Búcsúzóul

A Végtelen vágya mozgatja a véges szellemet. A szellem transzcendenciája, minden végesen túlhaladó dinamizmusa azt az alapvető nyugtalanságot fejezi ki, amely nélkül nem lenne ember az ember.

In memoriam Szabó Ferenc SJ (1931–2022)

A „Mérleg” egykori főmunkatársától búcsúzunk

Mérleg Online — 2022 10. 17.
Címkék: Mérleg, nekrológ, Szabó Ferenc SJ

október 3-án 91 éves korában Budapesten elhunyt P. Szabó Ferenc SJ. A kivételesen gazdag életművet hátrahagyó jeles teológus, költő, újságíró, 1972-től húsz éven át a Vatikáni Rádió magyar adásának vezetője, lapszerkesztő egyúttal a Mérleg alapító főmunkatársa volt. Huszonkilenc évfolyamon át szolgálta folyóiratunk küldetését, utoljára az 1993/4-es számot jegyezte a szerkesztőség tagjaként. Ekkor már főként testvérlapunkra, a Távlatokra fordította szerkesztői energiáit, a 2010-től már csak online változatban megjelenő jezsuita folyóiratot halála évéig gondozta. Ám a Mérlegből való kiválása után is számos írása jelent meg lapunkban. Fáradhatatlan, lenyűgöző műveltségű író és olvasó volt – a sokáig negyedévente megjelenő Mérleg főként könyvismertetéseit közölte. (Egy az ő tájékozódására jellemző szalagcím az 1965/2-es számból: A 15 legjobb könyv Teilhardról.) Éles szemmel és határozott hittani pozícióból értékelte a kortárs teológiai irodalmat, de a kultúra számos egyéb teljesítményét is. Úgy vélekedett, hogy a II. Vatikáni Zsinat impulzusait az általa mérsékeltnek, illetve fontolva haladónak tekintett hittudósok hasznosítják hiteles módon.

Rendtársa, Vértesaljai László SJ, a vatikáni magyar műsor jelenlegi vezetője meleg hangon búcsúztatja P. Szabót a rádió facebook-oldalán »

A jezsuita rendben növendéktársa volt a Mérleg megálmodójának és negyven éven át főszerkesztőjének, a 2020 nyarán eltávozott Boór János tudományfilozófusnak, akiről a Mérleg Online-on is megemlékezett. (A búcsúztató egyébként teljes listát közöl P. Szabónak a Mérlegben megjelent könyvismertetéseiről.) Boór János barátsága meghatározó mértékben járult hozzá ahhoz, hogy Feri bá’ – idős éveiben szerette, ha így szólítottuk – akkor is gondoskodó jóindulattal és kritikus rokonszenvvel tekintett a Mérlegre, amikor a folyóirat szerkesztőinek szemléletében már nem tudott osztozni. Míg ő úgy ítélte meg, hogy a lapnak jobban kellene ragaszkodnia a római tanítóhivatal felfogását tükröző, „ortodoxabb” gondolkodásmódhoz, addig a rendszerváltás utáni időszakban lassacskán átalakuló Mérleg szerkesztői egyre inkább az egyház alapvető reformja mellett érvelő kritikai teológiát igyekeztek támogatni, többek közt más kiváló jezsuiták (a magyarok közül pl. P. Morel Gyula) inspirációja nyomán. A II. Vatikánum szellemiségét nem csupán őrző, hanem továbbgondoló, a tanfejlődés eszméjét következetesen érvényesítő, a kurzuskereszténységgel és a vatikáni restaurációs törekvésekkel egyaránt szembeforduló teológiai reflexió javára billentették – ha többet nem is tehettek, legalább – a Mérleg mérlegét. Annak tudatában, hogy sem a magyar egyház, sem a „keresztény-konzervatív” kultúrapolitika részéről nem remélhetnek támogatást.

Mindhalálig szívesen vitázott. (P. Szabó Ferencnek a nekrológ műfaját – is – érdemi polémiával színező, fordítást és kommentárt ötvöző megemlékezése rendtársáról, harcostársáról és eszmei ellenlábasáról, a 105. életévében elhunyt Joseph Moingt SJ-ről a Távlatok lapjain olvasható, itt »

Amint már korábban Moingt-ról, úgy – mások mellett – számos, a II. Vatikáni Zsinatot megelőlegező és megtermékenyítő, a francia nouvelle théologie-t képviselő szerzőről is írt a Mérlegnek, nem csupán rendkívül alapos, hanem időről időre elragadtatott szépségű ismertetéseket. Álljon itt megemlékezésül egy korai, 1966/1-es számunkban megjelent recenziójának részlete. Henri de Lubac SJ két, 1965-ben publikált könyvéről – Augustinisme et Théologie moderne, illetve Le Mystère du Surnaturel – szólva így ír:

„Szent Ágoston ismert felkiáltásába sűríthetnénk az ember titkát: Fecisti nos ad Te: »Magadnak teremtettél minket …« Az ember Isten teremtménye és Istenhez van rendelve. Ahogy Pascal mondotta: »Az ember végtelenül túlmutat önmagán«. A Végtelen vágya mozgatja a véges szellemet. A szellem transzcendenciája, minden végesen túlhaladó dinamizmusa azt az alapvető nyugtalanságot fejezi ki, amely nélkül nem lenne ember az ember. S mivel csak a Végtelen tudja kielégíteni vágyunkat, az ember Isten nélkül befejezetlen, nem lehet ember. Nem arról van szó, hogy a természetfeletti egyszerű folytatása lenne a természetnek; nincs szó a természetfeletti ingyenességének tagadásáról. Természetfeletti hivatásunk — a Krisztusban felkínált örök élet — a végtelen Szeretet ingyenes és szabad ajándéka. Abszolút ingyenesség és szabadság. Csupán azt hangsúlyozzuk, hogy az ember capax infiniti (képes a Végtelenre), mivel imago Dei (Isten képmása), és hogy csak úgy teljesedhet be lénye, ha igen-t mond a hívásnak. A Szeretet alkotta lényét, a Szeretet hívta meg az isteni életközösségre, a Szeretet hívja állandóan és a Szeretet adja a képességet arra, hogy kitáruljon a természetfeletti ajándéknak”.

Feri bácsi egyet nem értése közepette is megőrizte barátságát és kedvességét a Mérleg iránt. Ha azon tűnődünk, milyen a felebaráti szeretet, biztosra vehetjük, hogy ez a képesség hozzátartozik. Mosolya és bíztató szavai emlékével, s persze roppant életművének örökségét szem előtt tartva köszönünk el tőle. Szeretnénk teljesíteni kérését: írjunk 2021-ben megjelent Halász Piusz önmagáról – Halász Piusz ciszterci lelkisége és teológiája című könyvéről (Mai írók és gondolkodók, 10. kötet), amelyet néhány hónappal halála előtt küldött el nekünk. Messze több volna ez, mint kedves vagy kegyeleti kötelesség. Azt az értékközösséget is kifejezné, amely reményünk szerint az örökkévalóságban sem jelenti majd a meggyőződések egyszólamúságát.

Mártonffy Marcell

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján