A pátriárka óva int attól, hogy megtagadjunk egy sarkalatos erényt, az okosságot, hiszen ez minden erkölcs mércéje. Úgy látja, szakadék tátong az egyház hivatalos tanítása és a keresztény házaspárok túlnyomó többségének azzal ellentétes gyakorlata között. Léger-vel és Suenensszel együtt sajnálja, hogy a hívők konfliktusra kényszerülnek az egyház törvényével és nem élhetnek a szentségekkel. A hallgatóság megtapsolja Maximoszt, de a vita befejeztével a pápa magához ragadja a döntést. (Negyven éves a „Humanae Vitae” – Mérleg 2008/3)
Tovább a cikkre. 
Nincs visszajelzés.
A történeti-kritikai exegézis teológiai haszna talán nem más, mint a kritikai nézőpont tekintélye, amely rákényszeríti a teológust, hogy tartózkodjék Jézus alakjának közvetlen megragadásától: a bálványimádástól.
Tovább a cikkre. 1 visszajelzés
Létezett katolikus ‘68 is, a szabadság jegyében. Ezért kezdtem teológiát tanulni a II. Vatikáni Zsinat után – hiszen átélhettem a testvériséget. Az új szituáció sokakat megrémített, többek közt egy Wojtiła nevű urat is, aki tagja volt a tabletta sorsáról tárgyaló, VI. Pál-féle bizottságnak.
Tovább a cikkre. 1 visszajelzés
Ami a szegényeket és az áldozatokat illeti: esetükben az értelem talán ésszerűbbnek tartja a részrehajlást. Akárhogy is: Isten ilyen. Joachim Jeremias úgy gondolta, hogy Isten országának lényegi jellemzője „a szegényeknek felajánlott üdvösség”, s hogy „a királyi uralom egyedül a szegényeké”.
Tovább a cikkre. 1 visszajelzés
