A Mérleg főként a kortárs reformteológia, tágabban pedig az egyetemes keresztény gondolkodás legkülönbözőbb területeiről közöl szakcikkeket és ismertetéseket. Tágas horizontja egyedülálló a magyar katolikus sajtóban.
A Végtelen vágya mozgatja a véges szellemet. A szellem transzcendenciája, minden végesen túlhaladó dinamizmusa azt az alapvető nyugtalanságot fejezi ki, amely nélkül nem lenne ember az ember.
Hans Küng küzdelmeinek lényeges szerepe volt abban, hogy napjainkra a vatikáni tekintélyelvűséget már komoly eséllyel ellenpontozza a Ferenc pápa által is szorgalmazott szinódusi megújulás.
„Jézus azt hirdette, hogy lélekben szegénynek lenni jó, mert így megszabadulhat az ember a bénító önzéstől, és azt is, hogy lesz egy jobb ország, amelyben nem lesznek megalázottak és megszomorítottak, és amelyben nem lesz kizsákmányolás és elidegenedés. Ki ne szeretne egy ilyen országban élni?”
Minél inkább szakralizálják az egyházi cselekvést – és így kivonják a megvitathatóság hatálya alól –, annál kevésbé valószínű, hogy a hívők képesek lesznek elfogadni az egyházi döntéseket.
„az induló harmadik évezred egyik – csendességében – kiemelkedően fontos hittörténeti és teológiai eseménye”
Valódi ökumenikus párbeszéd és az ortodoxiával való közösség nehezen képzelhető el anélkül, hogy Kirill, az Orosz Ortodox Egyház vezetője hihető jelét adná megtérésének.
A spirituális megújulás igénye nem áll ellentétben a szerkezeti reformmal. Ellenkezőleg: a lelki megújulás lehetővé teszi a strukturális kérdések felvetését, nem pedig helyettesíti azokat.
Ha a szinodalitást a stílus kérdésére szűkítenénk, akkor tényleges következmények nélkül spiritualizálnánk a fogalmat. A folyamatban tehát központi jelentősége van a döntések előkészítésének és meghozatalának, következésképpen a struktúráknak, a kötelező jogszabályoknak és a határozathozatal szabályozott eljárásainak.
„…az egyház hálás lehet a kritikus nyilvánosságnak, amelynek hangja elősegítette annak felismerését, hogy a hatalommal való visszaélés – amiként a visszaélés elkendőzése is – ellentmond a jogrend és az igazságosság keresztény és társadalmi értékeinek és normáinak, s nem legitimálható sem egyházjogi, sem teológiai, sem spirituális megfontolásból.”
Az egyházi és egyházon kívüli nyilvánosság jó okkal számít – épp keresztény hitünk gyakorlásának e középponti megnyilvánulása tekintetében – olyan, jól látható előrelépésre, amely hitelesen tanúsítja közös hitünket Krisztusban. A Munkaközösség elkészült javaslata szilárd teológiai keretként szolgálhat a hívők egyéni lelkiismereti döntéséhez, ami alapján kölcsönösen az eucharisztiához vagy az úrvacsorához járulhatnak. Ennyiben iránymutató hozzájárulást jelent a majdani teljes eucharisztikus és egyházi közösséghez.
Nincs visszajelzés.