Most, amikor megkaptam az utolsó küldeményt, az intenciós-rendelés lehetősége nincs feltüntetve. Ha erre nincs lehetőség, akkor csak az a kérdésem, hogy lehetséges-e forintban fizetnem, ui. Gyulafehérvár (Románia) a tartózkodási helyem.

Munkájukhoz Isten áldását kérve maradok tisztelettel

M. J.

(...) Azt tapasztalom, hogy a magyar közvéleményben, még a katolikusban is, nagy igény van - merthogy hiányosságok is bőven - az ismeretek elmélyítésére azzal kapcsolatban, egyáltalán mi a pápaság, miről szól a pápa, meg a mai egyház nagy kérdései (a Mérleget ezért is szoktam időről időre elégedetten olvasgatni). Így hát erre kívánok koncentrálni. S inkább nem belemenni azokba a vitákba, amelyek egyébként átjárják napjaink egyházát - főleg külföldön. De attól tartok - pontosabban azt tapasztalom -, hogy a magyar "átlaghívek" nincsenek nagyon felkészülve ezekre. Egyszerűen ismereteik hiánya miatt. Hiszen engem sem nagyon készített fel rá senki (pedig Pannonhalmára jártam, aztán elvégeztem a levelező teológiát, majd a kánonjogot). Először tehát ezeket kell javítani, ha azt szeretnénk, hogy a vita ne romboló legyen, hanem építő. Amúgy pedig az az érzésem, hogy az én véleményemre elég kevesen volnának kíváncsiak - ezért hát törekszem is nem azzal terhelni esetleges olvasóimat... Tehát, ha a nyílt vitát most még talán nem is, de a párbeszédet - amint Te is írod - magam is boldogabb közegnek tartom. 

É. M.

(...) Ez bizony szomorú hír [ti. a Mérleg gyengélkedése – Szerk.]. (...) Érdekes, hogy a diktatúrában az egyház látszott a szabadság egyik szigetének (intellektuálisan pl. a Mérleg révén), most pedig egyre brutálisabban kiütköznek az egyházi struktúra diktatórikus vonásai... Az internetes fennmaradáson nem gondolkodtok?

G. M.

Az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem nyugalmazott docenseként nagy tisztelője vagyok a Mérleg című  kiadványnak és nem értem, hogy egy-egy közösség miért zárkózik el a támogatás elől, holott szerintem a lap a teológiai hallhatóknak a legújabb ismereteket tudná nyújtani minden téren.
Óriási hiányosság van a lelkészek között - saját megállapításom szerint - a teológiai tudományokban, holott azzal nem merülhet ki a lelkészsors, hogy egy-egy gyülekezeti alkalmon elmondok egy beszédet, nem látogatom közben a híveket, betegeket stb. és nem képzem magam. Talán azért nem támogatják,mert nem értik!! (...).
Nagyon sajnálom, hogy ilyen értékes lap nehézséggel küzd és érthetetlen pont a Katolikus Egyház hozzáállása, holott a lap főleg róluk, értük szól.
Őszinte tisztelettel üdvözlöm Önt és a lap munkatársait, akik kitartanak elvük, meggyőződésük mellett és csak értékes cikkeket közölnek.
Halmos Sándor
ny. egy. docens.

(...) meglepetésként ért a 2008/4. érkezése.  Nem gondoltam, hogy még bírja a pénztárcájuk. Viszont remek  jók a cikkek, már majdnem mindent elolvastam (mindig várva valakire).  A 407. oldalon tárgyi tévedés: Szír Szt. Efrém soha nem volt püspök! Valakivel keveri a szerző. - Köszönettel: Mária nővér

[L. K.-H. Ohlig „Allah és a keresztény Isten” c. tanulmányát. – Szerk.]

Kedves lapom, a Mérleg 2008/4. számának 444. oldalán Karl Frielingsdorf könyvére történik hivatkozás. A könyv 2007-ben magyarul is megjelent, az én fordításomban, a Szent István Kiadónál. (...) 

Nagyszerű könyvecskének tartom, ezért is javasoltam kiadását, és vállaltam a fordítását. Jó lenne, ha minél többen olvasnák.

Különben - mint a lap régi előfizetője - nagyon remélem, hogy a gazdasági nehézségeket sikerül legyűrni, és ehhez szerény segítségemet és is hozzáteszem.

Prof. T. L.

Számos Mérleg-cikket terjesztettünk gépelve a rendszerváltás előtt, s virtuálisan a bocs.hu 1995-ös indulása óta. Annakidején persze még a régi weboldalatokra linkeltünk, ma már az új címetekre.
Remélem a BOCS Alapítvány is bekerül a fontos linkjeitek közé:
http://www.merleg-digest.eu/hu/fontos-linkek 
Föltettem címeteket a médialistánkra, így néha hallotok majd felőlünk.
Sok erőt kívánok fontos munkátokhoz.

S. Gy.

[Köszönjük az emlékeztetőt, elhelyeztük a linket. – Szerk.]

Érdeklődöm, hogy a 2008/4-es szám Jegyzetében említett „Zsidók és keresztények – egyenlőtlen testvérek" című könyv hol szerezhető be.Segítségüket előre is köszönöm.

P. V.

Nagyon szép és informatív a Mérleg új honlapja, gratulálok hozzá!

