“Minden egyes egyházjogi előírás, rendelkezés illegitim akkor, ha az ember Istennel való közvetlen kapcsolatát akarja meghatározni, mintha ez a kapcsolat a jogi előírások rendszerébe illeszthető lenne. Ezért nem lehet jogi úton előírni az Istenbe vetett hitet, a belé vetett reményt és a neki járó hálát.”
“Küng adminisztratív, jogi, illetve formális teológiai lépéseket sürget; Örsy László könyvét olvasva azonban nyilvánvalónak láthatjuk, hogy ezek – bár szükségesek és fontosak – távolról sem elégségesek.”
“Ha az 500 éves reformációt anélkül ünnepeljük, hogy valóban véget vetnénk az egyházszakadásnak, akkor újabb vétket terhelünk magunkra.”
A Mérleg nyomtatott évfolyamainak letöltése
Hermann-Josef Frisch könyvét Balogh Vilmos Szilárd ajánlja Olvasóink figyelmébe
Boór János recenziója Kurt Flasch “Miért nem vagyok keresztény?” című könyvéről
Élénk vitát váltott ki Ferenc pápa 2016. május 12-ei kijelentése, amikor női szerzetesrendek elöljárói előtt azt ígérte, hogy bizottsággal fogja megvizsgáltatni, miben állt a diakonisszák szolgálata az egyház első évszázadaiban. Ferenc ismét párbeszédet nyitott egy sokak által elintézettnek tartott kérdésben. E tekintetben is fontosnak tűnik az a kutatás, amely a „laikusok” és a „klerikusok” megkülönböztetésére fókuszál, hiszen arra is fényt deríthet, mennyiben szükséges az ordo (vagyis az egyházi rend) szentsége az egyház közösségi élete szempontjából. Az alábbiakban Herbert Haag gondolatmenetét és kutatási eredményeit idézzük.
„A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és karitatív szervezete, az Oltalom Alapítvány, a menekülthullám megjelenésének kezdetétől fogva mind a mai napig élen járt és jár a menekültek humanitárius megsegítésében.” – Egyházfórum-konferencia és a „Fidentia pro ecclesia” emlékérem átadása a Wesley János Főiskolán
2016. április 8-án mutatták be Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű, ún. szinódus utáni apostoli buzdítását. A fontosabbnak vélt kritikai reflexiók közt szemlézünk.
A klasszikus fundamentális teológia úgy vélte, Isten szavának tényleges elhangzása az ésszel legalábbis plauzibilissé tehető. A hermeneutikai fundamentális teológia ezzel szemben kimutatja, miképpen tudja a keresztény tanítás pusztán a tartalma által megértetni azt az igényét, hogy Isten szava. A hit nem támaszkodik az észre, és ezért nem is lehetségesek érvek a hit elfogadására. Mindazonáltal a hittel szemben felhozható minden ellenvetést magának az észnek a hatókörében kell megcáfolni. Semmit sem szabad ugyanis elhinni, ami a saját törvényszerűségéhez hű észnek ellenmond.
„Sok katolikus teológus a fenyegető szankcióktól való félelmében – esetemből is tanulva – alig mert kritikai nézőpontból foglalkozni a tévedhetetlenség ideológiájával, a hierarchia pedig lehetőleg kerülni igyekszik ezt az egyházban és a társadalomban egyaránt népszerűtlen témát.”
Nincs visszajelzés.