„Szinte eláll az ember lélegzete, amikor a könyv 330. oldalánál rájön arra, hogy a kolostor zilált viszonyaiért leginkább felelős apátnő-helyettes cinkostársa, a Páter Peters néven ismert »gyóntatóatya« nem más, mint a jezsuita Joseph Kleutgen, IX. Piusz pápa házi teológusa és a neoskolasztika élharcosa…”
Tovább a cikkre. 1 visszajelzés
„A nagy összeütközést” a főszereplőknek az adott helyzetben determinált tevékenysége és személyisége mintegy előrevetíti, nem tévén lehetővé más végkifejletet, mint a predestinált vég beteljesülését. A klasszikus tragédiák szerkezetére való visszatérő hivatkozás, mint értelmezési segédkoncepció valóban kínálkozó modell, ha a Demokrata Néppárt 1945 utáni politikai küzdelmeire gondolunk.
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
Örülhetünk, hogy ezek a nemzetek és népek azután visszatértek az emberiség nagyságának forrásához, az alapvető emberi értékekhez, amelyeket kezdetben kereszténydemokrata, szociáldemokrata vagy liberális árnyalatokban fejeztek ki. Szerencsére a társadalmak és az emberek nem egyformán élik meg ugyanazokat az értékeket, és egy demokratikus társadalomban a hangsúlyok eltérhetnek, sőt, el is kell térniük.
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
R. Scott Appleby „szent ambivalencia” fogalma alapján és a medjugorjei Mária-szobornak a boszniai háború idején, 1992–95 között betöltött szerepét vizsgálva arra a kérdésre keresünk választ, hogy hogyan állítható egy békét hirdető vallási jelkép az erőszak és a háború szolgálatába. A háború alatt a horvát nacionalista ideológia Mária békéjét az erőszak hermeneutikáján keresztül értelmezte. Eszerint a béke helyreállításához szükség van az erőszakra – csakhogy a „béke” itt politikai, vallási és kulturális egyneműséget jelent.
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
…példázza azt is, hogy a túlélésben mekkora segítség a kultúrára, szellemi értékekre való támaszkodás, hogy a „varázskör”, amelyet egy vers, vagy irodalmi, szellemi értékek felidézése teremt, mennyire segít az embertelen környezetből kiemelkedni, ebben a nemesebb világban megkapaszkodni. (Pfitzner Rudolf)
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
Mellékes, hogy hagyományos vallási jelképek között vagy a világ felé forduló szimbólumvilágban mozgunk otthonosan. Ugyanakkor sokan nincsenek tudatában lelkiségüknek, ezért hagyják, hogy elvaduljon, elveszítse iránytűjét, romboló dühvé vagy valóságidegen lelkesültséggé változzék át és tünékeny látóhatárok szerint tájékozódjék.
Tovább a cikkre. 1 visszajelzés
A közösségi dimenzió pszeudo-metafizikai keresztény értelmezésének legérdekesebb eseteit akkor láthatjuk, amikor nemzeti vagy etnikai közösségek igyekeznek valamilyen „szent aurára” szert tenni. Az ilyen keresztény alapú nacionalizmusok általában sikeres ideológiák, mert az emberek megtalálják bennük a szabadságon alapuló emberi közösség metafizikai valóságának pótszerét. Az egyes ideológiák, társadalmi kollektívák, politikai narratívák iránti vallásos lelkesedés komoly fenyegetést jelent az emberi szabadságra és a hiteles emberi kapcsolatokra nézve. A társadalmi és politikai kollektívák – paradox módon – metafizikai kategóriákká lesznek ahelyett, hogy azok lennének, aminek lenniük kell: gyakorlati és funkcionális kategóriák. Ez történik, amikor metafizikai vagy misztikus alapokat haszonelvű szervezetek (mint az állam, a nemzet) megerősítésére használnak.
Tovább a cikkre. Nincs visszajelzés.
[A német püspöki kar] a mértéktartás, hatékonyság hangsúlyozása mellett a megújuló energiák kiépítését ajánlja. Külön részt szentel az atomenergia értékelésekor figyelembe veendő etikai kritériumoknak. Végezetül nem feledkezik meg azokról a területekről sem, amelyeken az egyházi felelősség kimutatható (pl. takarékosság az egyházi intézményhálózatban).
Tovább a cikkre. 1 visszajelzés
Ellenszélre mindig lehet számítani. Azt is nehéz felbecsülni, hogy a vatikáni kúria meddig támogatja Ferenc pápa kezdeményezéseit. Az ellenszelet azonban tűrni kell, s ha valami teológiailag megalapozott, a lelkipásztori gyakorlatban pedig bevált, akkor a hivatalos lépésre is megérett az idő.
Tovább a cikkre. 3 hozzászólás
„…mitől tekinthető valaki egy keresztény közösség tagjának? Hogy látogatja a templomát? Vagy hogy azonosul az elveivel, támogatja a krisztusi tanítás szellemében folytatott tevékenységét, például a szegények segítését, a rászorulók oktatását, a betegek ápolását?”
Tovább a cikkre. 4 hozzászólás
Nyilvánvaló, hogy Ferenc pápa számára a teológia problémája nem annyira az egyházi hivatal ellenőrzésére bízott igazhitűség – a hiányos ortodoxia római felhánytorgatását némiképp ironikusan „figyelemre méltónak” nevezi –, hanem inkább „az Isten népének szituációjától és nyelvétől való eltávolodás”.
Tovább a cikkre. 2 hozzászólás