Kedves Márton Testvér! – Kedves Ferenc Testvér!

Hermann-Josef Frisch könyvét Balogh Vilmos Szilárd ajánlja Olvasóink figyelmébe
Hermann-Josef Frisch könyvét Balogh Vilmos Szilárd ajánlja Olvasóink figyelmébe
Élénk vitát váltott ki Ferenc pápa 2016. május 12-ei kijelentése, amikor női szerzetesrendek elöljárói előtt azt ígérte, hogy bizottsággal fogja megvizsgáltatni, miben állt a diakonisszák szolgálata az egyház első évszázadaiban. Ferenc ismét párbeszédet nyitott egy sokak által elintézettnek tartott kérdésben. E tekintetben is fontosnak tűnik az a kutatás, amely a „laikusok” és a „klerikusok” megkülönböztetésére fókuszál, hiszen arra is fényt deríthet, mennyiben szükséges az ordo (vagyis az egyházi rend) szentsége az egyház közösségi élete szempontjából. Az alábbiakban Herbert Haag gondolatmenetét és kutatási eredményeit idézzük.
2016. április 8-án mutatták be Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű, ún. szinódus utáni apostoli buzdítását. A fontosabbnak vélt kritikai reflexiók közt szemlézünk.
„Sok katolikus teológus a fenyegető szankcióktól való félelmében – esetemből is tanulva – alig mert kritikai nézőpontból foglalkozni a tévedhetetlenség ideológiájával, a hierarchia pedig lehetőleg kerülni igyekszik ezt az egyházban és a társadalomban egyaránt népszerűtlen témát.”
„A vita most néhány évig még foglalkoztatni fog bennünket. Ennek során az is elválik majd, hogy az irgalmasság gondolata kibontakoztatja-e a saját dinamikáját, amely elsöpör még néhány irgalom nélküli dogmatikai tételt, avagy e gondolat alibiként szolgál egy olyan egyház számára, amely irgalmat nem ismerő kikötéseit irgalmasságként akarja árusítani.”
“A katolikus egyház döntési struktúrájának megváltoztatása – e hierarchikus rendszernek a közös döntéshozatalt lehetővé tevő átalakítása a konszenzus kívánalma jegyében – az eddigi egyházi tanítás korrekcióját jelentené, s éles vitákat váltana ki. Ám az egyház hajnalán egyszer már előállt egy éppen ilyen helyzet.”
Korunk technológiáját és tudományát máig is áthatja a természettel szembeni ortodox keresztény arrogancia, miszerint a természetnek nincs egyéb funkciója, mint szolgálni az embert; márpedig az ökológiai válság így nem fékezhető meg.
Az ökológiai problémákat valójában csak a buberi értelemben vett „Ich – Du“ vetületében lehet teljeskörűen fölvetni, vagyis az „én és te“ személyes kapcsolatához kell eljutnunk az „én és ő“ (Ich – Es) élettelensége és sivársága helyett.
„Akik hatalmi pozíciókban ülnek, félnek a saját történelmünkre való emlékezés erejétől. Az egyház történelmének ismerete a változás szubverzív potenciálját rejti magában.”
„A pápa beszéde egy további posztmodern szabványműveletet is elvégez: megtöbbszörözi a valóság fogalmát.”
A Joseph Ratzinger által szakadatlanul démonizált ellenség, a relativizmus diktatúrája valóban létezik. De nem ott uralkodik, ahol ő gyanította, hanem ott, ahol nem küzdenek a mindenkit megillető szabadságjogokért. Senkinek nem kell mentegetőznie érzései miatt. Ha valami igazolandó egyáltalán, akkor az, hogy csakugyan bízik-e bennük az ember, s hogy mit kezd velük.