Hírek

„Vannak olasz filmek, amelyekben a maffiózók egy bérgyilkosság elkövetése után a templomban a Mária-oltár elé helyezik a halálos fegyvert és köszönetet mondanak Isten segítségéért. Ez kétségkívül visszaélés a vallásos hálával. Valamiképpen érthető azonban, hogy mérkőzés közben, egy jól sikerült megtévesztés után a játékos önkéntelenül hálát rebeg az égnek.”

Isten a tizenhatos mélyén

Morálteológus a focivébéről – Eberhard SCHOCKENHOFF, Die Welt, 2014. június 14.


Címke: , , , ,

A legtekintélyesebb német katolikus teológusok egyike, Eberhard Schockenhoff (honlapunkon lásd itt és itt) szenvedélyes futballdrukker. A freiburgi egyetem professzora, aki egyúttal a németországi nyilvánosságban és politikában fontos szerepet betöltő Nemzeti Etikai Tanács tagja, a 2014-es labdarúgó világbajnokság nyitómérkőzése után interjút adott a Die Weltnek. A konzervatív napilap internetes kiadásában Schockenhoff bevallja: bérlete van az FC Freiburg stadionjába, és természetesen a brazíliai vébé is a képernyő elé szögezi. A brazil-horvát találkozót azonban csak egy darabig nézte, a végeredményről másnap reggel értesült.

Azzal kapcsolatban, hogy meccsre bevonuló játékosok különösen is feltűnően hányták a keresztet, a neves morálteológus kifejti: önmagában „szép dolog, hogy a vallási jelképek és szertartások nem szorulnak vissza a magánszférába, hanem a pályán is megjelennek”. A jámbor gesztusok hatékonyságát, az isteni beavatkozás kérdését illetően azonban – különös tekintettel Neymar tizenegyesére, amely épp hogy csak bement – óvatosságra int. Szerinte „Istenre kell bízni, hogy hogyan hallgatja meg az emberek, köztük a játékosok imáit”. A futball esetében számolnunk kell azzal a nehézséggel, hogy mindkét csapatban lehetnek vallásos játékosok, ami szorult helyzetet teremt Isten számára. „Logikai lehetetlenséget a Mindenható sem művelhet”, ráadásul Isten együttműködése nem helyettesítheti az emberi erőfeszítést. „Végsősoron minden ima a fair playre vonatkozik”, akkor van értelme, ha a játék tisztaságát kéri és „hálát ad a nagy örömért, amelyet minden néző átél”. A riporter, Lucas Wiegelmann fogas kérdésére, hogy tudniillik „mit gondol a hittudomány: vajon Isten látta-e a nyitómeccset?”, Schockenhoff – az antropomorf képzetekre utalva – távolságtartó álláspontra helyezkedik. „A teológia kétkedve szemléli, ha Istent túlságosan bevonják az emberi dolgokba. Ha mindentudó, akkor úgyis előre tudja, hogy ki lesz a világbajnok.”

Schockenhoff 2Nyilvánvaló, hogy a brazilok hibás játékvezetői döntés nyomán rúghattak tizenegyest: Fred földobta magát. Felmerül tehát a trükk morálteológiai megítélésének kérdése. A professzor szerint ez „kétségkívül a játékszabályok megszegése és ellentmond a sportszerűség parancsolatának. A focista egyértelműen döntő előnyhöz juttatta csapatát, amire nincs mentség. Tágabb értelemben a színlelt buktatás, ha úgy tetszik, a nyolcadik parancs ellen vét: ne hazudj!” Feltételezhető, hogy tudatos cselekvésről van szó, amelyet „nem véletlenül, mintegy a játék hevében, a nagy belső feszültség miatt követtek el. Nem hiszem, hogy a morálteológiai értékelés itt enyhítő körülményre bukkanhatna. Mondhatjuk persze, hogy a kár, amelyet jelen esetben a horvátok szenvedtek, nem mérhetetlen, hiszen csak annyi történt, hogy elveszítettek egy meccset. Az érintettek azonban nagyon is súlyos helyzetbe kerültek. Az erkölcsteológusnak ezt figyelembe véve kell mérlegelnie a vétséget.”

A Die Welt újságírója emlékeztet rá, hogy amikor a bíró tizenegyest fújt, Fred keresztet vetett és az égre mutatott. Szabad-e megköszönni Istennek a sikeres csalást? „Vannak olasz filmek – tűnődik Schockenhoff –, amelyekben a maffiózók egy bérgyilkosság elkövetése után a templomban a Mária-oltár elé helyezik a halálos fegyvert és köszönetet mondanak Isten segítségéért. Ez kétségkívül visszaélés a vallásos hálával. Valamiképpen érthető azonban, hogy mérkőzés közben, egy jól sikerült megtévesztés után a játékos önkéntelenül hálát rebeg az égnek.” Ezt úgyanúgy hiba volna felrónunk, mint a keresztvetést, hiszen nem több, „mint a hétköznapi becsületesség és őszinteség mellékterméke”.

A morálteológia nem foglalkozik ilyesmivel. „Amennyire a szakterületet ismerem, efféle bűnökre nincs külön kategória, például »hálaadás jogosulatlan előnyért« vagy »visszaélés az imádsággal«. Wiegelmann kérdésére, hogy ha a professzor, aki egyúttal pap is, Fred gyóntatója volna, milyen penitenciát adna a brazil labdarúgónak, Schockenhoff a következőt válaszolja: „A megjavulás szándékát fontosabbnak tartanám, mint a korábbi vétkekért kirótt vezeklést. A gyóntatószékben csupán annyit mondanék, hogy a jövőben törekedjék tisztességesebb játékra és ne dobja föl magát a tizenhatoson belül.” (Mérleg)

12345

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján


  • via WordpressA hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.


Ajánlott cikkek: