A Pussy Riot közelmúltbeli esete, az orosz punkegyüttes performansza a moszkvai székesegyházban, majd az ellene meghozott bírósági ítélet számos olyan kérdést vet fel, amelyekkel napjaink orosz társadalmának szembe kell néznie. A történtek ugyanakkor vallás és politika viszonyának, valamint az ortodox kereszténység politikai dimenziójának általánosabb elemzésére is alkalmat adnak. A vallás és a politika közti kapcsolat vizsgálata […]
Míg a liberális teológusok az egyház modern kori önszituálását a felvilágosodás kanti hagyományának következetes befogadásával mélyítik el, a felszabadítás teológusai a „posztkoloniális” gondolatformákhoz igazodva módosították az egyház és a modernség viszonyának zsinati elképzelését.
„A vallásnak az új politikai teológia szerint is politikai jelentősége van, de a »régi« politikai teológiától eltérően a vallás politikájának székhelye nem a hatalom centrumában található, hanem a civil társadalomban.
„Aki végiglapozza az évente négyszer megjelenő folyóirat számait, kirajzolódik előtte az elmúlt csaknem fél évszázad története: azok a szellemi áramlatok, amelyek ezt az időszakot meghatározták. Lehetetlen e néhány sorban átfogó képet adni arról a tágas horizontról, amelyet a lap az olvasói elé tárt.”
„A pszichoanalízis előtérbe kerülése olyan életrajz-központúságot eredményezett, amely semmit sem bocsát meg: a bűnössé nyilvánításnak nem szakad vége. Manapság ritka portéka a feledés. Másfelől a píszí, a politikai korrektség társadalmában élünk, s az egyetlen megmaradt vallási fétis a tömegkommunikáció. Amely azonban felfalja saját gyermekeit, mint minden forradalom.”
„… az is az egyháztörténész felelőssége, hogy leleplezze a csak vélten örök igazságokat, s hogy kritikusan közbeszóljon, ha az a veszély fenyeget, hogy a tanítóhivatal és a rendszeres teológia hagyja beszűkíteni látókörét a történeti valóság által alá nem támasztott megfontolásoktól.”
2012 januárjában Vermes Géza pályafutását ünnepeltünk Oxfordban, két hosszú asztal mellett. Az egyiken a szokásos vendégváró falatok kaptak helyet; a másikat azonban Vermes ötven éves nagy munkája, a Holt-tengeri tekercsek angol nyelvű kiadásai töltötték meg.
„Válságos helyzetekben, ha a csoport identitása fenyegetett, az inaktív választott trauma újra aktiválódhat. Politikai vezérek képesek propaganda segítségével a választott traumát reaktiválni és ezáltal a megrendült csoportidentitást megerősíteni.”
Az ember magán viseli a természet pecsétjét. A jog ezzel az emberrel foglalkozik, s egyetlen tárgya van: a kötelező erővel szabályozandó és a béke közösségébe rendezendő emberközi kapcsolatok. Mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, világosan kell látnia, hogy az emberi természetnek vannak eleve adott jellegzetességei. Az ember azonban – és itt kezdődik a jog kialakulása – valamilyen kultúrát is szeretne teremteni a természet ellenében.
Miért ne vallásilag, az ellenségszeretet a parancsában, s miért inkább az ész révén alapozzuk meg az etikát? – kérdi egy katolikus teológus.
Az etikai normák hitből való levezetése különösen vallásos dolognak számít. Ezzel azonban, Peter Knauer megítélése szerint, rossz szolgálatot teszünk a keresztény üzenetnek. Az etikai normákat az ész segítségével kell megalapozni. A hit jelentősége abban áll, hogy megszabadítja az embert az önmagáért érzett szorongás hatalmából, amely minden embertelenség gyökerénél kitapintható.
A folyóirat 1964-ben próbált meg, mint mottója mutatja, „Dévénynél betörni / Új időknek új dalaival”. Gondolom, az akkori Állami Egyházügyi Hivatal legalább olyan lelkesedéssel fogadta, mint manapság az államegyházi ambíciókkal megáldott felekezetek képviselői.
1 visszajelzés