„Jézus azt hirdette, hogy lélekben szegénynek lenni jó, mert így megszabadulhat az ember a bénító önzéstől, és azt is, hogy lesz egy jobb ország, amelyben nem lesznek megalázottak és megszomorítottak, és amelyben nem lesz kizsákmányolás és elidegenedés. Ki ne szeretne egy ilyen országban élni?”
Vannak, akik egyszerűen csak örömüket lelik abban, hogy a régebbi rítus szerinti misén vesznek részt, és nem vezérli őket semmi más cél. Az Egyház egészét tekintve azonban az, hogy a régebbi rítus számára nagyobb tér nyílt, elmélyülő konfliktusokhoz és az eucharisztia politizálásához vezetett. A tradicionalista mozgalmak már hosszú ideje szélsőséges jobboldali és tekintélyelvű politikai rezsimekhez kötődtek.
A katolikus egyház jobbszárnyával folytatott színjáték már több mint ötven éve tart. Ez alatt az idő alatt a pápák – VI. Páltól II. János Pálig, és különösen XVI. Benedekig – minden követ megmozgattak, sőt még a hagyományt és az észérveket is csűrték-csavarták, hogy a tradicionalistáknak különleges engedményeket biztosítsanak. A jobboldal viszont minden egyes alkalommal ellenállással vagy lázadással felelt.
Hálás vagyok a Hittani Kongregációnak: akarata ellenére prófétai módon rányithatja szemünket a mai egyház küldetésére.
„Sok katolikus teológus a fenyegető szankcióktól való félelmében – esetemből is tanulva – alig mert kritikai nézőpontból foglalkozni a tévedhetetlenség ideológiájával, a hierarchia pedig lehetőleg kerülni igyekszik ezt az egyházban és a társadalomban egyaránt népszerűtlen témát.”
Akik a sajátjuknál gazdagabb országok kapuin kopognak, azok szolidaritásra szólítják fel az ott lakókat. Végeredményben nem ők segítik-e ezeket az országokat abban, hogy új lendületre találjanak?
„Írásod rengeteget jelent számomra: a legjelentősebb 20. századi filozófusok egyike vagy, személyesen élted át és ültetted át fogalmi nyelvre a század tragikus tapasztalatait.”
„Az önkép általában pozitív, míg a másokról alkotott kép sok esetben mint ellenségkép jelenik meg.” (Pfitzner Rudolf)
Az egyházon belüli polarizálódás következményeként a párkapcsolattal, a szexualitással, a házassággal, a családtervezéssel és a születésszabályozással kapcsolatos egyházi szóhasználatban a lelkiismeret feltűnő módon háttérbe került. Elveszítette törvényes helyét, amelyet az egészséges erkölcsteológiai reflexióban betöltött.
„Az elnyomorodáshoz vezető feltételeket meg kell szüntetni. Különben a katolikus hit olcsó vigasz marad.” (Ferenc pápa)
[A német püspöki kar] a mértéktartás, hatékonyság hangsúlyozása mellett a megújuló energiák kiépítését ajánlja. Külön részt szentel az atomenergia értékelésekor figyelembe veendő etikai kritériumoknak. Végezetül nem feledkezik meg azokról a területekről sem, amelyeken az egyházi felelősség kimutatható (pl. takarékosság az egyházi intézményhálózatban).
Nincs visszajelzés.