Hírek

Helen SCHÜNGEL-STRAUMANN svájci teológusnő kezdeményezésére európai és észak-amerikai katolikus hittudósok petíciót írtak alá, melyben arra kérik Ferenc pápát, hogy tegye lehetővé nők aktív részvételét az egyház központi döntéshozatalában. Ennek jeléül nőket is kinevezhetnének bíborosokká.

Női bíborosokat!

Teológusnők felhívása a pápához – petíció


Címkék: , ,

Ferenc pápa odafordulása a szegényekhez és elnyomottakhoz különösen nagy örömet okoz, de várakozásokat is kelt, akárcsak az a kijelentése, hogy a nők nagyobb mértékben vállalhatnának szerepet a római katolikus egyházban és vehetnének részt döntéseiben. A nőket a világon úgyszólván mindenütt kiemelten sújtja a szegénység, a hátrányos megkülönböztetés és az erőszak. Az egyház tagjai több mint felerészben nők. E többséget azonban kisebbségként kezelik, holott számos elhivatott és magas végzettségű nő van közöttük: szerzetesek, teológusok, felelős tisztséget betöltő és egyházukért elkötelezett asszonyok. Részt vesznek a lelkigondozásban és a szeretetszolgálatban, dolgoznak az egyháznép körében, az iskolákban, a politikában, tevékenykednek egyházi egyesületekben, nemritkán önkéntesekként. Elméleti és gyakorlati téren egyaránt szívvel-lélekkel munkálkodnak az evangéliumért. A fontos döntésekbe azonban nem vonják be őket, ezért a katolikus egyházban rendkívül egyenlőtlen és igazságtalan helyzet alakult ki. Csakhogy a nők nem tárgyak, hanem alanyok  szeretnének lenni (Catharina Halkes), „nők nélkül pedig nem lehet egyházat működtetni”. Az egyenlőség és az igazságosság a bibliai próféták központi követelései. A próféták egyre-másra kiváltságos figyelmet követelnek a „szegények, özvegyek és árvák” számára. Jézus is ennek a nagy prófétai hagyománynak a talaján áll: Isten Országát hirdető mozgalmába női tanítványokat is meghívott. Az igazság jézusi üzenetére tekintettel azt a javaslatot tesszük, hogy megfelelő számban nőket is nevezzenek ki bíborosokká.

Ez ellen sem a Bibliában, sem a dogmatikában és az egyházi hagyományban nem szól olyan érv, amely megakadályozhatná a pápát, hogy mielőbb intézkedjék. Szabadságában áll, hogy felmentést adjon az egyházjog által előírt felszentelás alól, amint ez a múltban időről időre meg is történt. A 19. századig a pápa esetenként laikusokat nevezett ki bíborosokká.

Az egész egyház egységéért és vezetéséért viselt felelőssége jegyében azonnal megtehetné az első lépéseket annak érdekében, hogy az egyház tagságának „nagyobbik fele” tevékeny részese lehessen fontos döntéseknek és a következő pápa megválasztásának. Igen okos és diplomatikus elhatározás volna, ha a pápa saját környezetében megvalósítaná a nők egyenjogúságát, megmutatva ezzel, hogy a katolikus egyház nem olyan nőellenes, mint amilyennek gyakran leírják.

Sokszor ajánlották már nőknek, hogy használják ki a meglévő játékteret. Ennek nagyszerű példája volna a nők bíborossá történő kinevezése. Célunk ugyanakkor nem az egyház fokozott mértékű klerikalizálása, hanem a nők tevékeny részvétele a központi döntéshozatalban.

Nem valamiféle kétes „korszellemhez” kívánunk alkalmazkodni, csupán hallgatni szeretnénk „az idők jeleire” (XXIII. János), amelyek a zsinat után több mint ötven évvel sem kaptak elegendő teret a katolikus egyházban. Ha az egyház felelős vezetői nem lépnek túl elméletben és gyakorlatban a patriarchális gondolkodásmódon, s ha nem teszik lehetővé, hogy a nők döntő kérdésekben szólásjogot kapjanak, akkor a katolikus egyház egyre több szakavatott és elkötelezett nőt fog elveszíteni.

A petíció az Aufbruch című független, ökumenikus vallás- és társadalomtudományi folyóirat honlapján jelent meg. ,

12345

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján


  • via WordpressA hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.


Ajánlott cikkek: