Az egyháztörténet-írás felelősségéről

„… az is az egyháztörténész felelőssége, hogy leleplezze a csak vélten örök igazságokat, s hogy kritikusan közbeszóljon, ha az a veszély fenyeget, hogy a tanítóhivatal és a rendszeres teológia hagyja beszűkíteni látókörét a történeti valóság által alá nem támasztott megfontolásoktól.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások 4 hozzászólás

A jog keletkezése és megalapozása

Az ember magán viseli a természet pecsétjét. A jog ezzel az emberrel foglalkozik, s egyetlen tárgya van: a kötelező erővel szabályozandó és a béke közösségébe rendezendő emberközi kapcsolatok. Mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, világosan kell látnia, hogy az emberi természetnek vannak eleve adott jellegzetességei. Az ember azonban – és itt kezdődik a jog kialakulása – valamilyen kultúrát is szeretne teremteni a természet ellenében.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Etika, vallás és józan ész

Miért ne vallásilag, az ellenségszeretet a parancsában, s miért inkább az ész révén alapozzuk meg az etikát? – kérdi egy katolikus teológus.
Az etikai normák hitből való levezetése különösen vallásos dolognak számít. Ezzel azonban, Peter Knauer megítélése szerint, rossz szolgálatot teszünk a keresztény üzenetnek. Az etikai normákat az ész segítségével kell megalapozni. A hit jelentősége abban áll, hogy megszabadítja az embert az önmagáért érzett szorongás hatalmából, amely minden embertelenség gyökerénél kitapintható.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

„Együtt keresni a keresőkkel”

Auschwitzra tekintve nem szabad azt kérdeznünk, hogy hol volt Isten. Kérdésünknek az ember szerepére kell vonatkoznia. Isten jelen volt – tudniillik parancsolatában: „Ne ölj!” Arra szeretnék rámutatni, hogy történelmi felelősségünket magunknak kell viselnünk. Ha felelős voltunkat kivetítjük Istenre, akkor Isten is merő projekcióvá lesz.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Deus charitas est

Tizenhatodik Benedek pápa első körlevele világszerte nagy figyelmet keltett. Olaszországban, Németországban, Magyarországon és másutt is egy időre a legsikeresebb kiadványok közé került. Ennek okát, minden valószínűség szerint, a korábbi pápai megnyilatkozásoktól eltérő közvetlen hangjában, világos és könnyen érthető stílusában, valamint megállapításainak jelentőségében kell látnunk. Abban a világban, mondja a pápa, amelyben Isten nevét nem ritkán a […]

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Ferenc pápa paradoxona

„Értelmes ember nem várhatja, hogy egyvalaki máról holnapra véghezvigyen minden szükséges reformot, de öt éven belül elképzelhető a paradigmaváltás. Ezt láthattuk már a lotaringiai IX. Leó pápánál (1049–54), VII. Gergely reformjainak előkészítőjénél, a 20. században pedig XXIII. Jánosnál (1958–63), aki összehívta a II. Vatikáni Zsinatot. Ma azonban mindenekelőtt ismét nyilvánvalóvá kell tenni az irányt. Nem […]

Tovább a cikkre.     hozzászólások 3 hozzászólás

XVI. Benedek Jézus-képe

„A könyv nem kíván sem historizáló életrajz, sem rendszerező Krisztus-tan lenni, a történelmet és a krisztológiát azonban végig szem előtt tartja. A pápa ismételten hangsúlyozza, hogy a hit történeti valóság, s hogy Jézus története a benne hívők számára nyílik meg. Ez azonban arra indítja a szerzőt, hogy Jézus számos szavát és elbeszélését ott is történeti nézőpontból valóságosnak tekintse, ahol a tudománynak megalapozott kétségei vannak.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.