Az egyháztörténet-írás felelősségéről

„… az is az egyháztörténész felelőssége, hogy leleplezze a csak vélten örök igazságokat, s hogy kritikusan közbeszóljon, ha az a veszély fenyeget, hogy a tanítóhivatal és a rendszeres teológia hagyja beszűkíteni látókörét a történeti valóság által alá nem támasztott megfontolásoktól.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások 4 hozzászólás

„Együtt keresni a keresőkkel”

Auschwitzra tekintve nem szabad azt kérdeznünk, hogy hol volt Isten. Kérdésünknek az ember szerepére kell vonatkoznia. Isten jelen volt – tudniillik parancsolatában: „Ne ölj!” Arra szeretnék rámutatni, hogy történelmi felelősségünket magunknak kell viselnünk. Ha felelős voltunkat kivetítjük Istenre, akkor Isten is merő projekcióvá lesz.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

A II. Vatikáni Zsinat – ötven év távlatából

A II. Vatikáni Zsinatra érkező püspökök többsége nem értette, miért és milyen céllal hívták össze őket. Nem voltak önálló terveik. Mint a római kúria funkcionáriusai, úgy gondolták, a pápa egyedül dönt és dönthet mindenről, ahogy ez lenni szokott, s hogy nem szükséges zsinatot összehívnia. Volt azonban egy kisebbség, amely nagyon is tudatában volt a katolikus világ fölhalmozódott problémáinak

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Kiengesztelődés a fundamentalizmussal?

…a zsinat utáni római megnyilatkozások szelektív módon hivatkoznak a zsinati dokumentumokra. A Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciót úgyszólván sohasem idézik, miközben gyakran emlegetik az egyházról szóló, Lumen gentium kezdetű konstitúció második részének azokat a kijelentéseit, amely az egyház hierarchikus szerkezetét és a hívőkre nézve kötelező engedelmességet hangsúlyozzák.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 3 hozzászólás