„Az intézmény szentnek és sérthetetlennek tekinti önmagát” – jelzi a válság egyik fő okát Marianne Heimbach-Steins münsteri teológusnő –, „vagyis kizárja a struktúrában rejlő bűn lehetőségét. Ebből kiindulva tartja magát képesnek arra, hogy problémáit saját hatáskörén belül, az állami igazságszolgáltatás és a humántudományos ismeretek bevonása nélkül oldja meg” (FR_online, 2010. március 29.). A Vatikán korábbi főteológusa, Joseph Ratzinger már 2005-ben, pápává választása napján a „relativizmus diktatúrája” szófordulattal utasította el a nézetek pluralizmusát, és elődjéhez, II. János Pálhoz hasonlóan ma is rendre „a halál kultúrája” kifejezéssel illeti az ezredforduló egyházának szekuláris környezetét. A kriminalitás arányait, a tettek módszeres elleplezését, az áldozatok iránti közönyt tanúsító adatok – a viszonylagosítás kétségbevonhatatlan tényei – épp e magyarázóséma tarthatatlanságát tették kézzelfoghatóvá.
Káosz a rendben – Pedofília, egyház, nyilvánosság. Mártonffy Marcell írása a Magyar Narancs, illetve a Minőségi Újságírásért-díj honlapján olvasható.