Miért fontos a zsidó-keresztény párbeszéd?

„…a végső igazságok mindig végleges megoldásokhoz – végső megoldásokhoz – vezetnek, s így olyan »igazságok«, amelyeknek íze a véré, a gázé, a tűzé. A párbeszéd arra tanított, hogy ne adjam meg magam azoknak az ideológusoknak és prédikátoroknak, akik feketére és fehérre, jóra és rosszra, hívőre és hitetlenre, idegenre és barátra, az »azok ott« és a »mi itt« csoportjaira osztják az embereket, s ezzel az ördögtől veszik el a munkát.” (Christoph Münz)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 2 hozzászólás

Bíboros asszony és a történelem hatalma

Még ha a konzervatív katolikusok ragaszkodnak is ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy a hivatalokat és a struktúrákat maga Jézus alapította meg úgy, ahogy ma ismerjük őket – ennélfogva tehát szentnek és sérthetetlennek kell lenniük –, kijelenthetjük: a katolikus egyház mindig is sokrétű volt, és újra meg újra alapvető változáson ment keresztül.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Keresztény értékek és normalitás?

„A peremmel való találkozás emberekkel és az ő igazságukkal való találkozás. Találkozás egy olyan igazsággal, amely hiányzik nekünk, akik nem a peremen élünk. Találkozás egy olyan igazsággal, amelyre szükségünk van, amely nélkül igaztalan és erőszakos a rendszerünk, a normalitásunk.” – Irányadó hozzászólás a keresztény értékek kérdéséhez.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Isten mint ész

A pozitív tolerancia racionális, de nem azért, mert a hívők mind racionálisan igazolják saját hitük igazságát, hanem mert bár abszolútnak tekintik ezt az igazságot, ugyanakkor tisztelik, hogy más valaki más igazságot tart megkérdőjelezhetetlennek. Talán éppen ez a Hösle elemezte vallásközi disputációk tanulsága.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Keresztény hit és kritikai racionalizmus

Egy dogma valójában azt az ígéretet hordozza, hogy minden próbát kiáll; a vizsgálódás tilalmáról tehát – helyesen fölfogva – eleve nem beszélhetünk. És természetesen minden dogma esetében arra az értelemre kell rákérdezni, amely szerint az mint Isten önközlésének eseménye válik érthetővé. Bárkitől származzék is, nem minden – önmagát „katolikusnak” kiadó – értelmezés bizonyul ténylegesen „katolikusnak”, vagyis mindenkit érintőnek és cáfolhatatlannak.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.