Egyház, hatalom és test

Az egyházi lelkipásztori hatalom számára az újkor egyetlen nagy veszteségfolyamat. Az egyház hatásköre egyre szűkült, előbb a kozmoszról a közösségre, majd az emberi testre, az egyházon belüli és az egyházat alakító folyamatként pedig vagy az állam mintájára történő önértelmezéshez vezetett – amely a katolicizmus útja –, vagy az államhoz való közelség összefüggésébe állított önértelmezéshez, amely a protestantizmusé.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 2 hozzászólás

A II. Vatikáni Zsinat – ötven év távlatából

A II. Vatikáni Zsinatra érkező püspökök többsége nem értette, miért és milyen céllal hívták össze őket. Nem voltak önálló terveik. Mint a római kúria funkcionáriusai, úgy gondolták, a pápa egyedül dönt és dönthet mindenről, ahogy ez lenni szokott, s hogy nem szükséges zsinatot összehívnia. Volt azonban egy kisebbség, amely nagyon is tudatában volt a katolikus világ fölhalmozódott problémáinak

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

A halálosan beteg egyház

Kortársaink közül sokakban épp a nemrég feltárt visszásságok erősítik meg azt az érzést, hogy az egyházi hierarchia képtelen a belátásra és egyedül a hatalomra összpontosít. Tekintélyelvűségét, doktrinális diktatúráját, szorongást keltő moralizmusát, szexuális komplexusait és a párbeszédtől való elzárkózását az egész egyházi közösség, sőt, gyakran az össztársadalom is megszenvedi.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

2011/1–4 teljes kötet

„szabadság, egyenlőség, testvériség” – ezek mind a kereszténységből származtak, de azon az egyházon kívül érlelődtek, amelyen belül a vallási hatóságok nem adtak polgárjogot nekik. A szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás azonban – vagy nevezzük őket bárhogy – ettől még keresztény gondolatok, evangéliumi eszmék, csakhogy egy valláson kívüli kereszténység eszméi (Joseph Moingt: Evangéliumi humanizmus)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

2010/3–4

… a hagyomány erkölcsi fölfogása szembenéz a történelem katasztrófák kijelölte dimenziójával, és ébren tartja Auschwitz mint „idôbôl emelt emlékmû” a tudatát. A hagyomány ilyen értelmezése szempontjából döntô fontosságú, hogy az emlékezô (…) meghaladja a történelmi eseményekkel szemben távolságot keresô, az objektivitás eszményének hódoló történettudomány semleges álláspontját. (Jan-Heiner Tück)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

XII. Piusz és a zsidók

200.000-nél több feldolgozatlan levéltári egység alapos tanulmányozására lesz szükség ahhoz, hogy a történtekről megalapozottan alkothassunk ítéletet. XII. Piusz háború alatti és a holokauszttal szembeni stratégiájának alapvető jellemzői azonban már most megállapíthatók. A kutatás, illetve az utóbbi években rendelkezésre bocsátott levéltári anyagok lehetővé tették ezek pontosabb megragadását, figyelembe véve a pápára római tanulmányai idején ható teológiai eszméket és értékszempontokat is. XII. Piusz számára elsődleges volt az a teológia és egyháztan, amely a zsidóságról alkotott képét is meghatározta.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 4 hozzászólás

2010/1–2

… nem egyházam kritikájával töltöm az időmet. Sokszor elmondtam már: az „egyházkritika” nem mesterség. Katolikus teológus vagyok, és bárki, aki veszi a fáradságot, elolvashatja könyveimet. Egyvalamit be kell vallanom: sokkal jobban érdekelnek a planetáris etika, a „világethosz” kérdései, mint a pápa által hangoztatott szexuáletika. (Hans Küng, Mérleg 2010/1–2, 197. o.)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Jézus, az ismeretlen ismerős

…személye végleg kicsúszik a történeti kutatás kezéből. Ellenáll az előzetes minták alapján történő kisajátításnak, de a történeti kutatás – íme egy újabb paradoxon! – talán épp ezzel szolgálja legjobban a teológiát. Segít elkerülnie, hogy dogmatiznussá, vagy ami még rosszabb, ideológiává váljon. A történeti Jézusra irányuló kérdezés folyamatosan sebet ejt azon a próbálkozáson, hogy Jézust bekebelezzék valamely dogmatikai rendszerbe.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 2 hozzászólás

Kiengesztelődés a fundamentalizmussal?

…a zsinat utáni római megnyilatkozások szelektív módon hivatkoznak a zsinati dokumentumokra. A Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciót úgyszólván sohasem idézik, miközben gyakran emlegetik az egyházról szóló, Lumen gentium kezdetű konstitúció második részének azokat a kijelentéseit, amely az egyház hierarchikus szerkezetét és a hívőkre nézve kötelező engedelmességet hangsúlyozzák.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 3 hozzászólás