„…megpróbáljuk a lehető legtömörebben összefoglalni az évszázadok során hozzánk eljutott hagyományt. Igyekszünk a legjobbat megőrizni annak érdekében, hogy a mai emberek egészen más értelmezési horizont mellett is újra meghallják a kereszt és a megváltás eredeti üzenetét.”
„…nyugodtan és bizalommal teszem én is kezedbe a jövőt.
Lehet, hogy még sok év lesz vagy éppen csak néhány hét,
de örülök minden egyes nekem ajándékozott új napnak,
aggodalom és félelem nélkül, teljes bizalommal hagyom rád mindazt,
ami még rám vár.”
A tapasztalat azt mutatja: a péteri szolgálat a mai katolikus egyházban olyan kihívást jelent, amely bárkit megváltoztathat. Aki progresszív bíborosként ment a konklávéra, az konzervatív pápaként jöhet ki onnan (Montini – VI. Pál). Aki konzervatívként ment a konklávéra, az progresszív pápaként jöhet ki (Roncalli – XXIII. János).
„Szomorúan vettem tudomásul és nem értem a római tárgyalások eredményét. A pápa elítéli azt az embert, akit nem hallgatott meg. A római mondás »audiatur et altera pars« (hallgattassék meg a másik fél is) nem érvényes a pápai Rómában.”
…egyre világosabbá válik számomra, hogy ez a Jézus az egyház számára nem egyszerűen a „katolikusság kialakult valóságának” (Ratzinger) a megerősítése, hanem új meghívás és kihívás. Az egyházakban domesztikált Jézus gyakran egyenesen a vallási-politikai rendszernek, e rendszer dogmájának, kultuszának, egyházjogának mindent igazoló képviselőjeként jelent meg; (…) Mi mindent kellett az egyházban és a társadalomban a kereszténység kétezer éve során legitimálnia és szentesítenie! Mennyire gyakran hivatkoztak rá keresztény uralkodók és egyházfejedelmek, keresztény pártok, osztályok és fajok! Milyen furcsa eszmékhez, törvényekhez, hagyományokhoz, szokásokhoz, intézkedésekhez használták fel!” Ezért kellene emlékeznünk rá, a valódi emberre, Jézusra, aki az egész egyház előtt létezett.
2021. április 6-án meghalt a tübingeni egyetem világszerte ismert professzora, a svájci származású és állampolgárságú Hans Küng. Munkásságát sokan és sokféleképpen értékelték. Egyesek a „jövő katolikusának” tartották, mások csak az egyházi, főként a pápai intézményrendszer kritikusát, megint mások a világvallások közti megbékélés megteremtésének fáradhatatlan munkását, harcosát látták benne.
Személyében a 20. század egyik legjelentősebb katolikus teológusa távozott közülünk. Balogh Vilmos Szilárd tanulmánya a magyar teológia szövegkörnyezetében páratlan kezdeményezés: Küng teljes pályaképének áttekintésére vállalkozik. Az írást folytatásokban közöljük.
2021. április 6-án 93 évesen eltávozott közülünk Hans Küng katolikus pap, tübingeni egyetemi tanár, a katolikus teológia II. Vatikáni Zsinat utáni megújulásának egyik legkiválóbb és minden bizonnyal legismertebb képviselője.
“Küng adminisztratív, jogi, illetve formális teológiai lépéseket sürget; Örsy László könyvét olvasva azonban nyilvánvalónak láthatjuk, hogy ezek – bár szükségesek és fontosak – távolról sem elégségesek.”
“Ha az 500 éves reformációt anélkül ünnepeljük, hogy valóban véget vetnénk az egyházszakadásnak, akkor újabb vétket terhelünk magunkra.”
„Sok katolikus teológus a fenyegető szankcióktól való félelmében – esetemből is tanulva – alig mert kritikai nézőpontból foglalkozni a tévedhetetlenség ideológiájával, a hierarchia pedig lehetőleg kerülni igyekszik ezt az egyházban és a társadalomban egyaránt népszerűtlen témát.”
„Az egyháznak úgy kell beszélnie az igazságról, hogy közben tudja: az igazságnak senki sem birtokosa. Mindannyian keresők vagyunk. A katolikus egyházban vannak kötelező tanbeli döntések: kísérletek az igazság leírására egy adott történelmi pillanatban. De Karl Rahner felismerése is megfontolandó: minden igazság hamisnak bizonyulhat, már a kihirdetése utáni percben.”
Nincs visszajelzés.