A történeti Jézusnak ebben az összefüggésben teológiai jelentősége van, amennyiben a zsidó kontextusba visszahelyezve látható inkább a szenvedést a büntetéstől elkülönítő és a messianizmus előtt a nemzeti határokat lebontó, egyre inkább az univerzalizmust hirdető etikai monoteizmus képviselőjének, mint az ember bűnös állapotára fixálódó Isten fogalma hirdetőjének.
„…a katolikus egyház hierarchikus és centralizált hatalmi képződményei és sajátos struktúrái, mint a cölibátus intézménye, további lehetőségeket kínálnak a szexuális visszaélésekre és mindazok hosszú ideig tartó eltussolására.”
“Minden egyes egyházjogi előírás, rendelkezés illegitim akkor, ha az ember Istennel való közvetlen kapcsolatát akarja meghatározni, mintha ez a kapcsolat a jogi előírások rendszerébe illeszthető lenne. Ezért nem lehet jogi úton előírni az Istenbe vetett hitet, a belé vetett reményt és a neki járó hálát.”
Hermann-Josef Frisch könyvét Balogh Vilmos Szilárd ajánlja Olvasóink figyelmébe
Boór János recenziója Kurt Flasch “Miért nem vagyok keresztény?” című könyvéről
Élénk vitát váltott ki Ferenc pápa 2016. május 12-ei kijelentése, amikor női szerzetesrendek elöljárói előtt azt ígérte, hogy bizottsággal fogja megvizsgáltatni, miben állt a diakonisszák szolgálata az egyház első évszázadaiban. Ferenc ismét párbeszédet nyitott egy sokak által elintézettnek tartott kérdésben. E tekintetben is fontosnak tűnik az a kutatás, amely a „laikusok” és a „klerikusok” megkülönböztetésére fókuszál, hiszen arra is fényt deríthet, mennyiben szükséges az ordo (vagyis az egyházi rend) szentsége az egyház közösségi élete szempontjából. Az alábbiakban Herbert Haag gondolatmenetét és kutatási eredményeit idézzük.
A teológusok is – ha igyekeznek tiszteletben tartani a szövegek történeti igazságát és megértetni őket korunkkal – rákényszerülnek, hogy a kritikus hit világosságánál teljes egészében újra végiggondolják a hagyományt.
A pozitív tolerancia racionális, de nem azért, mert a hívők mind racionálisan igazolják saját hitük igazságát, hanem mert bár abszolútnak tekintik ezt az igazságot, ugyanakkor tisztelik, hogy más valaki más igazságot tart megkérdőjelezhetetlennek. Talán éppen ez a Hösle elemezte vallásközi disputációk tanulsága.
A technikai civilizáció és a hozzá kötődő totalitárius mozgalmak ugyan nem kis mértékben közrejátszottak a Soá bekövetkeztében, ám a „nemzeti” előzmények, továbbá a kereszténység antijudaista kisiklásainak közel kétezer éves története nélkül nincs ilyen „végkifejlet”.
„A saját vallási gyökerek tisztának, jónak és Istentől valónak számítanak, a különféle rosszak, a gonosz erői ellenben kívülről jönnek, kintről importálják őket. A saját igazság mindenkire nézve kötelező, legyen szó az egyén üdvösségéről vagy a világ megváltásáról.” Az énképe szerint hibátlanul vallásos fundamentalista ennyiben a psziché nagyon is emberi biztonságvágyának terméke – az Isten előbb- és feljebbvalóságának hitét és teremtő cselekvésének emlékezetét hordozó, teológiailag releváns vallási hagyományhoz kevés köze van.
Ferenc pápáról napjainkban világszerte sok könyv jelenik meg, főleg francia nyelvterületen. Ferenc pápa teljesen új hangot üt meg a különböző megnyilvánulásaiban. Üzeneteiben mély teológiát kapcsol össze szívhez szóló nagy egyszerűséggel a hétköznapi élet valóságában. A fenti kis kötet jó példája ennek. Köztudomású, hogy a pápa továbbra is a Vatikán vendégházában, a Szent Márta Házban lakik […]
Nincs visszajelzés.