Az egyház eucharisztikus gyakorlata és a pap szerepe

„Úgy vélem, ha nem is törvényszerűséggel, de valami állandóval van dolgunk: ahol Rómához fellebbeznek, ott a kisebbség diadalt arat, az egyház pedig egy helyben topog.”
„Úgy vélem, ha nem is törvényszerűséggel, de valami állandóval van dolgunk: ahol Rómához fellebbeznek, ott a kisebbség diadalt arat, az egyház pedig egy helyben topog.”
Annak legfőbb okát, hogy az univerzalista vallások miért törvényesítik és ösztönzik oly sok esetben az erőszakot, nem az igaz és hamis vallás minden univerzalista vallásra jellemző megkülönböztetésében vagy a vallások állítólagos irracionalitásában kell keresnünk, hanem a vallások és a politikai hatalom összefonódásában.
„Hogyan lehetséges az isteni Szó univerzalitását partikulárisan érvényesíteni? Miképpen nem fordul az Igazság egyetlensége szellemi diktatúrába? A parancsolat, a mindenkire egyformán érvényes, hogyan válhat kinek-kinek sajátjává?”
„Az isteni bölcsesség nemcsak az emberekben, hanem a teremtés egészében megnyilvánul, és egyaránt támaszkodnunk kell minden létező bölcsességére annak érdekében, hogy rátaláljunk a pusztítástól az élethez vezető utakra.”
Az ókori színdarabokban ilyenkor következett a híres „Deus ex machina”. Nietzschénél a „Homo poeta” az, akire rá van bízva a tragédia megoldása: a derűs fordulat. De most ki jöhet szóba, ha egyszer nem csupán minden istenségről, hanem még az emberi szabadságról is kiderült, hogy puszta fikció, és az egyetlen dolog, ami valódi, a „kozmikus adatfeldolgozó rendszer”?