Kéznyújtás

Ellenszélre mindig lehet számítani. Azt is nehéz felbecsülni, hogy a vatikáni kúria meddig támogatja Ferenc pápa kezdeményezéseit. Az ellenszelet azonban tűrni kell, s ha valami teológiailag megalapozott, a lelkipásztori gyakorlatban pedig bevált, akkor a hivatalos lépésre is megérett az idő.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 3 hozzászólás

A tettek elsőbbsége

Nyilvánvaló, hogy Ferenc pápa számára a teológia problémája nem annyira az egyházi hivatal ellenőrzésére bízott igazhitűség – a hiányos ortodoxia római felhánytorgatását némiképp ironikusan „figyelemre méltónak” nevezi –, hanem inkább „az Isten népének szituációjától és nyelvétől való eltávolodás”.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 2 hozzászólás

Vallásszabadság a viták kereszttüzében

A fundamentalista felfogásban a tradicionalista gesztus uralmi igénnyel kapcsolódik össze: hatalmat kell gyakorolni vallási eszközökkel a versengő vallási vagy világnézeti értelmezések hamisként vagy illegitimként való elutasítása érdekében. Ez az igény (annak a vallási közösségnek a tekintetében is, amelyhez az adott fundamentalista csoportosulás tartozik, vagy amellyel kapcsolatban áll) politikai igény.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 2 hozzászólás

In memoriam Vass György SJ (1928–2013)

„…sem a hagyomány, sem pedig ezek a vallási struktúrák nem szerves részei a hit lényegének és nem csak megtűrik, hanem megkövetelik azokat az alternatívákat, amelyek szerint hitünknek alapélményét a modern világ mentalitásával és nyelvezetével kifejezésre lehet juttatni. Vagyis ahogy az első századokban a hellén világ társadalmi rendjéhez igazodott az egyház szerkezete, ahogy akkor átvették ennek nyelvezetét, úgy a jövő közösségeinek merészen meg kell kockáztatni egy olyan szervezetet és olyan nyelvet, amely ma is Jézus Krisztus Istenéhez vezet.” (Vass György SJ)

Tovább a cikkre.     hozzászólások 5 hozzászólás

Ki van bent és ki van kint?

Forrás: „Theologisch-Praktische Quartalschrift” (Katholisch-Theologische Privatuniversität Linz, Bethlehemstraße 20, A–4020 Linz), 161. évf., 2013/1. sz., 20–28. l. Teljes, szöveghű fordítás. A szerző 1956-ban született. Teológus, egyetemi tanár, a Grazi Egyetem Katolikus Teológiai Karán tanít, a Pasztorális Teológiai és Pasztorálszichológiai Intézet vezetője (vö. „Mérleg”, 2007/1. sz., 28. l. és 2008/3. sz., 324. l.).

… a kirekesztő katolicizmus minden formája vétkezik Isten és az emberek ellen. Kizárási stratégiái mélységesen keresztényietlenek. Formális értelemben pedig a katolicizmus ismérvei között jelenlévő kettősséget, egyetemesség és részlegesség feszültségét az egyetemesnek tekintett részleges irányában oldja fel – ami az eretnekségek klasszikus ismertetőjegye.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 3 hozzászólás

Az egyháztörténet-írás felelősségéről

„… az is az egyháztörténész felelőssége, hogy leleplezze a csak vélten örök igazságokat, s hogy kritikusan közbeszóljon, ha az a veszély fenyeget, hogy a tanítóhivatal és a rendszeres teológia hagyja beszűkíteni látókörét a történeti valóság által alá nem támasztott megfontolásoktól.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások 4 hozzászólás

„Együtt keresni a keresőkkel”

Auschwitzra tekintve nem szabad azt kérdeznünk, hogy hol volt Isten. Kérdésünknek az ember szerepére kell vonatkoznia. Isten jelen volt – tudniillik parancsolatában: „Ne ölj!” Arra szeretnék rámutatni, hogy történelmi felelősségünket magunknak kell viselnünk. Ha felelős voltunkat kivetítjük Istenre, akkor Isten is merő projekcióvá lesz.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

A II. Vatikáni Zsinat – ötven év távlatából

A II. Vatikáni Zsinatra érkező püspökök többsége nem értette, miért és milyen céllal hívták össze őket. Nem voltak önálló terveik. Mint a római kúria funkcionáriusai, úgy gondolták, a pápa egyedül dönt és dönthet mindenről, ahogy ez lenni szokott, s hogy nem szükséges zsinatot összehívnia. Volt azonban egy kisebbség, amely nagyon is tudatában volt a katolikus világ fölhalmozódott problémáinak

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Kiengesztelődés a fundamentalizmussal?

…a zsinat utáni római megnyilatkozások szelektív módon hivatkoznak a zsinati dokumentumokra. A Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciót úgyszólván sohasem idézik, miközben gyakran emlegetik az egyházról szóló, Lumen gentium kezdetű konstitúció második részének azokat a kijelentéseit, amely az egyház hierarchikus szerkezetét és a hívőkre nézve kötelező engedelmességet hangsúlyozzák.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 3 hozzászólás