S. C.

Nagy érdeklődéssel és figyelemmel olvastam a Mérleg 2008/4. számában Karl-Heinz Ohlig professzor magyarra fordított tanulmányát: „Allah és a keresztény Isten”. Nem tudtam abbahagyni, amíg végig nem olvastam.

Fiatal mérnökként családommal 1961–65 között Egyiptomban laktam, Kairó székhellyel, és innen repülővel utaztam sokszor Libanonba (Beirút), Sziriába (Damaszkusz) és Irakba (Bagdad). Az egyiptomi kopt keresztények, akik természetesen arabul beszélnek és akiknek templomait a Régi Kairóban meglátogattam, Istent Allahnak hívják. A teológiai nyelv azonban ógörög és ott Theosz szerepel. Találkoztam máltai mérnökkel, aki azt mondta, hogy a máltaiak katolikusok, de Istent Allahnak hívják a máltai nyelven, ui. Málta hosszú ideig arab fennhatóság alatt volt.

Érdekes volt összehasonlítani a tanulmánynak a Korán Nikaia előtti szír teologiája részét a Korán Nikaia előtti teologiája részével. Ezek szerint a Korán istenfelfogása nem új és nem sajátosan iszlám eredetű. Sokkal nagyobb egyezést mutat azzal a szír keresztény teológiával, amelyet még nem befolyásolt a Nikaiai Zsinat kettőségtana vagy a szentháromságtan. Igen érdekes volt a tanulmánynak az első arab pénzérméket tárgyaló része. Ezek a pénzérmék még használták a keresztény szimbolikát, a keresztet.

A fentiekből azt a következtetést vontam le magamnak, hogy a Korán istenfelfogása a korai kereszténységen alapul. Célszerű lenne a párbeszéd létrehozása a két vallás között. Az 1950-es évek végén és a 60-as évek elején engem az arabok – főképpen Egyiptomban – szívesen fogadtak. Jelenleg is vannak iszlám és kopt barátaim. Az, hogy miért alakult ki ellentét a kereszténység és az iszlám között, egyéb tanulmányt kíván.

Barsai János
villamosmérnök 

Még csak a 2008/4-es számot olvastam el. Ehhez a következő
észrevételeket tenném.

1. Szerintem kitűnő a szerkesztési koncepció. Nekem úgy tűnik, a lap
törzsét a közölt tanulmányok adják. Ezek rendkívül érdekesek egy élénk
szellemű, érdeklődő katolikus számára. A bevezető részben elég világosan
átjön a szerkesztőség felfogása, állásfoglalása a katolicizmus vagy
általában a keresztény szellem aktuális vitáiban. Azt is nagyon jónak
tartom, hogy a hitvalló élet sokféle lehetőségének gyakorlatibb,
személyesebb, egyéni véleményeket, tapasztalatokat, életutakat is
bemutató tárgyalása is helyet kap a lapban. Az is jó, hogy van olyan
rovat, amiben a kultúrának nem csak a tudományos, hanem a művészeti
része is szóhoz juthat. Nekem ez így nagyon megfelelne, ha én lennék a
célközönség. Ennél hígabb lap olvasására sajnálnám az időt, az erre
szánt időt viszont nagyon is értékesnek találtam.

2. Egy szám alapján is meg merem kockáztatni azonban, hogy meglehetősen
egyoldalú a bemutatott tanulmányok kiválasztása. Ebben a számban három
van, és mindhárom gyakorlatilag csak német nyelvű publikációkra
hivatkozik. Ezen belül is felülreprezentáltnak tűnik néhány konkrét
lelőhely. Nem tudom, ez tudatos-e, s ha igen, mi indokolja. A bemutatott
három tanulmányból kettőnek ez egyáltalán nem válik a kárára. Az iszlám
szír keresztény gyökereiről és Teilhard evolúciós felfogásáról szóló
tanulmányok kitűnőek - pontosak, összeszedettek, lényegretörőek,
érdekesek. A harmadik, a szabad akaratról szóló tanulmány azonban nagyon
magán viseli a német nyelvű irodalomba való bezártság következményeit.
Ezt a témát, azon a szinten, amin a szerző diszkussziója mozog, az angol
nyelvű filozófiai irodalom csutkára lerágta már a negyvenes és a
hatvanas évek között. Néhol kifejezetten kínos, ahogy a szerző
spanyolviaszként felfedez problémákat, amiket évtizedekkel ezelőtt már
sokkal pontosabban explikáltak, és vagy egy tucat különböző megoldást
javasoltak rájuk az angol nyelvű irodalomban. A szerző egyébként tudja
is, hogy van itt egy hatalmas irodalom, aminek utána kéne néznie, ha
erről a témáról ír - egy helyen hivatkozik valami analitikus filozófiai
antológia német fordítására. Ez a cikk szerintem filozófiai szempontból
kicsit amatőr, feltűnő a kompatibilista szabadságértelmezésekről való
hallomás teljesnek tűnő hiánya (pedig egy változat már Ágostonnál
megjelenik), vagy az, hogy egy Epikurosz által felvetett híres problémát
is egy német szerzőnek tulajdonít, a teológiai problémáknak a
filozófiaiakhoz való kapcsolása kicsit esetleges, sem nem elég világos,
sem nem elég következetes, s ezt szerintem akkor is így érezném, ha nem
ez lenne az egyik kedvenc területem.

Ha elolvasom a többi számot, referálok róluk is. Nagyon jó a lap, nagy
kár lenne érte, ha nem lenne. 

Rauschenberger Péter fizikus, filozófus