Az ökológiai problémákat valójában csak a buberi értelemben vett „Ich – Du“ vetületében lehet teljeskörűen fölvetni, vagyis az „én és te“ személyes kapcsolatához kell eljutnunk az „én és ő“ (Ich – Es) élettelensége és sivársága helyett.
„Akik hatalmi pozíciókban ülnek, félnek a saját történelmünkre való emlékezés erejétől. Az egyház történelmének ismerete a változás szubverzív potenciálját rejti magában.”
„A pápa beszéde egy további posztmodern szabványműveletet is elvégez: megtöbbszörözi a valóság fogalmát.”
A Joseph Ratzinger által szakadatlanul démonizált ellenség, a relativizmus diktatúrája valóban létezik. De nem ott uralkodik, ahol ő gyanította, hanem ott, ahol nem küzdenek a mindenkit megillető szabadságjogokért. Senkinek nem kell mentegetőznie érzései miatt. Ha valami igazolandó egyáltalán, akkor az, hogy csakugyan bízik-e bennük az ember, s hogy mit kezd velük.
“Miközben Európában a muszlimoktól jóformán naponta megköveteljük, hogy világszerte nyilvánosan határolódjanak el az iszlamizmustól, az egyházak természetszerűleg egy szót sem vesztegetnek arra, ahogyan a keresztény posztfasizmus lebontja a liberális demokráciát.”
Mondjuk együtt szívből: ne legyen család lakhatás nélkül; ne legyenek parasztok föld nélkül; ne legyenek munkások jogok nélkül; ne legyenek emberek szuverenitás nélkül; ne legyenek egyének méltóság nélkül; ne legyenek gyerekek gyermekkor nélkül; ne legyenek fiatalok jövő nélkül; ne legyenek idősek tisztes öregkor nélkül! Folytassátok a küzdelmet, és kérlek titeket, hogy nagyon vigyázzatok Föld Anyánkra.
Milyen szép látni, amint egész népek – főként a legszegényebbjeik és a fiatalság – mozgásba lendülnek! Ott bizony érezhetjük az ígéret szelét, egy jobb világba vetett reménységet. Ennek a szélnek a remény viharává kell válnia! Ezt kívánom.
… az Evangelii gaudiummal nem egyszerűen vitára bocsátja az egyházi tanítást, hanem azt is elismeri, hogy az evangélium központi üzenetéhez képest másodlagos a jelentősége.
Megrettent és begyepesedett főpapok lélektani indítékaira hivatkozni itt nem elegendő – nem erről van szó ugyanis. Hanem mélyre bevésődött, tanítóhivatali jóváhagyással művelt, s végül zsákutcába jutott önigazolásról. Ferenc pápa szavai az egyházi önközpontúságról azokra a megkérgesedett teológiai nézetekre is vonatkoznak, amelyekhez Róma változatlanul ragaszkodik.
Személyes harcot vív Ferenc pápa is. Meg kell küzdenie egyes, a változásoktól irtózó bíborosokkal. Nincs könnyű helyzetben. Ezt a “háborút” a nyíltság eszközével, a közvélemény bevonásával, s kiváló “latinos” kommunikációs adottságaival vívja. Így tette ezt a családszinódus alatt is.
Nincs visszajelzés.