Hírek

„Mindig derűlátó vagyok. Mások talán naivnak neveznének, mégis úgy vélem, az új vatikáni és az új kínai vezetés fokozatosan normalizálhatja a viszonyt: a párbeszéd mindenre gyógyír lehet”.

Keleti nyitás vatikáni módra

RÓNAY TAMÁS


Címke: , , , ,

Folyamatosan zajlik Ferenc pápa augusztus 13–18. között esedékes koreai útjának előkészítése. A programot már június 18-án közzétették a Vatikánban. A látogatás csúcspontja a VI. ázsiai ifjúsági találkozó lesz. De valóban csak a fiatalok miatt megy-e Ferenc pápa a távoli ázsiai országba? S miért éppen Koreát választotta úti cél gyanánt?

Barack Obamát republikánus ellenfelei és egyes hírmagyarázók is számos bírálattal illették külpolitikája miatt. Az amerikai elnök ugyanis sokkal kevesebb figyelmet szentel az európai szövetségeseknek: a washingtoni State Departmentben már nem számít annyira fontosnak, hogy bizonyos világpolitikai kérdésekről mit gondolnak Londonban, Párizsban vagy Berlinben. Az Egyesült Államok figyelme sokkal inkább Ázsia felé fordult. Kína megkerülhetetlen partnerré vált. A közeledés fontos jeleként értékelhető, hogy az amerikai elnök tavaly június elején majdnem egy hétig látta vendégül Hszi Csin-ping kínai elnököt, Michelle Obama pedig két lányával 2014. márciusának második felében több napot töltött el Kínában az államfő neje, Peng Li-jüan vendégeként.

A kínai-amerikai kapcsolatok persze nem felhőtlenek. A Dél-kínai-tengeri szigetvitákban, köztük a Szenkaku (kínaiul Diaoyu)-szigetek hovatartozását illetően az Egyesült Államok régi szövetségese, Japán mellé állt, s Washington a Kína és Vietnam közötti szintén területvita kapcsán kialakult konfliktusban Hanoit támogatta. Bár Washington és Peking között mindmáig nem sikerült lebontani a bizalmatlanság falát, de az évről évre élénkülő gazdasági kapcsolatok miatt a két orszá, ha óvatos lépésekkel is, közeledik egymáshoz.

Nemcsak az Egyesült Államok, a Vatikán is egyre inkább Ázsiára figyel Európa helyett. Természetesen nem gazdasági okok miatt: az evangelizáció fontos terepének tartja a világ legnépesebb kontinensét. Philip Jenkins, a texasi baptista Baylor Egyetem professzora már 2009-ben rámutatott az Avvenire című olasz napilap hasábjain, hogy Európa elveszítheti a „kereszténység bástyája” címét, mert az afrikai, ázsiai és latin-amerikai szegények körében egyre rohamosabban terjed a hit.

Ferenc pápa felismerte, hogy a II. János Pál által oly sokszor emlegetett „új evangelizáció” legfontosabb terepe Ázsia, azonbelül is Dél-Korea lehet. Már szinte pontifikációjának kezdetétől jelezni kívánta, mennyire a szívén viseli a koreai keresztények sorsát. Augusztus végén üzenetet küldött a szöuli érsekségnek, amelyben megelégedéssel vette tudomásul, hogy az egyházmegye szeptembert a vértanúk hónapjának hirdette ki azok emlékére, akik életüket adták az evangéliumért Koreában. (A koreai vértanúk emlékét szeptember 20-án ünnepli az egyház annak a 103 vértanúnak az emlékére, akiket a hit elleni gyűlöletből öltek meg az üldöztetések során, amelyek 1839 és 1867 között árasztották el Koreát.)

Jelzésértékű volt az is, hogy januárban a Vatikánban bejelentették, a februári konzisztóriumon a pápa bíborossá kreálja Andrew Yeom Soo-jung szöuli érseket. Minden korábbinál fontosabb volt azonban a Vatikán március 10-i bejelentése. Ekkor közölték hivatalosan Ferenc pápa márciusi koreai látogatását. Negyed század múltán először látogat el katolikus egyházfő a Koreai-félszigetre. II. János Pál két ízben járt Szöulban, 1984 tavaszán és 1989 őszén. Utóbbi vizitje különösen sikeres volt: 1989. október 8-án egymillió zarándok érkezett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus befejezése alkalmából megrendezett szentmisére. (Ez a rekord 1995-ben dőlt meg, amikor körülbelül 5 millióan vettek részt II. János Pál fülöp-szigeteki, manilai szentmiséjén.) II. János Pállal szemben XVI. Benedek azonban egyszer sem repült Dél-Koreába.

