény nem tekintette egyenrangúnak a Szentháromság személyeit: a Fiút alárendelték az Atyának, és ebben a sémában a Szentlélek pozíciója is bizonytalan volt. Mindez teljesen megváltozott a Nikaiai Zsinaton 325-ben, abban a korban, amikor a római uralkodók először mutattak érdeklődést annak részletei iránt, hogy mit gondolnak a keresztények Istenükről. I. Konsztantinosz határozottan úgy döntött, hogy azt a kisebbséget támogatja, amely az Atya és a Fiú közti egyenlőséget hangsúlyozta – ez végül abban a vitatott, de tömör formulában jutott kifejezésre, hogy az Atya és Fiú „egylényegű”. Ezután különböző keresztények körülbelül egy évszázadig tiltakoztak, amiért hagyományos hitükre ily módon rákényszerítettek valamit, de végül a további császári beavatkozás a birodalom határain belül elhallgattatta az ellenállás hangjait. Ma katolikusok, protestánsok és ortodoxok is úgy tekintenek a Nikaiai Zsinat eredményeire, mint az egyedül megfelelő válaszra ebben a bonyolult kérdésben.

Egyháztörténészek és egyetemi tanárok régóta ismerik ezt a történetet, de meglepő, hogy egyelőre milyen kevéssé járta át a tágabb egyházat. Remélhetőleg sok keresztény elolvassa majd ezt a körültekintően megfogalmazott és okos kis könyvet. Vitatkozhatunk egy-egy hangsúllyal vagy néző-ponttal, de általában véve meggyőző. Csak a nagyon gyenge hit sérülhet általa; többen viszont úgy találhatják, hogy robusztus elemzése friss levegőt hoz, amely újra életre kelti kapcsolatukat a karizmatikus vezetővel, aki derűsen tapodott kígyókon.

Diarmaid MacCulloch

(Petrás Éva fordítása)

 

Az ismertetés rövidített változata megjelent a londoni Times 2012. június 25-i számában, az alábbi címmel: An exciting and challenging study of the charismatic prophet and his times put Christianity in its place with courtesy and clarity.

A szerző a St. Cross College kutatója és az egyháztörténet professzora az Oxford University-n. Következő könyve a Penguin kiadónál jelenik majd meg az alábbi címmel: Silence in Christian History: the Witness of Holmes’s Dog (A csend a keresztény történelem-ben: Holmes kutyájának tanúsága).

12345

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján


  • via WordpressA hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.


Ajánlott cikkek: