Sokféleség – áldás vagy átok?
„Nem hivatkozhatunk Istenre mások feje fölött, a szegények és szenvedők háta mögött.” – Tomáš Halík, Mérleg 2005/4
Nincs visszajelzés.Krisztus emberségétől a történeti Jézusig
„A történeti Jézus mindig valakinek a történeti Jézusa, és elvben mindig újragondolandó.” – Tanulmány a Mérleg 2003/4-es számából
Az emberi jogok védelme és a politika
„Veszélyt láthatunk abban a körülményben is, hogy az ilyenfajta berendezkedés esetleg arra csábíthat, hogy az egyház maga is a politikai rendszer részévé legyen, és már csak akkor reagáljon, ha közvetlenül a saját érdekei diktálják.” – Mérleg-tanulmány 2002-ből.
Cselekszik-e Isten, ha kérem?
„…mi indíthatná Istent arra, hogy állandóan korlátozza saját cselekvési kompetenciáját, s ily módon az őt kérlelő ember csalódásával is számoljon? Minden ezzel kapcsolatos megfontolás csak rendkívül szűk hatókörben lehet érvényes. E megfontolásokat elsősorban az fenyegeti, hogy cinikussá válnak az egyéni sorsokkal szemben. A hit azonban igényli az Isten-értést. A gondolatkísérletek ezért akkor sem fölöslegesek, hogyha hamar felismerik határaikat, s ha szüntelenül rákényszerülnek is e lehetséges határok egyidejű meggondolására.”
Még kapható a Mérleg 2014-es kötete
Jelen számunk, a 2014-es év leginkább figyelemre méltó publikációinak gyűjteménye, tematikus összeállítást szentel annak a világegyház egészét érintő eseménynek, amely nemcsak a tanítás és a lelkipásztori gyakorlat egyik fontos területén jelez elmozdulást, hanem átfogó érvénnyel, a II. Vatikáni Zsinat iránymutatásához való visszatérés jegyében, a hosszabb ideje erőtlennek mutatkozó egyházi progresszió öntudatra ébredéséről is hírt ad. A 2014 és 2015 őszén Rómában egybegyűlő ún. családszinódus már előkészítése során, de az első ülésszak vitáiban is felszínre hozta – némi leegyszerűsítéssel – a monologikus vezérlés és az Isten népével folytatott dialógus, a merőben jogkövető, illetve a lelkipásztori érzékenységen alpuló gondolkodásmód, a változhatatlan igazság merev képletét sulykoló és az Isten irgalmasságának bibliai tanúságait felidéző álláspont közti, megítélésünk szerint kifejezetten termékeny ellentétet.
Vallás és politika fundamentalizmus és civil társadalom között
A fundamentalizmus lényegi fenyegetése akkor mutatkozik meg, amikor igazság-monopóliumának érvényesítése érdekében a politikai hatalomhoz és az állami erőszakmonopóliumhoz folyamodik. A fundamentalizmusban modern totalitárius erőszakpotenciál rejlik.
Mérleg 2013 – nyomtatásban!
„Bizonyos értelemben tematikus folyóiratszámnak is tekinthető, hiszen végigvonul rajta az a felismerés, amelyet röviden így összegezhetünk: a vallás némely „szentként” propagált, de valójában kimondottan világias alakzatának átvilágítása hozzásegíthet a hit jobb megértéséhez és etikai kiaknázásához.”
„Véletlen ember”
Hogy a biztonsági berendezések egymástól függetlenül csődöt mondtak, tényleg rendkívül valószínűtlen, és hogy az egyes összetevők leállása a leírt módon egymással összekapcsolódnék (a biztonsági őrök minden bizonnyal szabályellenes magatartása révén), azt senki sem láthatta előre – de éppen ez az előreláthatatlan összefüggés tette az egész valószínűségszámítást érvénytelenné.
Az egyház jelenlegi válsága mint esély
Mellékes, hogy hagyományos vallási jelképek között vagy a világ felé forduló szimbólumvilágban mozgunk otthonosan. Ugyanakkor sokan nincsenek tudatában lelkiségüknek, ezért hagyják, hogy elvaduljon, elveszítse iránytűjét, romboló dühvé vagy valóságidegen lelkesültséggé változzék át és tünékeny látóhatárok szerint tájékozódjék.
Az atomkorszak vége?!
[A német püspöki kar] a mértéktartás, hatékonyság hangsúlyozása mellett a megújuló energiák kiépítését ajánlja. Külön részt szentel az atomenergia értékelésekor figyelembe veendő etikai kritériumoknak. Végezetül nem feledkezik meg azokról a területekről sem, amelyeken az egyházi felelősség kimutatható (pl. takarékosság az egyházi intézményhálózatban).
Az egyháztörténet-írás felelősségéről
„… az is az egyháztörténész felelőssége, hogy leleplezze a csak vélten örök igazságokat, s hogy kritikusan közbeszóljon, ha az a veszély fenyeget, hogy a tanítóhivatal és a rendszeres teológia hagyja beszűkíteni látókörét a történeti valóság által alá nem támasztott megfontolásoktól.”