Ferenc pápa is hatalmas tömegeket vonzhat már csak azért is, mert a világ országai közül Dél-Koreában nő legdinamikusabban a katolikusok aránya: az utóbbi egy évtized alatt hetven százalékkal gyarapodott a katolikus közösség. Ma már ötmillió ember, a teljes népesség hetven százaléka katolikus, s számuk a következő években is tovább nő. 2011-ben csak a szöuli egyházmegyében több mint 134 ezren keresztelkedtek meg. Korea ezzel teljességgel szembemegy a globális trenddel. Európában például folyamatosan csökken a templomba járók száma, de drámai mértékben csökkent a brazil katolikusok aránya is az eltelt évtizedek során. (A dél-amerikai országban 1980-ben még 89 százalék vallotta magát katolikusnak, 2010-ben viszont már csak 65 százalék. Cláudio Hummes brazil kuriális bíboros, a Papi Kongregáció egykori prefektusa egy ízben aggódva jegyezte meg: „egyáltalán meddig marad katolikus ország Brazília?”)

Ferenc pápa evangelizációs törekvéseiről sokat elárulhat, hogy tavaly márciusi egyházfővé választása óta Olaszország határain kívül Európában egyetlen egy hivatalos lelkipásztori úton sem vesz részt. Első ilyen látogatására szeptemberben, Albániában kerül sor, majdnem másfél évvel pontifikátusának megkezdése után.

Ami a pápa programját illeti, Szöulon kívül ellátogat Daejonba, ahol misét mond, s fiatalokkal találkozik. Az esti órákban pedig ázsiai fiatalokkal beszélget a Solmoe-kegyhelyen. Augusztus 16-án boldoggá avatja Paul Yun Ji-Chung-ot és 123 vértanútársát. Augusztus 17-én Haemiben ázsiai püspökökkel találkozik, majd szentmisét mutat be, amellyel lezárja a VI. ázsiai ifjúsági találkozót a haemi várban. Augusztus 18-án, hétfőn vallási vezetőkkel folytat megbeszéléseket a szöuli érseki kúrián, később szentmisét mutat be a békéért és a kiengesztelődésért a szöuli Myeong-dong-székesegyházban. Délután visszarepül a Vatikánba.

A programot nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel Dél-Koreában. A tervek szerint ugyanis augusztus 16-án ugyanis ellátogat a Kjonggi tartományban található Kkottongnae nevű településre, látogatást tesz a Remény Háza elnevezésű otthonban, ahol fogyatékkal élőkkel foglalkoznak. A város lelki vezetője a vitatott lelkipásztor, John Oh Woong-jin. Egyfelől elismerik azt, amit a fogyatékkal élőkért tett, hiszen 4000 emberről gondoskodnak. Ugyanakkor a papot azzal hűtlen kezeléssel, korrupcióval vádolják, s azzal, hogy nem számolt el kellőképpen az állam által a beteggondozásra adott összegekkel. Bár a szöuli legfelsőbb bíróság 2007-ben felmentette, 2013-ban a daejoni ügyészség új eljárást indított vele szemben, Több koreai katolikus szervezet, sőt lelkipásztorok is arra kérték a Vatikánt, törölje a programból a Kkottongnae-i látogatást, s ne adjon a pápa lelki támogatást a vitatott papnak.

Az idő dönti el, hosszabb távon mennyire lesz sikeres Ferenc pápa koreai útja. II. János Pál lelkipásztori látogatásai ugyanis inkább azt mutatták, hogy a külföldi vizitek hatásai inkább csak rövid életűek. A hívek nemcsak biztató szavakat, tartalmat, magvas mondanivalót várnak.

Korea az evangeliáció fontos bástyája lehet, de az igazi áttörés az lenne, ha normalizálódna a Szentszék és Kína viszonya. Június elején hatalmas szenzációval felérő hírt közölt a La Repubblica olasz napilap. Úgy értesült, állítólag Kínába kíván utazni Ferenc pápa.

Ez azért is tűnik hihetetlennek, mert számos akadálya lenne egy ilyen látogatásnak. Peking a kommunista hatalomátvétel után, 1951-ben szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat a Vatikánnal, majd Kína a hatvanas években két feltételt szabott a viszony normalizálására: a Szentszék „ne avatkozzon be Kína vallási ügyeibe”, és a Vatikán az egységes Kína politikájához tartsa magát. Ám a Szentszék változatlanul egyike azon 23 államnak, amely de facto a 23 milliós Tajvant ismeri el Peking képviselőjeként. A konfliktus másik oka: Peking nem fogadja el, hogy a Vatikán nevezi ki a kínai püspököket. Kína ezért létrehozta a saját katolikus egyházát, a Hazafias Egyletet, ami az egykori magyarországi békepapsághoz hasonló. Becslések szerint hat-hatmillió tagja lehet mind a hazafias egyletnek, mind pedig az ellenzékben működő, Vatikánhoz hű egyháznak is. 2007-ben is történtek ugyan kísérletek a kapcsolatok normalizálására, többek között Pietro Parolin tavaly kinevezett államtitkárnak köszönhetően is, de az igazán nagy áttörés mégis elmaradt.

Ferenc pápa trónra lépésével, valamint Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkárrá és elnökké választásával elvileg új helyzet állt elő, a közeledés folyamata azonban mégsem ígérkezik gyorsnak. Hiába tartják Hszi Csin-pinget inkább reformernek, mint elődjét, Hu Csin-taót, a tavaly elnökké választott pártvezető eddig nemigen változtatta meg hazája külpolitikája irányvonalát, csak abban tér el elődje törekvéseitől, hogy sokkal szigorúbban lép fel a korrupt kommunista hivatalnokokkal szemben. Ebben persze az internetnek is szerepe van: az 1,3 milliárdos Kínában több mint 500 milliós internetes társadalom jelenti a vezetés egyedüli ellensúlyát. Bár a kritikus bejegyzéseket pillanatok alatt törlik, sokszor nem lehet figyelmen kívül hagyni a világhálón megjelenő véleményeket. A közeledés másik akadálya lehet, hogy hiába tartják Hszít nyitottabbnak a világra, nem egyedül tőle függ a külpolitika irányvonalának meghatározása. A fontos kérdésekben a héttagú legfelsőbb vezetés, az Állandó Tanács dönt, amit a 2012 novemberében, Hszi pártfőtitkárrá választásakor ugyan újjáalakítottak, ám a testületben mégis többségben maradtak a konzervatívok.

A La Repubblica júniusi híre mindenesetre bejárta az egész világot. Joseph Zen Ze-kiun bíboros, Hongkong nyugalmazott püspöke egyenesen úgy foglalt állást, nem javasolja, hogy a pápa Kínába utazzon. A katolikus püspökök ugyanis „Kína rabszolgái”, s Peking párbeszéd helyett a látogatás manipulálására törekszik. Mint mondta, Kínában nincs sem polgári, sem vallásszabadság. Nem lát párbeszédre utaló jeleket, és úgy gondolja, ha Peking kezet is nyújtana, a jelenlegi helyzetben ez hazugság lenne. Kifejtette, a pekingi vezetés megtagadja a püspököktől a tiszteletet és meg akarja őket fosztani méltóságuktól is. Fenyegetés alatt tartja családjaikat, vagy elfogadhatatlan ígéretekkel csábítja őket.

Belátható időn belül nincs ugyan reális esély a Szentszék és Kína viszonyában való áttörésre, de óvatos közeledés várható a két fél között, ami akár meglepő fordulatokkal is szolgálhat. Már Ferenc pápa megválasztását követően óvatosan bizakodó cikkek jelentek meg a kínai-vatikáni viszony jövőjéről. David Gisset, a China Europe International Business School Kína-szakértője a Huffington Postban írt cikkében úgy vélte, hogy több okból sem elképzelhetetlen a holtpontról való elmozdulás. Peking eleve kétkedőbben tekintett az európai egyházfőkre, ám Ferenc argentin származása nyitottabbá teszi Kínát. Másrészt a pápa jezsuita, és a rendje a múltban többször próbált hidat képezni Kína és Európa között. Xavéri Szent Ferenc (1506–1552) és Loyolai Szent Ignác (1491–1556) is történelmi ázsiai missziókban vett részt, a kínai hittérítő tevékenység legfontosabb alakja pedig Alessandro Valignano (1539–1606) volt. Mindenesetre az ő ténykedésük révén sem sikerült csökkenteni a kínaiak kereszténységgel szembeni bizalmatlanságát. A nagy fal mind a mai napig áll.

A kínai médiumok semlegesen számolnak be Ferenc pápa intézkedéseiről. John Tong Hon, Hongkong püspöke szerint azonban már ez a hozzáállás is nagy előrelépésnek tekinthető. Szerinte a pápa jó benyomást tett a kínai katolikusokra. Mint a Vatican Insidernek 2013-ban elmondta, amikor hazatért a konklávéról, sokan megállították az utcán, és hálát adtak Istennek, hogy „a bíborosok ilyen jó pápát választottak”. A hongkongi főpap úgy látja, történhetnek kedvező változások a Vatikán és Peking viszonyában. „Mindig derűlátó vagyok. Mások talán naivnak neveznének, mégis úgy vélem, az új vatikáni és az új kínai vezetés fokozatosan normalizálhatja a viszonyt: a párbeszéd mindenre gyógyír lehet”.

 

 

12345

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján


  • via WordpressA hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.


Ajánlott cikkek: