Vendégszöveg

1987-ben egy akkor jellemző ügy kapcsán kerültem közelebbi kapcsolatba a Mérleggel. A Szerzői Jogvédő Hivatal szerette volna megakadályozni, hogy Endreffy Zoltán közölje egy Ratzinger-fordítását a lapban. Tudomást szerezve az ügyről, a polgári jog egyetemi tanáraként levélben hívtam fel a hivatal figyelmét eljárása jogszerűtlenségére; mire a cikk meg is jelent időben. A Mérleg olvasója azonban évekkel […]

Új nyelv, új beszédmód, új gondolkodásmód

A 75 éves Boór Jánosnak – SÓLYOM LÁSZLÓ köztársasági elnök köszöntője


Címke: , , ,

1987-ben egy akkor jellemző ügy kapcsán kerültem közelebbi kapcsolatba a Mérleggel. A Szerzői Jogvédő Hivatal szerette volna megakadályozni, hogy Endreffy Zoltán közölje egy Ratzinger-fordítását a lapban. Tudomást szerezve az ügyről, a polgári jog egyetemi tanáraként levélben hívtam fel a hivatal figyelmét eljárása jogszerűtlenségére; mire a cikk meg is jelent időben.

A Mérleg olvasója azonban évekkel korábban lettem. Egyik németországi ösztöndíjam alatt, a nyolcvanas évek közepén, meg is látogattam Boór Jánost a müncheni Distelfinkweg tetőtéri szerkesztőségében. Kellemes benyomás és beszélgetés emléke maradt meg bennem. Emlékszem, ott volt Boór lánya is, aki a német „…, oder?” mintájára egy magasra felvitt „…, vagy?” fordulattal kérdezett vissza valamit apjától. Azóta is gyakran eszembe jut a magyar anyanyelvnek és a megtanult német szerkezetnek ez az együttélése. Ám arra eddig nem gondoltam, hogy a Mérleg szellemében, szerkesztésében és annak szellemi környezetében valami hasonlót keressek. Az ilyen típusú tudományos tallózó folyóirat annak idején, Magyarországon ismeretlen volt; és ismeretlen volt az a szellem is, amelyet magával hozott. A Mérleg nyilvánvalóan egy számunkra, magyar katolikusok számára új nyelvről tudósított, amelyet a zsinat utáni teológia beszélt. Új nyelvről, új beszédmódról, új gondolkodásmódról. Ráadásul ami itt magyarul megszólalt, csöppet sem csak a német áramlatok üzenetét hozta, hanem bőséggel a francia és amerikai keresztény gondolkodás termékeit is. S az is látható volt, hogy magának az új nyelvnek is számtalan dialektusát beszélik. Az újabb nemzedékekkel nehéz megértetni (nem is kell), micsoda élmény volt a nyitottságnak ez a tapasztalata; tudni, hogy vannak questiones disputatae, és hogy meg is vitatják őket – például a Mérleg által szemlézett könyvekben, folyóiratokban.

Boór-kötet_portréMindig is foglalkoztatott a szocialista rendszer kultúr- és tudománypolitikájának konzervativizmusa, mely a kortárs nyugati világtól elzárva sok tekintetben a háború előtti műveltség alapján törekedett saját minőséget létrehozni. A jogászok tudják, hogy az itteni joghallgatók, Leningrádtól Budapestig, részletesen tanulták például a 19. századi német jogtudomány nagy elvi vitáit, amelyekről nyugati kollégáik nem is hallottak. A marxista jogelmélet ezekből vont le azután a szocialista jogra vonatkozó magyarázó sémákat. Az üldözött egyház a szűkre szabott mozgásterében hasonlóképp védte a múltból megmaradt értékeket, arra azonban – kevés, elszigetelt kivételtől eltekintve – már nem volt ereje, hogy az új kérdésekre és válaszokra is figyeljen. Az évtizedek múltával ez a fajta konzervativizmus hozzájárult az egyház elszigetelődéséhez. Ez pedig pontosan egybeesett a pártállam irányítóinak szándékával.

Ebben a közegben kell látni, és ezért kell nagyra értékelni a Mérleg létét és teljesítményét. Nem szorítkozott a teológiára, hanem amellett filozófiai, természettudományos és társadalomtudományi cikkeket is hozott, ha azok a keresztény gondolkodás számára érdekesek voltak. A nagyobb tanulmányokon, cikkeken kívül az egyes füzetek végén közölt tematikus tájékoztatók az új könyvek özönéről is élményt jelentettek. A magamfajta laikusnak itt kellett ráébrednie a teológia mint szaktudomány mibenlétére – valahogy úgy, mint amikor a zenerajongó találkozik a zenetudománnyal, ahol aztán nem a zene gyönyörűségében lesz része. De ezeken a leckéken éppen a Mérleg jóvoltából lehetett átesni. Nehéz lenne felsorolni, hogy a nehézségek és ellenkezések ellenére is mi mindent köszönhetek az itt olvasott tanulmányoknak. Hogy egy-egy megjegyzés, egy megfogalmazás mennyire megmaradt bennem, akár irányt mutatva is. Hogy egyes témakörök megismerése mennyire megváltoztatta tájékozódásom horizontját. Hány fontos olvasmányhoz nem jutottam volna el a Mérleg nélkül!

Mindez a régi rendszerben új és reményteli volt. És az újban? A Mérleg műfaját nem vette át semmilyen új folyóirat a rendszerváltás után. Vajon jó vagy rossz jel-e, hogy a folyóirat nem veszítette el funkcióját? Az elmúlt másfél évtizedben tapasztaltuk, hogy az események alakulásában, az intézmények változásában a korszerű tájékozottság ritkán jut meghatározó szerephez. Pedig mennyire nélkülözhetetlen lenne! A Mérleg – akár az elmúlt évtizedek lapszámait, akár az utóbbi évfolyamokat olvassa az ember – ehhez szeretett volna mindig is hozzájárulni. Szeretném ezért kifejezni köszönetemet és nagyrabecsülésemet Boór Jánosnak; kívánva a Mérlegnek immár az új szerkesztésben folyamatosságot és hosszú életet. Boór Jánosnak is ez utóbbit kívánhatom, kiegészítve a legfontosabbal: sok örömöt és boldogságot is!


Az írás a Szétosztott teljesség című, Boór János 75. születésnapjára összeállított ünnepi kötetben jelent meg.

12345

4 csillag az 5-ből. 2 ajánlás alapján

  • A hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.

  • […] 408 l. Kedvezményes ára: 3100 Ft + postaköltség (300 Ft) A TARTALOMBÓL: SÓLYOM LÁSZLÓ: Új nyelv, új beszédmód, új gondolkodásmód VÁRSZEGI ASZTRIK OSB: Boór János könyvébe BOÓR JÁNOS: „…a felszabadító igazság […] - -



Ajánlott cikkek: