BARÁTI EMLÉKEZÉS BOÓR JÁNOSRA (1932–2020)

„…közös élményeinkre, ifjúságunk szép korszakára emlékezve, szomorú-boldogan nosztalgiázva…”
„…közös élményeinkre, ifjúságunk szép korszakára emlékezve, szomorú-boldogan nosztalgiázva…”
Boór János recenziója Kurt Flasch “Miért nem vagyok keresztény?” című könyvéről
„A messzességben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szeretlek, ezért öleltelek magamhoz hűségesen.” (Jer 31,3)
„…sem a hagyomány, sem pedig ezek a vallási struktúrák nem szerves részei a hit lényegének és nem csak megtűrik, hanem megkövetelik azokat az alternatívákat, amelyek szerint hitünknek alapélményét a modern világ mentalitásával és nyelvezetével kifejezésre lehet juttatni. Vagyis ahogy az első századokban a hellén világ társadalmi rendjéhez igazodott az egyház szerkezete, ahogy akkor átvették ennek nyelvezetét, úgy a jövő közösségeinek merészen meg kell kockáztatni egy olyan szervezetet és olyan nyelvet, amely ma is Jézus Krisztus Istenéhez vezet.” (Vass György SJ)
Úgy gondoltuk, hogy egy filozófiai, teológiai és kulturális tallózó folyóiratot alapítva a zsinati teológia és más tudományok fejleményeit közvetítve, mindennemű politizálás, legfőképpen emigráns politizálás kerülésével, szellemi távlatokat nyithatunk a hazai magyar értelmiség előtt és előmozdíthatjuk az akkor még elég szűk marxista-leninista ideológia kényszerű zártságából való kiszabadulását.
Amit keleten nem tettek bele a serpenyőbe, azt nyugaton te beletetted, hogy szellemi-lelki egyenesúlyunk helyrebillenjen, megmaradjon. Ez nagy szolgálat volt és talán ma is ugyanolyan időszerű, mint akkoron.
Kíváncsisággal teli bizalom a világban felgyülemlő új ismeretek iránt; a gondolkodás és az együttgondolkodás szeretete; adakozó nagylelkűség – mindezek olyan tulajdonságok, amelyek életútján legalább annyira adódnak a célra tartó olvasás szakadatlanul mérlegelő figyelméből, mint amennyire, kétségkívül szerencsésen, meg is előzték azt.
„A magamfajta laikusnak itt kellett ráébrednie a teológia mint szaktudomány mibenlétére – valahogy úgy, mint amikor a zenerajongó találkozik a zenetudománnyal, ahol aztán nem a zene gyönyörűségében lesz része. De ezeken a leckéken éppen a Mérleg jóvoltából lehetett átesni.” (Sólyom László)
1987-ben egy akkor jellemző ügy kapcsán kerültem közelebbi kapcsolatba a Mérleggel. A Szerzői Jogvédő Hivatal szerette volna megakadályozni, hogy Endreffy Zoltán közölje egy Ratzinger-fordítását a lapban. Tudomást szerezve az ügyről, a polgári jog egyetemi tanáraként levélben hívtam fel a hivatal figyelmét eljárása jogszerűtlenségére; mire a cikk meg is jelent időben. A Mérleg olvasója azonban évekkel […]