Vendégszöveg

Az egész világ radikalizálódik. Az iszlám szélsőségekhez hasonlóan a keresztény értékekre oly gyakran hivatkozó hazai szélsőjobb, amelyet valójában kereszténynek nevezni aligha lehetne, szintén kiszabadult a palackból. Kérdés, hogy amikor szélsőséges nézetek válnak normálissá, mi a feladata az európai és a hazai kereszténységnek? Azt kell-e követni, ami a látszólag középen van: a (szalon)rasszista, konformista középosztálybeliséget? Vagy képviselhetnénk egy egészen más típusú szélsőséget is?

Erősödő szélsőségek

Félelem és radikalizmus a keresztény közösségekben – LABORCZI DÓRA, evangelikus.hu

Mérleg Online — 2015 05. 11.
Címkék: előítélet, fundamentalizmus, keereszténység és politika, szélsőség

Pártokon átívelő egyetértés tapasztalható idehaza az „ellenességben”. A cigány-; nő-; menekült-; és mindenfajta gyűlölet, a bűnbak-keresés pártállástól függetlenül tematizálja a hétköznapjainkat. Aki fél, az bástyát épít. Nem ismerkedik. Nem érdeklődik, mégis mindent jobban tud. Félelmetes, nagy kutyát tart és kőfalat emel. Bezárkózik és lehúzza a rolót.

Azt sem állíthatjuk, hogy a vallási fundamentalizmus csak az iszlámot érintené. A keresztény fundamentalizmus szintén félelmekből táplálkozik és az egyedül üdvözítő út ismerőjeként, egy nagy, fenyegető világuralmi rend ellen építi ki ellenállásának bástyáit. Küzd a társadalom és a fennálló világrend, annak szekuláris intézményei ellen. És ez önmagában nem is baj. A kereszténység lehet kritikus – sokszor lehetett volna, sokszor lehetne kritikusabb is. Akkor van probléma, amikor mindezt a félelem és a gyűlölet működteti. A befogadás helyett a kirekesztés. A valódi tartalom és mondanivaló helyett a külsőségekből táplálkozó előítéletesség. A teljesség helyett a részletekhez való ragaszkodás. A szeretet helyett a harag. A sokszínűség helyett konformizmus. Mindkét szélsőség jelen van a kereszténységben.

Tovább az evangelikus.hu cikkéhez »

  ,

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján