„...izgalommal, szamizdatként, szellemi csemegeként vettük kézbe és olvastuk, friss levegőt, egészséges, szabad légkört árasztott írásaival. Igazi Mérleg volt, a mérleg hivatását töltötte be. Amit ugyanis keleten nem tettek bele a serpenyőbe, azt nyugaton te beletetted, hogy szellemi-lelki egyenesúlyunk helyrebillenjen, megmaradjon. Ez nagy szolgálat volt és talán ma is ugyanolyan időszerű, mint akkoron. Aminek mi nagyon örültünk, annak beteg lelkű környezetünk kevésbé, sőt ártalmasnak, egy egész rendszerre veszélyesnek tartotta lapodat. Tudod, mostanában többet foglalkozom közelmúltunk egyháztörténetével. Megelégedve olvasok Rólad és Mérlegedről – csak halvány sejtelmem lehet, miként járultál hozzá egy rendszer összeomlásához, hiszen azt írták, hogy »bomlasztó« volt lapod. Arról is olvashattam, miként csempészték, miként terjesztették ezt a veszedelmet. Időnként eltűnődöm, mintha ma is félnének még tőle, de talán csak helytelenül értelmezem. Talán csak mesterségesen belénktáplált félelem-készletünk utolsó rezdülései, hullámai ezek a szorongások, és biztosan nem is tudatosak.”
(Várszegi Asztrik OSB: „Boór János könyvébe”, In Szétosztott teljesség. A hetvenöt éves Boór János köszöntése. Budapest, Hét Hárs – Mérleg, 2007, 9. o.)