Jelzések

Vannak, akik egyszerűen csak örömüket lelik abban, hogy a régebbi rítus szerinti misén vesznek részt, és nem vezérli őket semmi más cél. Az Egyház egészét tekintve azonban az, hogy a régebbi rítus számára nagyobb tér nyílt, elmélyülő konfliktusokhoz és az eucharisztia politizálásához vezetett. A tradicionalista mozgalmak már hosszú ideje szélsőséges jobboldali és tekintélyelvű politikai rezsimekhez kötődtek.

Az élő katolikus hagyomány

Ferenc pápa egységesíti a római rítust – RITA FERRONE írása


Címkék: , , , ,


2021. július 16-a jeles nap volt a római rítus és a II. vatikáni zsinat öröksége számára. Végre ugyanis, miután éveken át alkalmazkodtak azokhoz, akik nem kedvelik vagy éppenséggel elutasítják a zsinat liturgikus reformjait, a katolikus egyház legfőbb tekintélye határozott lépést tett, hogy a megújított rítust kivétel nélkül az egész latin rítusú egyházra nézve újra normatívnak nyilvánítsa.

Ferenc pápa a Traditionis custodes kezdetű motu propriójában nemcsak határozottan hatályon kívül helyezte Benedek pápa Summorum pontificum (2007) című motu proprióját, amely „felszabadította” a régebbi rítust, lehetővé téve, hogy azt bármely pap bármikor celebrálja, hanem kijelentette és megállapította, hogy a reformált liturgia a mai Egyház „egyedüli lex orandija” [az imádság törvénye].


Forrás: Commonweal, 2021. július 23. – https://www.commonwealmagazine.org/living-catholic-tradition

A szerző római katolikus teológus, liturgikus szakember az Amerikai Egyesült Államokban. A Yale Egyetemen végzettt teológiát, a II. vatiáni zsinat liturgikus reformjának elmélyítésén, szellemiségének elterjesztésén dolgozik. A Commonweal magazin rendszeres szerzője. Legismertebb műve: Liturgy – Sacrosanctum Concilium. Paulist Press, 2007.


Ezzel véget ért a római rítus kettéágazódása, amelyet a Summorum pontificum megírásakor Benedek pápa jóváhagyott. Ő alkotta meg a „rendkívüli forma” kifejezést a régebbi rítusra, a megújított rítust pedig „rendes formának” nevezte. A római liturgia még soha nem létezett egyszerre két formában, őt mégis ez az elgondolás vezérelte. Sürgette a püspököket: bízzanak benne, hogy a római misének ez a „két formája” békésen megfér majd egymás mellett, sőt, gazdagítják egymást. Tizenhárom év elteltével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez az álom nem teljesül. 

Vannak, akik egyszerűen csak örömüket lelik abban, hogy a régebbi rítus szerinti misén vesznek részt, és nem vezérli őket semmi más cél. Az Egyház egészét tekintve azonban az, hogy a régebbi rítus számára nagyobb tér nyílt, elmélyülő konfliktusokhoz és az eucharisztia politizálásához vezetett. Ez a veszély mindig is fennállt. A tradicionalista mozgalmak – mind azok, amelyek egyházszakadásba torkolltak, mint Marcel Lefebvre érsek követői esetében, mind pedig azok, amelyek közösségben maradtak Rómával – már hosszú ideje kötődtek szélsőséges jobboldali és tekintélyelvű politikai rezsimekhez. A franciaországi monarchia visszaállítására irányuló (kilátástalan) törekvésektől kezdve a brazíliai őslakosok elnyomásáig (amely folyamatos probléma) a legkülönbözőbb szándékok sorakoztak fel a katolikus tradicionalizmus zászlaja alatt. Noha Benedek pápa nem hitte el, veszély fenyegetett.

A Ferenc pápával szembeni ellenállás szintén támaszra talált a tradicionalista közösségekben. Az ilyen körökben hevesen ellenezték tanítását a házasságról és a családról, felhívását az elvált újraházasodottak lelkigondozására és különösen elkötelezettségét az ökológiai felelősségtudat és a gazdasági igazságosság iránt. Nem véletlen, hogy Raymond Burke amerikai bíboros, a pápa egyik legközismertebb ellenfele világszerte a katolikus tradicionalista közösségek lelkésze; hogy az az osztrák férfi, aki az amazóniai szinódus idején a Pachamama-szobrot a Tiberisbe dobta, tradicionalista; vagy hogy amikor az elégedetlenkedő és ellenzékbe vonuló egykori vatikáni diplomata, Carlo Maria Viganò érsek megpróbálta megbuktatni Ferenc pápát, a tradicionalistákkal szövetkezett.

A hivatalban levő pápa elleni támadássorozat botrányán túl a legutóbbi ökumenikus zsinat maradandó örökségéért folytatott politikai küzdelem is kockán forgott. A II. vatikáni zsinat nyitását a világra – elkötelezettségét az ökumenizmus, a vallásközi párbeszéd és az idők jeleinek felismerése iránt – a régebbi rítus pártfogói mindig is élesen bírálták és elutasították.

Kétségtelen, hogy Ferenc pápa már régóta tudott az efféle feszültségekről és nehézségekről, de a fordulópont akkor következett be, amikor a Summorum pontificum értékelésére világméretű felmérést rendelt el a püspökök körében. A felmérés eredményei súlyos aggodalomra adtak okot, ez indította őt cselekvésre – amint a motu proprióját kísérő levélben írja.

A konkrét válaszokat nem hozták nyilvánosságra. Csupán egyetlen dokumentum szivárgott ki: a franciaországi helyzetetet összegző, tárgyilagos, de kritikát is megfogalmazó jelentés, amelynek lényeges megállapítása, hogy Benedek pápa kezdeményezésének céljai – a megbékélés és a gazdagodás – nem valósultak meg. A francia püspökök találó szófordulattal arról számoltak be, hogy a régebbi rítust követelők „lecsillapodtak” ugyan, de meg nem békéltek.

Az Egyesült Államokban, ahol a világon a legmagasabb a régebbi rítust felkínáló istentiszteleti helyek aránya, minden kétséget kizáróan káros eredményeket láthattunk. A tridenti mise ahelyett, hogy az elősegítette volna az egyetemes egyházzal való mélyebb összhangot, eszközzé vált arra, hogy létrehozzanak egy „egyházat az egyházban”: egy olyan közösséget tehát, amely elkülönül a többségtől. Kétes lelkipásztori gyakorlatok kísérték ezt a fejlődést: például nem a Katolikus Egyház Katekizmusát használják, hanem a Baltimore-i Katekizmust, vagy a Douay-Reims Bibliát olvassák a modern szentírásfordítások helyett. A történet nem csak a csipkéről és a latinról szól. Latin mise címén egy reakciós gondolatvilág művelése is folyik.

Aligha lehet túlbecsülni azt a zajt, amelyet a régebbi rítus felszabadítása hozott a liturgikus vitákba, noha a tradicionalisták tényleges száma továbbra is csekély. A tradicionalista enklávékból folyamatosan kritikák özöne zúdult a reformból fakadó liturgikus döntések ellen, mint amilyen például a népnyelv használata, a kézbe áldozás, a nők beengedése a szentélybe és a nép felé forduló pap az Eucharisztia során. Ez a zajos ellenállás magára vonja a tekintetet és figyelemelterelésül szolgál. Súlyosabb probléma, hogy a régebbi rítus egyes hívei kételyt ébresztenek a liturgikus reform általános érvényességével kapcsolatban, és azt a téves nézetet terjesztik, hogy a megújított liturgia a helyes tanítás elárulását és az „igaz egyháztól” való eltávolodást jelenti. Az enyhülés helyett inkább a zsinat egészével szembeni ideológiai ellenállás megkeményedése következett be. Ez nem valami mellékes dolog. Aki a liturgikus reformot támadja, a Zsinatot támadja.

És a helyzet egyre rosszabb. Amerikában a tradicionalisták hangadói az utóbbi időben teljesen eltávolodtak Benedek „kölcsönös gazdagítás” projektjétől. Érvelésük szerint nem lehet valódi béke az újabb liturgikus formákkal, mert a megújított rítus alapjaiban hibás modernista kreálmány. Nem is liturgia ez, állítják, hanem puszta “konstrukció”.

Ebben az összefüggésben Ferenc pápa lépése nagy stratégiai jelentőséggel bír. Helyrebillenti az egyensúlyt. Megóvja a zsinat integritását. Határozottan elutasítja a komolytalan állításokat („a zsinatnak nem ez volt a szándéka”; „a megújított liturgia tiszteletlen és unortodox”), és mindenkit visszahív mindenkit a közös útra. Ez a lépés nem fogja ugyan megszüntetni a politikai konfliktusokat vagy nézeteltéréseket az egyházban, de megfosztja a tradicionalistákat annak lehetőségétől, hogy az eucharisztiát a zsinattal és annak legitim végrehajtásával szembeni ellenállás gócpontjaként használják.

Egyesek azzal vádolják Ferenc pápát, hogy a Summorum pontificum hatályon kívül helyezésével autokratikusan cselekedett – de intézkedései valójában sokkal kollegiálisabbak voltak, mint elődeié a régebbi rítus elérhetőségének kiterjesztése során. Elég egy rövid pillantást vetni a történelemre. 1980-ban, amikor II. János Pál pápa a tridenti mise ünneplésének engedélyezését fontolgatta, felmérést készített a világ püspökei között. A válaszadók többsége arra számított, hogy a lépés megosztottságot okoz, ezért ellenezték. Mindössze 1,5 százalékuk volt mellette. II. János Pál ennek ellenére mégis belevágott a dologba. Azt remélte, hogy kiengesztelődést hoz Lefebvre érsekkel és követőivel, akik szakítottak az egyházzal, mert nem fogadták el a II. vatikáni zsinatot. Ez a közeledés sikertelennek bizonyult.

Amikor II. János Pál 1988-ban fontolóra vette az engedély kiterjesztését, nem kérdezte meg a püspököket. Ehelyett a Hittani Kongregációval konzultált, amelyet bíborosként Josef Ratzinger vezetett. A pápa – újra csak az egyházszakadás okozta seb gyógyulásának reményétől vezérelve (ezért is hívják a motu propriot Ecclesia Dei afflictanak) – tovább bővítette a hozzáférést. Mégsem történt megbékélés Lefebvre szakadár csoportjával, a Szent X. Pius Társasággal (SSPX).

Amikor XVI. Benedek 2007-ben kiadta a Summorum pontificumot, nem végzett felmérést, de úgy tűnik, néhány püspök kételyeinek adott hangot és megpróbálta lebeszélni. Ő azonban felülbírálta a püspököket, a történelem pedig megismételte önmagát; az SSPX-hez való közeledési kísérletek ismét visszautasításra találtak. Benedek pápa azt mondta (2007-ben), hogy a püspökök három év múlva értékelhetik, hogyan halad a Summorum pontificum. Értékelés azonban nem történt, egészen 2020-ig, amikor is Ferenc pápa kiküldte kérdőívét.

Miután Ferenc konzultációt folytatott a világ püspökeivel, mindent világosan látott. Itt volt az ideje, hogy lépjen. Ennek megfelelően 2021. július 16-tól nincs többé „rendkívüli forma” és „rendes forma”. A római rítusnak csak egy formája van: a II. vatikáni zsinat rendelkezése nyomán megreformált liturgia. Ferenc pápa megerősítette, amit elődei is mondtak a Zsinat óta: ez a reform az élő katolikus hagyomány kifejeződési formája.

A hagyomány nem a régi dolgok tartósítása, hanem eleven valóság, amelyet az egyházon és annak vezetésén keresztül munkálkodó Szentlélek irányít. Ferenc azt mondja: ha hagyományos liturgiát keresel, tessék, itt van a megújított rítusban. A régebbi rítust nem helyezte teljesen hatályon kívül. A reform előtti liturgikus könyveket továbbra is lehet használni a liturgia ünneplésére (az 1962-es kiadás szerint), de korlátozott feltételek mellett: nem a plébániákon, és nem az egyes papok szeszélye szerint. A helyi püspök feladata eldönteni, mikor és hol tartható tridenti mise  és ki végezheti. Ferenc pápa világossá tette, hogy a püspökök nem adhatják meg ezt az engedélyt senkinek, aki kétségbe vonja a reform legitimitását és ortodoxiáját, vagy aki elutasítja a pápa és a püspökök tekintélyét. Minden olyan papnak, akit 2021. július 16-a után szenteltek fel, és aki a régebbi szertartásokat akarja celebrálni, engedélyt kell kérnie a püspökétől, valamint Rómától.

A püspök dönti el azt is, meddig tarthatnak az ilyen ünneplések. Több amerikai püspök már úgy reagált a Traditionis custodesra, mintha szabad kezet kaptak volna arra, hogy a régebbi rítust korlátlan ideig használhassák. Ez nem így van. Ferenc kifejezetten azt mondta, az ő feladatuk az, hogy ezeket a közösségeket, amelyek jelenleg a régebbi rítusokat követik, olyan lelki és szellemi állapotba vezessék, ahol teljes, szívből jövő egyetértéssel ünnepelhetik az egyház közös liturgiáját. A cél nem a lecsendesítés, nem a régebbi rítus állandósítása, hanem a megreformált liturgiának mint a „római rítus egyetlen kifejeződési formájának” elfogadása. A püspök mint a hagyomány őrzője köteles a Szentszékkel egyetértésben gyakorolni tekintélyét, ami azt jelenti, hogy a Ferenc pápa által kijelölt irányban kell haladnia.

A katolikusok többsége soha nem kifogásolta Benedek kezdeményezését, mert meglátásuk szerint az emberek egy kis csoportjára vonatkozott, és nem érintette őket személyesen. Egy olyan korban, amikor az individualizmus és a fogyasztói szabad választás a dolgok normális állapotának tűnik, nem látszott furcsának, hogy a különböző liturgikus ízléseknek választékot biztosítsanak, még akkor sem, ha itt egy olyan liturgiához fűződő ízlésről volt szó, amelyet egy ökumenikus zsinat által szorgalmazott törvényes reform váltott fel. A liturgia azonban nem csupán személyes ízlés függvénye. A liturgia a hit és az engedelmesség dolga. A kollektívumhoz tartozik, ezért van törvénybe iktatva, és ezért van alávetve a tekintélynek.

Érdemes emlékeztetni arra, hogy a megújított liturgiának „a római rítus egyetlen kifejeződési formája”-ként való megerősítése semmiképpen sem veszélyezteti az egyház inkulturáció iránti elkötelezettségét, amint azt Martin Klöckener svájci liturgiatudós helyesen megjegyezte. Az inkulturáció egészen más kérdés, az inkulturáció alapja minden esetben a megújított római rítus.

Ferenc pápa a II. vatikáni zsinat liturgikus reformját akarja előmozdítani. Ezt bizonyítja a közelmúltban hozott döntése, miszerint a lektorok és akolitusok intézményesített szolgálatát nők számára is elérhetővé teszi, csakúgy, mint Isten Igéjének, a misztagógiának és a liturgikus katekézisnek a hangsúlyozása. A reformot vitte előre akkor is, amikor kifejezte nyitottságát az inkulturációra, amikor úgy döntött, hogy a nagycsütörtöki lábmosásba nőket is bevon, amikor a liturgikus fordítások feletti hatáskört visszaadta a püspököknek, sőt akkor is, amikor a Szent Péter bazilikában korlátozta a magánmiséket és helyettük a koncelebrációt javasolta.

Az utolsó még élő olasz püspök, aki részt vett a II. vatikáni zsinaton, a 98 éves Luigi Bettazzi, Ivrea nyugalmazott püspöke. Ő az utolsó még életben levő aláírója a „katakomba-paktumnak” (ebben negyven zsinati atya fogadalmat tett az evangéliumi szegénység, alázat, szeretet, igazságosság és tanúságtétel vállalására).  Négy nappal azután, hogy Ferenc pápa kihirdette motu proprióját, Bettazzi püspök ezt mondta: „Félúton vagyunk a gázlón, de ne feledjük, hogy még át kell kelnünk rajta.” A gázló a II. vatikáni zsinat teljes valóra váltása.

(Urbán József SP fordítása)



12345

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján


  • via WordpressA hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.


Ajánlott cikkek: