„Együtt keresni a keresőkkel”

Auschwitzra tekintve nem szabad azt kérdeznünk, hogy hol volt Isten. Kérdésünknek az ember szerepére kell vonatkoznia. Isten jelen volt – tudniillik parancsolatában: „Ne ölj!” Arra szeretnék rámutatni, hogy történelmi felelősségünket magunknak kell viselnünk. Ha felelős voltunkat kivetítjük Istenre, akkor Isten is merő projekcióvá lesz.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Deus charitas est

Tizenhatodik Benedek pápa első körlevele világszerte nagy figyelmet keltett. Olaszországban, Németországban, Magyarországon és másutt is egy időre a legsikeresebb kiadványok közé került. Ennek okát, minden valószínűség szerint, a korábbi pápai megnyilatkozásoktól eltérő közvetlen hangjában, világos és könnyen érthető stílusában, valamint megállapításainak jelentőségében kell látnunk. Abban a világban, mondja a pápa, amelyben Isten nevét nem ritkán a […]

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Ferenc pápa paradoxona

„Értelmes ember nem várhatja, hogy egyvalaki máról holnapra véghezvigyen minden szükséges reformot, de öt éven belül elképzelhető a paradigmaváltás. Ezt láthattuk már a lotaringiai IX. Leó pápánál (1049–54), VII. Gergely reformjainak előkészítőjénél, a 20. században pedig XXIII. Jánosnál (1958–63), aki összehívta a II. Vatikáni Zsinatot. Ma azonban mindenekelőtt ismét nyilvánvalóvá kell tenni az irányt. Nem […]

Tovább a cikkre.     hozzászólások 3 hozzászólás

XVI. Benedek Jézus-képe

„A könyv nem kíván sem historizáló életrajz, sem rendszerező Krisztus-tan lenni, a történelmet és a krisztológiát azonban végig szem előtt tartja. A pápa ismételten hangsúlyozza, hogy a hit történeti valóság, s hogy Jézus története a benne hívők számára nyílik meg. Ez azonban arra indítja a szerzőt, hogy Jézus számos szavát és elbeszélését ott is történeti nézőpontból valóságosnak tekintse, ahol a tudománynak megalapozott kétségei vannak.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Egyház, hatalom és test

Az egyházi lelkipásztori hatalom számára az újkor egyetlen nagy veszteségfolyamat. Az egyház hatásköre egyre szűkült, előbb a kozmoszról a közösségre, majd az emberi testre, az egyházon belüli és az egyházat alakító folyamatként pedig vagy az állam mintájára történő önértelmezéshez vezetett – amely a katolicizmus útja –, vagy az államhoz való közelség összefüggésébe állított önértelmezéshez, amely a protestantizmusé.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 2 hozzászólás

A II. Vatikáni Zsinat – ötven év távlatából

A II. Vatikáni Zsinatra érkező püspökök többsége nem értette, miért és milyen céllal hívták össze őket. Nem voltak önálló terveik. Mint a római kúria funkcionáriusai, úgy gondolták, a pápa egyedül dönt és dönthet mindenről, ahogy ez lenni szokott, s hogy nem szükséges zsinatot összehívnia. Volt azonban egy kisebbség, amely nagyon is tudatában volt a katolikus világ fölhalmozódott problémáinak

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

A halálosan beteg egyház

Kortársaink közül sokakban épp a nemrég feltárt visszásságok erősítik meg azt az érzést, hogy az egyházi hierarchia képtelen a belátásra és egyedül a hatalomra összpontosít. Tekintélyelvűségét, doktrinális diktatúráját, szorongást keltő moralizmusát, szexuális komplexusait és a párbeszédtől való elzárkózását az egész egyházi közösség, sőt, gyakran az össztársadalom is megszenvedi.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

2011/1–4 teljes kötet

„szabadság, egyenlőség, testvériség” – ezek mind a kereszténységből származtak, de azon az egyházon kívül érlelődtek, amelyen belül a vallási hatóságok nem adtak polgárjogot nekik. A szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás azonban – vagy nevezzük őket bárhogy – ettől még keresztény gondolatok, evangéliumi eszmék, csakhogy egy valláson kívüli kereszténység eszméi (Joseph Moingt: Evangéliumi humanizmus)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés