„Veszélyt láthatunk abban a körülményben is, hogy az ilyenfajta berendezkedés esetleg arra csábíthat, hogy az egyház maga is a politikai rendszer részévé legyen, és már csak akkor reagáljon, ha közvetlenül a saját érdekei diktálják.” – Mérleg-tanulmány 2002-ből.
„…mi indíthatná Istent arra, hogy állandóan korlátozza saját cselekvési kompetenciáját, s ily módon az őt kérlelő ember csalódásával is számoljon? Minden ezzel kapcsolatos megfontolás csak rendkívül szűk hatókörben lehet érvényes. E megfontolásokat elsősorban az fenyegeti, hogy cinikussá válnak az egyéni sorsokkal szemben. A hit azonban igényli az Isten-értést. A gondolatkísérletek ezért akkor sem fölöslegesek, hogyha hamar felismerik határaikat, s ha szüntelenül rákényszerülnek is e lehetséges határok egyidejű meggondolására.”
„A nyugatnak konfrontálódnia kellene kolonialista múltjával, Európa keleti felének pedig szembenéznie a nacionalista egoizmusból fakadó problémákkal.”
„Tekintettel arra, hogy Isten neve milyen végtelenül manipulálható, emlékezetünkbe kell idéznünk, amit José A. Marina írt egykor: az etika a vallásból születik, ám utóbb meg kell ítélnie anyját.”
“A katolikus egyház döntési struktúrájának megváltoztatása – e hierarchikus rendszernek a közös döntéshozatalt lehetővé tevő átalakítása a konszenzus kívánalma jegyében – az eddigi egyházi tanítás korrekcióját jelentené, s éles vitákat váltana ki. Ám az egyház hajnalán egyszer már előállt egy éppen ilyen helyzet.”
Korunk technológiáját és tudományát máig is áthatja a természettel szembeni ortodox keresztény arrogancia, miszerint a természetnek nincs egyéb funkciója, mint szolgálni az embert; márpedig az ökológiai válság így nem fékezhető meg.
„Szavainkkal és tetteinkkel egy emberként kell kiáltanunk, hogy az elharapózó rendőri és állami erőszak áldozatainak megtört teste és élete sokkal fontosabb, mint akármely vagyoni káreset. Ha ezt képtelenek vagyunk megtenni, az egyház azt kockáztatja, hogy maradék erkölcsi tekintélyét és legitimitását is elveszti.”
„Európa értékeinek abban kell megmérettetniük, ahogyan a szükséget szenvedő emberekkel bánunk. Az elzárkózás, a határok és korlátozások nem jelentenek megoldást számunkra.”
Az ökológiai problémákat valójában csak a buberi értelemben vett „Ich – Du“ vetületében lehet teljeskörűen fölvetni, vagyis az „én és te“ személyes kapcsolatához kell eljutnunk az „én és ő“ (Ich – Es) élettelensége és sivársága helyett.
„Az egyház a szexualitásra fixálódott”, ezért lehetséges, hogy egy háborúkkal, népirtásokkal és éhezéssel teli világban a katolikus identitás alfája és ómegája továbbra is az élethosszig tartó heteroszexuális házasságban tanúsított „korrekt” szexuális magatartás.
„Az európai kereszténységet szembesíteni kell azzal a felismeréssel, hogy döntés előtt áll: vagy kulturális értelemben és így exkluzivista módon fogja föl a kereszténységet, vagy programként és így inkluzív szellemben: Orbán vagy Ferenc, ez itt a kérdés.”
Nincs visszajelzés.