„Értelmes ember nem várhatja, hogy egyvalaki máról holnapra véghezvigyen minden szükséges reformot, de öt éven belül elképzelhető a paradigmaváltás. Ezt láthattuk már a lotaringiai IX. Leó pápánál (1049–54), VII. Gergely reformjainak előkészítőjénél, a 20. században pedig XXIII. Jánosnál (1958–63), aki összehívta a II. Vatikáni Zsinatot. Ma azonban mindenekelőtt ismét nyilvánvalóvá kell tenni az irányt. Nem […]
„A könyv nem kíván sem historizáló életrajz, sem rendszerező Krisztus-tan lenni, a történelmet és a krisztológiát azonban végig szem előtt tartja. A pápa ismételten hangsúlyozza, hogy a hit történeti valóság, s hogy Jézus története a benne hívők számára nyílik meg. Ez azonban arra indítja a szerzőt, hogy Jézus számos szavát és elbeszélését ott is történeti nézőpontból valóságosnak tekintse, ahol a tudománynak megalapozott kétségei vannak.”
Az egyházi lelkipásztori hatalom számára az újkor egyetlen nagy veszteségfolyamat. Az egyház hatásköre egyre szűkült, előbb a kozmoszról a közösségre, majd az emberi testre, az egyházon belüli és az egyházat alakító folyamatként pedig vagy az állam mintájára történő önértelmezéshez vezetett – amely a katolicizmus útja –, vagy az államhoz való közelség összefüggésébe állított önértelmezéshez, amely a protestantizmusé.
3 hozzászólás