Publicisztika

„A valódi irgalom a peremről a középpontba hív.”

Ferenc pápa az azonos neműek polgári élettársi kapcsolatáról

Xavier M. Montecel cikkének összefoglalója


Címkék: , ,

A pápa szavai a polgári kötelékről fontosak, de az LMBT katolikusok többet érdemelnek

írja a National Catholic Reporter Online-on 2020. október 26-án közzétett kommentárjában Xavier M. Montecel, az egyesült államokbeli jezsuita Boston College (Massachusetts) teológiai fakultásának doktorandusz hallgatója. Ferenc pápa kijelentését – Evgeny Afineevsky Francesco című, 2020. október 21-én bemutatott új dokumentumfilmjében –, miszerint támogatja az azonos neműek polgári élettársi kapcsolatát, a katolikusok közül is sokan tetszéssel fogadták. Progresszív katolikusok szerint „hatalmas előrelépés a katolikus egyház LMBT emberek iránti lelkipásztori magatartásában. Konzervatív körök ellenben becsmérlik a Pápa nyitottságát. Szerintük az ilyen kijelentések szakítanak az egyház hivatalos tanításával, és hallgatólagosan jóváhagyják az erkölcstelenséget. Némelyek szerint ez volt az a pillanat, amikor Ferenc mint vallási vezető elvesztette hitelességét. Mások szerint viszont a pápa hitelessége nemhogy csökkent volna, hanem éppenséggel gyarapodott.”

A média előszeretettel beszél alapvető változásról az egyház tanításában, voltaképp azonban szó sincs a hagyományos tan felülírásáról. Ahhoz, hogy tárgyilagosan ítélhessük meg a pápa megnyilatkozását, érdemes figyelembe vennünk a kontextust.

Ferenc pápa „mindig is ellenezte azokat a törekvéseket, melyek törvénybe iktatták volna az azonos neműek házasságát, és ezzel kapcsolatos álláspontja változatlan. Amit kimondott, mélyebbre hat. Azzal, hogy elfogadja az azonos neműek polgári élettársi kapcsolatát, kompromisszumot javasol.” Ha az LMBT közösség tagjai részesülhetnek az élettársi kapcsolat jogi előnyeiben, az egyházi házasság teológiai épsége cseppet sem sérül. Ellenkezőleg: kijelentésével a pápa egyértelmű határvonalat jelölt ki az egyházi házasság szentsége és az azonos neműek polgári együttélése között. „Nem ez volt az első alkalom: még Buenos Aires-i érseksége idején, illetve különböző, már pápává választása után készült interjúkban többször hangsúlyozta az azonos neműek élettársi kapcsolata és a házasság közti különbségtétel fontosságát.”

A pápa érvelése a témában nem újdonság – emlékeztet a cikk szerzője. „Olyan katolikus országokban, mint például Mexikó, már évszázados története van a polgári és az egyházi házasság szétválasztásának. Előzőleg persze hosszú évekig zajlottak viták az egyházi tekintély evilági illetékességéről.” A legtöbb európai országban ma már hasonlóan működik a házasságkötés folyamata. Az Amerikai Egyesült Államok gyakorlata – a katolikus papok egyben világi anyakönyvvezetőként is működnek – egyre kivételesebbnek számít.

A pápa különbségtétele egyházi és polgári házasság között azonban ennél is mélyebben gyökerezik a vallási hagyományban. „Aquinói Szent Tamás – a Tridentinum utáni katolicizmus nagy példaképe – azon az állásponton volt , hogy a személyes erkölcs nem azonos az emberi törvénnyel. Kijelentette, a jog a közjóért van, így csak az egész közösség javát szem előtt tartva tilthat vagy engedhet meg bármit. Számos olyan tevékenység létezik, amely nyilvánvalóan erkölcstelen, de a törvénynek meg kellene engednie, sőt védelmeznie kellene, amíg a közjó fenntartását szolgálja.” Tamás itt a tiszteletreméltó Szent Ágostonra hivatkozik, aki szerint például a prostitúció olyan erkölcstelen tevékenység, amelyet a jognak nem kellene megtiltania.

„Teljesen elképzelhető tehát” – összegzi az eddig mondottakat Montecel –, „hogy katolikus felfogás szerint polgári házasságot ajánlunk azonos nemű pároknak, miközben erkölcstelennek tartjuk az ilyen párkapcsolatokat. Ez következik a polgári és az egyházi törvény éles szétválasztásából. Ferenc pápa kizárólag a polgári jog világában tartja elfogadhatónak a melegházasságot.”

Ugyanakkor a pápa álláspontja szorosan kapcsolódik pápaságának központi gondolatához, amely az irgalmasságot és a befogadást részesíti előnyben az erkölcsi ítélkezéssel szemben. A Francesco című filmben szó szerint ezt mondja: „A homoszexuálisoknak joguk van hozzá, hogy családban éljenek. Isten gyermekei, ezért joguk van a családhoz. Senkit sem lehet kitaszítani és boldogtalanságra ítélni homoszexualitása miatt.”

Megnyilatkozásaiban a pápa mindvégig szenvedélyesen küzdött a „kirekesztés kultúrája” ellen – ez az egyház legbelsejét támadja meg, „amikor katolikus szülők, állítólagos keresztény megfontolásból, úgy taszítják el saját gyermeküket, ahogy széttört vagy bemocskolódott tárgyakat szokás kidobni a szemétbe” – világítja meg a szerző a moralizáló kereszténység könyörtelenségét.

A New York-i Ali Forney Center alapítója és igazgatója, Carl Siciliano szerint a fiatal LMBT hajléktalanok utcára kerülésének leggyakrabban keresztény vallási oka van. „Azok a fiatalok, akikkel elhitetik: nem méltóak rá, hogy a családhoz tartozzanak, az utcára kerülve szegénységben élnek, gyakran fizikai és szexuális erőszak áldozatai lesznek, és sokszor a túlélés érdekében prostitúcióra kényszerülnek.” Amikor tehát Ferenc bátran kijelenti, hogy az LMBT emberek „Isten gyermekei”, akik megérdemlik, hogy családban éljenek, és párkapcsolatuknak helye van közösségeinkben, az az irgalom rendkívüli jelentőségű tette. „Nem kétséges, hogy sok LMBT katolikus a könnyekig meghatódott” a pápa kijelentésén. „Sokunk számára ez volt az első alkalom, amikor az egyház nem úgy nézett ránk, mint valami furcsa kórban szenvedő teremtményekre, hanem mint olyanokra, akik számítanak.”

Akiket elkényeztet progresszív környezetük, „talán nem is érzékelik, milyen nagy szüksége volt az egyetemes egyháznak erre a pápai nyilatkozatra” – véli a szerző. – „Püspökök a világ minden táján a mai napig mozgósítanak az LMBT közösség tagjai ellen. Úgy tekintenek rájuk, mint az igaz vallás megrontóira, mint valami pestis hordozóira, ezért kriminalizálni igyekeznek a homoszexualitást. Itt főként a lengyel és némely afrikai püspöki kar LMBT-ellenes aktivitására gondolhatunk. A Pápa elfogadó kijelentése után már nehezebb dolguk lesz.”

Az LMBT katolikusok azonban ennél többet érdemelnek. Az azonos neműeket az élettársi együttélés és a jogi szintű elfogadás bizonyos fokig biztonsági hálóval látja el, de az egyházban még mindig nem érezhetik magukat biztonságban. „Üdvözlendő Ferenc pápa bátorsága és az, hogy gondja van azokra, akik »egzisztenciális perifériára« szorultak. De őszintén szólva kevés, hogy az LMBT emberek meghúzhatják magukat valahol a társadalom legszélén, amit a jogszabályok valamivel élhetőbbé tesznek, miközben az egyház élete nem változik.

Vérzik a szívem az egyházon belüli polarizáció láttán, de soha nem értettem, miért az LMBT közösség tagjainak kell hordozniuk az embertelenség terhét, csak hogy elkerüljük az egyházszakadást, miközben ők élnek számkivetettként az egyházban.”

Montecel alaptétele szerint a radikális irgalmasság nemcsak nagyjábóli elfogadást kell hogy jelentsen, hanem teljes egyenrangúságot: a valódi irgalom „a peremről a középpontba hív”.

Az elfogadóbb katolikusok egyetértenek abban, hogy az LMBT emberek többet érdemelnek, s talán azt is elismerik, hogy az ő szeretetük is lehet szentségi kötelék, de az egyház ma még túl megosztott ebben a kérdésben. „Ferenc megtette, amit megtehetett – és lám, még az irgalomnak ez az apró gesztusa is a megosztottságot növeli az egyházban.”

„Nem szeretném alábecsülni Ferenc pápa szavait” – folytatja gondolatmenetét a szerző. – „Hatalmas tett a pápa részéről, hogy kijelentette: a homoszexuálisok élettársi kapcsolatának is van helye a társadalomban, és családjuk ugyanúgy hozzájárul a közjóhoz. Ez voltaképp teológiai állítás, hiszen a közjó nem más, mint amit Isten szeretne az emberi társadalomnak.”

De épp ezért, ha az LMBT emberek a világhoz tartoznak, és így annak a látomásnak is részei, amellyel Isten képzeli el az emberi közösség kiteljesedését”, akkor Isten valószínűleg az egyházból sem taszítaná ki őket. „Itt még nem tartunk. A katolikus egyház még mindig azt tanítja, hogy homoszexualitás rendellenes állapot, és az azonos neműek szerelme bűn.” Fontos leszögezni, hogy Ferenc legutóbbi megjegyzései e téren nem változtatták meg az egyház tanítását.

A kihívás tehát, amellyel Ferencnek vagy utódjának szembe kell majd néznie, az, hogy ha az irgalom szava a közjó kellős közepén, a családban biztosít helyet az LMBT embereknek, akkor az egyház nem jelentheti ki többé, hogy veszélyeztetik a társadalom alapegységét és a társadalom egészének épségét. „Be kell látnia, hogy az azonos nemű párok is hozzájárulhatnak az emberi kiteljesedéshez, amely keresztény szemszögből Isten szabadító tettében gyökerezik. Végeredményben tehát el kell fogadnia, hogy az azonos nemű emberek is megtestesíthetik a kegyelmet, amelyet Isten az egyháznak és a világnak ad, ha – a heteroszexuális párokhoz hasonlóan – törekednek rá, hogy Krisztus szeretetében éljenek.”

Ruff Júlia összefoglalója

12345

3 csillag az 5-ből. 1 ajánlás alapján


  • via WordpressA hozzászólások és trackbackek engedélyezve vannak, a visszajelzések moderáltak. Trackback küldéshez használja ezt a linket: Trackback URL.


Ajánlott cikkek: