Jegyzetek

Az egészségügyi személyzet általában tudja, hogy sok nő nemcsak hogy nem tud házastársával családtervezésről beszélni, de családon belüli erőszakot is elszenved, mégsem avatkozik be a történésekbe, hanem – az egyházzal való összetűzést elkerülendő – továbbra is a természetes családtervezés módszereit javasolja.

Az irgalmasság életet ment

A családtervezés egyházi elvei és az afrikai nők helyzete – Marlies REULECKE, kontinente 2014/5, 34–37.

Mérleg Online — 2014 10. 05.
Címkék: afrikai misszió, egyház és családtervezés, Evangelii gaudium, fogamzásgátlás, Marlies Reulecke

A művi fogamzásgátlásra vonatkozó katolikus egyházi tilalom afrikai alkalmazásának negatív hatásairól tett közzé megfontolandó írást a kontinente című missziós magazin hasábjain Marlies Reulecke sebész, a würzburgi Missziós Orvosi Intézet referense. A kilenc éve Nigerben, egy katolikus missziós kórház vezetőjeként dolgozó orvosnő szerint Afrikában az egészségügyi ellátás korszerűsége – legalábbis a családtervezés módszereit tekintve – erősen vitatható.

Afrikában köztudottan magas az anya- és gyermekhalálozások száma. Ennek okai sokrétűek, a WHO – az egészségügyi világszervezet – szerint azonban az ilyen halálesetek nagy része elkerülhető lenne. Ennek egyik feltétele a mindenki számára elérhető egészségügyi ellátórendszer. Ezért is fontos tény, hogy az egyház egészségügyi intézményei világszerte könnyen hozzáférhető és anyagilag is kedvező alternatívaként állnak az anyák és gyermekeik rendelkezésére. Afrika szegényebb országainak vidéki területein gyakran a katolikus egyház tartja fenn az egyetlen működő kórházat vagy egészségközpontot. A néphez való közelségének köszönhetően az egyház – az ún. keresztény kisközösségeken keresztül – az együttélés legkisebb sejtjeibe is beleszövődik, s ily módon egészségügyi szolgálatát a szegények körében is ellátja.

„Mindazonáltal a lehetőségek jelentős mértékben kihasználatlanok maradnak” – jelenti ki a cikk szerzője. – „Így például kevés figyelmet szentelnek a családtervezésnek – mint az anya- és gyermekhalandóság csökkentésére tett törekvésnek –, holott az anya- és gyermekhalandóság okai közt az egy nőre jutó gyermekek magas száma, a terhes asszonyok túl fiatal vagy épp előrehaladott kora és a terhességek közti túlságosan rövid idő is nagy súllyal esik latba.”

Ha egyházi intézményekben családtervezésről beszélnek, akkor ez az egyház álláspontjának megfelelően csak a természetes módszerekre vonatkozik. Következésképpen az egészségügyi intézményekben végzett munka nem mindig felel meg az orvosi kívánalmaknak. Katolikus kórházakban nem figyelmeztetnek kellőképpen a túl sűrűn egymás után következő terhességek kockázataira és azokra a módszerekre, amelyekkel ezeket el lehet kerülni. Mellőzik a felelős vitát, amely pedig az anya és a gyermek egészségének megőrzését szolgálná. Nem  firtatják, hogy a gyakran teljes mértékben férjüktől függő, döntésképtelen nők élethelyzete milyen mértékben engedi meg természetes fogamzásgátló módszerek alkalmazását, mivel valószínűleg kénytelenek volnának a katolikus egyház által elutasított módszert ajánlani.

Megfelelő családtervezéssel megmenthető az anyák és gyermekek élete, ezért – így Marlies Reulecke – „ezt a témát széles körben és bátran meg kellene vitatni. Sürgetően szükségesnek érzem az egyház megújulását, amely halaszthatatlan”, és amelyre Ferenc pápa is felszólít Evangelii Gaudium kezdetű apostoli írásában: „A lélekről való gondoskodás misszionárius körülmények között azt követeli meg, hogy feladjuk a »mindig is így csinálták« kényelmes lelkipásztori kritériumát. Mindenkit arra ösztönzök, hogy legyen merész és kreatív, gondolja át saját közösségének céljait, struktúráját, stílusát és az evangelizációs módszereket.” Jóllehet a pápa felszólítása „nem ennek a konkrét szociális-lelkipásztori cselekvésnek az összefüggésében hangzott el, úgy gondolom, az egyházi családtervezés kontextusában is érvényes”.

Ugyancsak sürgetően szükséges, hogy intenzív egyházi vita induljon a házasságon belüli, nők elleni erőszakról. Különösen Afrikában, a Szaharától délre marad kihasználatlan az egyháznak azt a lehetősége, hogy a nők és gyerekek védelmezőjeként lépjen fel és tevékenyen elkötelezze magát a diszkriminatív és kártékony kulturális praxis ellen. A házasságon belüli erőszakkal sokszor a helyi papok sem tudnak mit kezdeni. Nem érzik szükségét, hogy felszólaljanak és cselekedjenek a nők érdekében, s hogy például istentiszteleteken is szóba hozzák a kérdést.

A családtervezés a szülések közti idő tervezését is jelenti. Afrikában a nők nem akarnak lemondani a gyerekekről, mivel nekik köszönhetően tesznek szert státusra, tekintélyre és méltóságra. Családtervezés nélkül azonban úgy esnek teherbe, hogy az mind a nő, mind a gyermek esetében nagy kockázattal jár. Már a szülések közti ésszerű szünet betartásával is elkerülhető volna minden negyedik gyermekhalál. A hosszabb kihagyás teszi lehetővé a nő testi regenerálódását, s így a még meg nem született gyermek fejlődési esélyei is javulnak: jobban gyarapszik anyja testében, túlélési esélyei nagyobbak.

A fejlődő országokban öt nőből kettő akaratán kívül vagy nem tervezetten esik teherbe – évente kb. 80 millió nőről van szó. Sokuk utolsó mentsvára a terhesség megszakítása. A legtöbb terhességmegszakítást azonban nem higiénikus körülmények között végzik szakképzetlen emberek. Ha a terhességmegszakítás illegális, komplikációk esetén nincs mód orvosi ellátáshoz jutni, ami fertőzésekhez, erős vérzéshez, vagy akár halálhoz vezethet.

Természetes és nem természetes eszközök alkalmazása a terhességek közti időszak megnövelésére jelentősen csökkenti a szegény országokban élő anyák és gyermekek egészségügyi kockázatait. Az egyház megmutathatná, hogy irgalmas törődése az anyák és a gyermekek életével fontosabb, mint ragaszkodása a hagyományos egyházi felfogáshoz.

„Az egészségügyi személyzet általában tudja, hogy sok nő nemcsak hogy nem tud házastársával családtervezésről beszélni, de családon belüli erőszakot is elszenved, mégsem avatkozik be a történésekbe, hanem – az egyházzal való összetűzést elkerülendő – továbbra is a természetes családtervezés módszereit javasolja. Holott hormonális fogamzásgátlók és pl. óvszer alkalmazása – erőszak esetén, kényszerhelyzetben, nem kívánt terhesség ellen – hatékonyabb, mint a természetes családtervezés.” Ezek segítségével az elhalálozás kockázata is csökkenthető. A katolikus orvosnő kérdéssel zárja fejtegetéseit: „vajon nem kellene-e ezeket az eszközöket az egyedi eseteken túl is bevetni annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek különféle súlyos betegségek következményei és az idő előtti halálesetek?” (Losoncz Melinda összefoglalója)

  ,

4 csillag az 5-ből. 3 ajánlás alapján