„Végre van politikus szentünk”

„Óscar Romero nem a hit vagy az egyház mártírja, hanem Isten Országának vértanúja. Márpedig Isten Országa nagyobb az egyháznál és nem azonosítható vele.”
„Óscar Romero nem a hit vagy az egyház mártírja, hanem Isten Országának vértanúja. Márpedig Isten Országa nagyobb az egyháznál és nem azonosítható vele.”
’56 után sok nyugati, aki a térképen nem is nagyon tudta betájolni Magyarországot, érvelhetett volna azzal: mi közük a magyarokhoz? Vívják meg a saját harcukat. Mégsem tették, sőt, honfitársaink segítéségre siettek.
Ki merné azt állítani, hogy Romero érsek és a jezsuita tanárok szegényekért a 89-es egyetemi gyilkosság során vállalt vértanúsága a KGB hajdani kezdeményezésének lett volna a gyümölcse?
Az egész világ radikalizálódik. Az iszlám szélsőségekhez hasonlóan a keresztény értékekre oly gyakran hivatkozó hazai szélsőjobb, amelyet valójában kereszténynek nevezni aligha lehetne, szintén kiszabadult a palackból. Kérdés, hogy amikor szélsőséges nézetek válnak normálissá, mi a feladata az európai és a hazai kereszténységnek? Azt kell-e követni, ami a látszólag középen van: a (szalon)rasszista, konformista középosztálybeliséget? Vagy képviselhetnénk egy egészen más típusú szélsőséget is?