„Kreácionizmus” és „értelmes tervezettség”

… nem lehet tudni, milyen értelemben támaszt ez az ideológia igényt tudományosságra. A modern szentírástudomány alapján – mint láttuk – nem. A természet- vagy a történettudomány alapján még kevésbé. Marad egy meggondolás, amely kizárólag belső használatra alkalmas, miszerint a darwini elmélettel szemben, amely állítólag tele van biológiai tévedésekkel és genetikai hiányosságokkal, egy természetfeletti tudásnak kell érvényre jutnia, amely persze csak tévedhetetlen lehet. Így jutnak el kreácionista érvelők az „értelmes tervezettség” posztulátumához.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

2008/3

A pátriárka óva int attól, hogy megtagadjunk egy sarkalatos erényt, az okosságot, hiszen ez minden erkölcs mércéje. Úgy látja, szakadék tátong az egyház hivatalos tanítása és a keresztény házaspárok túlnyomó többségének azzal ellentétes gyakorlata között. Léger-vel és Suenensszel együtt sajnálja, hogy a hívők konfliktusra kényszerülnek az egyház törvényével és nem élhetnek a szentségekkel. A hallgatóság megtapsolja Maximoszt, de a vita befejeztével a pápa magához ragadja a döntést. (Negyven éves a „Humanae Vitae” – Mérleg 2008/3)

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Negyven éves a „Humanae vitae”

Létezett katolikus ‘68 is, a szabadság jegyében. Ezért kezdtem teológiát tanulni a II. Vatikáni Zsinat után – hiszen átélhettem a testvériséget. Az új szituáció sokakat megrémített, többek közt egy Wojtiła nevű urat is, aki tagja volt a tabletta sorsáról tárgyaló, VI. Pál-féle bizottságnak.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Jézus és Isten országa

Ami a szegényeket és az áldozatokat illeti: esetükben az értelem talán ésszerűbbnek tartja a részrehajlást. Akárhogy is: Isten ilyen. Joachim Jeremias úgy gondolta, hogy Isten országának lényegi jellemzője „a szegényeknek felajánlott üdvösség”, s hogy „a királyi uralom egyedül a szegényeké”.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

„…a felszabadító igazság szolgája szeretnék lenni”

Úgy gondoltuk, hogy egy filozófiai, teológiai és kulturális tallózó folyóiratot alapítva a zsinati teológia és más tudományok fejleményeit közvetítve, mindennemű politizálás, legfőképpen emigráns politizálás kerülésével, szellemi távlatokat nyithatunk a hazai magyar értelmiség előtt és előmozdíthatjuk az akkor még elég szűk marxista-leninista ideológia kényszerű zártságából való kiszabadulását.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Boór János könyvébe

Amit keleten nem tettek bele a serpenyőbe, azt nyugaton te beletetted, hogy szellemi-lelki egyenesúlyunk helyrebillenjen, megmaradjon. Ez nagy szolgálat volt és talán ma is ugyanolyan időszerű, mint akkoron.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Boór János és a Mérleg – változó időkben

Kíváncsisággal teli bizalom a világban felgyülemlő új ismeretek iránt; a gondolkodás és az együttgondolkodás szeretete; adakozó nagylelkűség – mindezek olyan tulajdonságok, amelyek életútján legalább annyira adódnak a célra tartó olvasás szakadatlanul mérlegelő figyelméből, mint amennyire, kétségkívül szerencsésen, meg is előzték azt.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

Szétosztott teljesség

„A magamfajta laikusnak itt kellett ráébrednie a teológia mint szaktudomány mibenlétére – valahogy úgy, mint amikor a zenerajongó találkozik a zenetudománnyal, ahol aztán nem a zene gyönyörűségében lesz része. De ezeken a leckéken éppen a Mérleg jóvoltából lehetett átesni.” (Sólyom László)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 4 hozzászólás

Új nyelv, új beszédmód, új gondolkodásmód

1987-ben egy akkor jellemző ügy kapcsán kerültem közelebbi kapcsolatba a Mérleggel. A Szerzői Jogvédő Hivatal szerette volna megakadályozni, hogy Endreffy Zoltán közölje egy Ratzinger-fordítását a lapban. Tudomást szerezve az ügyről, a polgári jog egyetemi tanáraként levélben hívtam fel a hivatal figyelmét eljárása jogszerűtlenségére; mire a cikk meg is jelent időben. A Mérleg olvasója azonban évekkel […]

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

A szabadelvű társadalom politikához képest előzetes erkölcsi alapjairól

„…a politikai nyilvánosságban a naturalisztikus világképek, melyek a tudományos információk spekulatív feldolgozására vezethetők vissza, és lényeges szerepet töltenek be a polgárok etikai önértelmezésében, korántsem élveznek prima facie elsőbbséget a velük vetélkedő világnézeti vagy vallási nézetekkel szemben.” (J. Habermas)
„…ész és hit, ész és vallás szükségszerű kölcsönviszonyáról beszélnék, arról, hogy kölcsönösen tisztulásra és gyógyulásra hivatottak, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra, és ezt kölcsönösen el is kell ismerniük.” (J. Ratzinger)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés