A teológusok is – ha igyekeznek tiszteletben tartani a szövegek történeti igazságát és megértetni őket korunkkal – rákényszerülnek, hogy a kritikus hit világosságánál teljes egészében újra végiggondolják a hagyományt.
A pozitív tolerancia racionális, de nem azért, mert a hívők mind racionálisan igazolják saját hitük igazságát, hanem mert bár abszolútnak tekintik ezt az igazságot, ugyanakkor tisztelik, hogy más valaki más igazságot tart megkérdőjelezhetetlennek. Talán éppen ez a Hösle elemezte vallásközi disputációk tanulsága.
A technikai civilizáció és a hozzá kötődő totalitárius mozgalmak ugyan nem kis mértékben közrejátszottak a Soá bekövetkeztében, ám a „nemzeti” előzmények, továbbá a kereszténység antijudaista kisiklásainak közel kétezer éves története nélkül nincs ilyen „végkifejlet”.
„A saját vallási gyökerek tisztának, jónak és Istentől valónak számítanak, a különféle rosszak, a gonosz erői ellenben kívülről jönnek, kintről importálják őket. A saját igazság mindenkire nézve kötelező, legyen szó az egyén üdvösségéről vagy a világ megváltásáról.” Az énképe szerint hibátlanul vallásos fundamentalista ennyiben a psziché nagyon is emberi biztonságvágyának terméke – az Isten előbb- és feljebbvalóságának hitét és teremtő cselekvésének emlékezetét hordozó, teológiailag releváns vallási hagyományhoz kevés köze van.
Ferenc pápáról napjainkban világszerte sok könyv jelenik meg, főleg francia nyelvterületen. Ferenc pápa teljesen új hangot üt meg a különböző megnyilvánulásaiban. Üzeneteiben mély teológiát kapcsol össze szívhez szóló nagy egyszerűséggel a hétköznapi élet valóságában. A fenti kis kötet jó példája ennek. Köztudomású, hogy a pápa továbbra is a Vatikán vendégházában, a Szent Márta Házban lakik […]
„A szerző korunk emberei kezébe ad olvasmányos kötetet, rossz értelemben vett hagiográfia helyett történelmi pragmatizmussal, minden szépítés nélkül mutatva be az alapítót és a születő jezsuita rendet, a konfliktusokkal és a nehézségekkel együtt.”
„Szinte eláll az ember lélegzete, amikor a könyv 330. oldalánál rájön arra, hogy a kolostor zilált viszonyaiért leginkább felelős apátnő-helyettes cinkostársa, a Páter Peters néven ismert »gyóntatóatya« nem más, mint a jezsuita Joseph Kleutgen, IX. Piusz pápa házi teológusa és a neoskolasztika élharcosa…”
„A nagy összeütközést” a főszereplőknek az adott helyzetben determinált tevékenysége és személyisége mintegy előrevetíti, nem tévén lehetővé más végkifejletet, mint a predestinált vég beteljesülését. A klasszikus tragédiák szerkezetére való visszatérő hivatkozás, mint értelmezési segédkoncepció valóban kínálkozó modell, ha a Demokrata Néppárt 1945 utáni politikai küzdelmeire gondolunk.
…példázza azt is, hogy a túlélésben mekkora segítség a kultúrára, szellemi értékekre való támaszkodás, hogy a „varázskör”, amelyet egy vers, vagy irodalmi, szellemi értékek felidézése teremt, mennyire segít az embertelen környezetből kiemelkedni, ebben a nemesebb világban megkapaszkodni. (Pfitzner Rudolf)
Az Ostpolitik megindítása (…) vatikáni részről csupán a legkevésbé rossz megoldásnak látszott egy olyan pillanatban, amikor a kelet-közép-európai egyházi intézmények puszta fennmaradása is veszélybe került. A hagyományosan katolikus többségű, mégis többvallású és gyorsan szekularizálódó Magyarország egy modellértékű egyeztetési sorozat alkalmasabb terepének bizonyult, mint a szomszédos Csehszlovákia vagy Lengyelország.
Szent Terézia Benedikta, Edith Stein neve ma már Magyarországon is jól ismert azoknak az úttörő vállalkozásoknak köszönhetően, amelyek főként a szentté avatáshoz kapcsolódva kívánták Edith Stein szellemiségét a magyarországi szellemi közegben elmélyíteni, másrészt itthon is megindult Stein életpályájának tágabb értelemben vett feltárása, amely nem csak a szűkebb tekintetben vett biográfiai igényeknek kíván eleget tenni, hanem […]
Nincs visszajelzés.