„Válságos helyzetekben, ha a csoport identitása fenyegetett, az inaktív választott trauma újra aktiválódhat. Politikai vezérek képesek propaganda segítségével a választott traumát reaktiválni és ezáltal a megrendült csoportidentitást megerősíteni.”
Az ember magán viseli a természet pecsétjét. A jog ezzel az emberrel foglalkozik, s egyetlen tárgya van: a kötelező erővel szabályozandó és a béke közösségébe rendezendő emberközi kapcsolatok. Mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, világosan kell látnia, hogy az emberi természetnek vannak eleve adott jellegzetességei. Az ember azonban – és itt kezdődik a jog kialakulása – valamilyen kultúrát is szeretne teremteni a természet ellenében.
Miért ne vallásilag, az ellenségszeretet a parancsában, s miért inkább az ész révén alapozzuk meg az etikát? – kérdi egy katolikus teológus.
Az etikai normák hitből való levezetése különösen vallásos dolognak számít. Ezzel azonban, Peter Knauer megítélése szerint, rossz szolgálatot teszünk a keresztény üzenetnek. Az etikai normákat az ész segítségével kell megalapozni. A hit jelentősége abban áll, hogy megszabadítja az embert az önmagáért érzett szorongás hatalmából, amely minden embertelenség gyökerénél kitapintható.
Auschwitzra tekintve nem szabad azt kérdeznünk, hogy hol volt Isten. Kérdésünknek az ember szerepére kell vonatkoznia. Isten jelen volt – tudniillik parancsolatában: „Ne ölj!” Arra szeretnék rámutatni, hogy történelmi felelősségünket magunknak kell viselnünk. Ha felelős voltunkat kivetítjük Istenre, akkor Isten is merő projekcióvá lesz.
„A keresztény hit középpontjában ugyanis egy zsidó áll: a názáreti Jézus. Ezért minden gyűlölködő szó, minden elejtett zsidóellenes megjegyzés mindig Jézus ellen is irányul.”
Az egyházi lelkipásztori hatalom számára az újkor egyetlen nagy veszteségfolyamat. Az egyház hatásköre egyre szűkült, előbb a kozmoszról a közösségre, majd az emberi testre, az egyházon belüli és az egyházat alakító folyamatként pedig vagy az állam mintájára történő önértelmezéshez vezetett – amely a katolicizmus útja –, vagy az államhoz való közelség összefüggésébe állított önértelmezéshez, amely a protestantizmusé.
A II. Vatikáni Zsinatra érkező püspökök többsége nem értette, miért és milyen céllal hívták össze őket. Nem voltak önálló terveik. Mint a római kúria funkcionáriusai, úgy gondolták, a pápa egyedül dönt és dönthet mindenről, ahogy ez lenni szokott, s hogy nem szükséges zsinatot összehívnia. Volt azonban egy kisebbség, amely nagyon is tudatában volt a katolikus világ fölhalmozódott problémáinak
Nagyon sok társam úgy emlékezik rá, mint elszánt harcosra, akiben mély meggyőző erő és nagy temperamentum lakik. Ha pápát csinálnak belőle, kitakarítja a kúriát – mondogatták viccelődve.
Kortársaink közül sokakban épp a nemrég feltárt visszásságok erősítik meg azt az érzést, hogy az egyházi hierarchia képtelen a belátásra és egyedül a hatalomra összpontosít. Tekintélyelvűségét, doktrinális diktatúráját, szorongást keltő moralizmusát, szexuális komplexusait és a párbeszédtől való elzárkózását az egész egyházi közösség, sőt, gyakran az össztársadalom is megszenvedi.
200.000-nél több feldolgozatlan levéltári egység alapos tanulmányozására lesz szükség ahhoz, hogy a történtekről megalapozottan alkothassunk ítéletet. XII. Piusz háború alatti és a holokauszttal szembeni stratégiájának alapvető jellemzői azonban már most megállapíthatók. A kutatás, illetve az utóbbi években rendelkezésre bocsátott levéltári anyagok lehetővé tették ezek pontosabb megragadását, figyelembe véve a pápára római tanulmányai idején ható teológiai eszméket és értékszempontokat is. XII. Piusz számára elsődleges volt az a teológia és egyháztan, amely a zsidóságról alkotott képét is meghatározta.
…személye végleg kicsúszik a történeti kutatás kezéből. Ellenáll az előzetes minták alapján történő kisajátításnak, de a történeti kutatás – íme egy újabb paradoxon! – talán épp ezzel szolgálja legjobban a teológiát. Segít elkerülnie, hogy dogmatiznussá, vagy ami még rosszabb, ideológiává váljon. A történeti Jézusra irányuló kérdezés folyamatosan sebet ejt azon a próbálkozáson, hogy Jézust bekebelezzék valamely dogmatikai rendszerbe.
2 hozzászólás